A budai evangélikusság egyidős a reformációval. Ezt a megállapítást a reformációkori adatok támasztják alá, s igaz még akkor is, ha az egyházközség az 1844. évet tartja a megalakulása esztendejeként. Buda lakói így korán találkozhattak az evangéliumi szellemű igehirdetéssel és a lutheri tanítással, de a település frekventált volta miatt az ellenreformáció drámai sorsot formált a reformáció budai híveinek.
A Türelmi Rendelet (1781) után lehetőség nyílt az evangélikusság újbóli összefogására. Néhány évvel később már a pesti oldalon megalakult a gyülekezet. A Budán élő híveket ekkor még a Pesti Egyház szórványaként tartották nyilván. A budai evangélikusság Mária Dorottyának - József nádor élő hitű evangélikus feleségének köszönhetően formálódott gyülekezetté. 1821-ben, ebben a "fiók-egyházban" negyvenkilenc evangélikust tartottak számon. Sok imádság és szervezés előzte meg az önállósodás évét, 1844-et. A főhercegnő személye jelentős szerepet játszott ebben a folyamatban. A gyülekezet első meghívott lelkésze Bauhofer János György volt. A templomépítés is megindult 1846-ban. S már 1847 szeptemberében sor kerülhetett a felszentelésre is. Ez a Dísz téri templom - a parókiával és iskolával 48 évig nyújtott otthont a Gyülekezetünknek.
1895. október 20-án szentelték fel a Bécsi kapu téren - Kallina Mór tervei alapján felépített új templomot, iskolával és lelkészlakással együtt. A templom a renoválások során alakult is. De a II. világháború borzalmai miatt a templom és az iskola nem jubilálhatta az 50. évfordulót. 1944. december 31-én a budai várat sújtó bombázás során a templom és az iskola, valamint a lelkészlakás súlyos károkat szenvedett. A romok között 1945-ben tartott első húsvéti istentisztelet mégis azt jelezte, hogy a gyülekezet élni és szolgálni akar. Az iskola már nem épülhetett újjá, mert romjaiban is államosították, s a templom is veszített eredeti pompájából. De ma is - többszöri felújítás és átalakítás után is kedves lelki otthona a gyülekezetnek.
A gyülekezet földrajzilag az I. és II kerület területén működik, de több tagja él más kerületben vagy településen. A nyilvántartásban több mint 1600 család neve szerepel, így a gyülekezetünk lélekszáma megközelítőleg 3000 fő. Néhány évvel ezelőtt a gyülekezet vezető testülete, a presbitérium az alábbiakban fogalmazta meg a gyülekezetünk feladatát: családiasság és kisugárzás.
Elsősorban azt szeretnénk elérni, hogy a gyülekezetünk tagjai az istentiszteleteken és a hétközi alkalmakon családias, összetartó, egymás terhét is hordozó közösségben tudhassák magukat. Másrészt pedig azt, hogy ennek a főváros szívében élő közösségnek legyen kisugárzása, hatása a környezetére, s éljen ott a szívekben a missziói felelősség.
A gyülekezetünk életét a jól működő kisközösségek jellemzik. Ezek olykor életkor, olykor érdeklődési kör szerint jönnek létre. A tényleges feladatok elvégzését pedig a különböző munkacsoportok biztosítják, jelentős segítséget adva ezzel a lelkészeknek. A gyülekezetünkben 9 munkacsoportot alakítottunk, érdeklődés szerint bárki csatlakozhat ezekhez a szolgáló közösségekhez.
A gyülekezetünk Isten kezében van. Jézus által megváltott, Szentlélek által hittel gazdagított tanítványok jártak előttünk. Reformátor eleink adták vissza az EVANGÉLIUM tiszta fényének ragyogását, s így ismerhetjük ezt mi is, s ezért ismerhetjük az Isten mentő szeretetéről szóló jó hírt. Isten minden időben támasztott fiakat, ha kellett a kövekből is. Bár az Ő kezében van gyülekezetünk holnapja is, mégsem lehetünk restek meglátni, mi a célja velünk, mi a küldetésünk, szolgálatunk.
Különböző kegyelmi ajándékaink, képességeink, adottságaink vannak. Használjuk ezeket arra, hogy gyülekezetünkben a szeretet növekedjen, s úgy jelenjünk meg a környezetünkben, mint Isten szeretetének továbbsugárzói. Az Igéből merítve erőt vegyünk részt gyülekezetünk közösségi életében és szolgálataiban. Figyeljünk egymásra, imádkozzunk egymásért. Ne engedjük, hogy korunk közönye és magányossága, érdektelensége és önzése rajtunk is eluralkodjon.
Reményünk, hogy Isten hatalma és Szeretete megtart bennünket minden nehézség ellenére és ezért lehet bátorító számunkra 2009. év igéje: „Ami lehetetlen az embereknek, az Istennek lehetséges.” (Lk.18.27)