A II kerületi Völgy utcai Ökumenikus Óvodában a Reformáció ünnepére készülve interaktív foglalkozás volt, amelyen megjelent Luther Márton és Bora Katalin. A foglalkozás keretében Bencéné Szabó Márta és Bence Imre budavári lelkészek Luther életének nehány epizódjával ismertették meg a gyermekeket.
Bóra és Luther (Játékos párbeszéd reformáció ünnepére)
Bevezető:
Egyszer, réges-régen – majdnem 500 évvel ezelőtt élt egy házaspár Németországban.....
Az asszonyt Katalin asszonynak hívták, és bizony derék, jóravaló asszony volt. Ügyesen bánt a fakanállal, és szépen nevelte mind az öt gyermekét. Szeretettel szolgálta a férjét. És örömmel látta, hogy sok vendég látogatja híres férjét.
Mert a férje nem volt más, mint Luther Márton. Okos ember volt, egyetemen tanított, és sok könyvet írt. Most jelképesen hozzájuk megyünk el vendégségbe, az életükről fognak nekünk mesélni!
Bóra Katalin (bejön)
Kata: Szerbusztok gyermekek! Na ma is sütöttem egy kis sütemény. Mesélek egy kicsit nektek az én drága jó férjemmel, aztán megkóstoljuk majd ezt a sütikét! Jó lesz?
Hát van nekem egy drága férjem, Márton...Láthatjátok, jó nagy hasa van, mert bizony finom sört szoktam neki főzni, és jó falatokat szokott enni, de ez nem lenne baj, csak hát sokat ül az asztalánál, mert sokat tanít, sokat ír, és sokat prédikál. S ezekhez mindig készülni kell.
Látjátok, most is az asztal fölé hajolva dolgozik.
Márton felé:
Jajj, édes uram, hagyd el egy kicsit a munkádat és figyelj egy kicsit, itt van sok gyermek vendégségbe, mesélj már nekik is, olyan jókat szoktál mesélni, mindig a vendégeknek...
Márton: Mit meséljek, annyi dolgom van?
Kata. Hát azt, drága uracskán, úgy szeretem hallgatni, hogy miként énekeltetek ti diák korotokban?
Márton: Hát azt már olyan sokszor meséltem...hogy te is jól tudod, akár el is játszhatjuk!
Tudjátok gyermekek, amikor és iskolások voltunk, nagyon szegények voltunk, és a mindig az ünnepek előtt elmentünk énekelni a városba. Egyszer a barátaimmal egy gazdag ember házánál énekeltünk,(gitározik valamit...) aztán a ház asszonya jött ki, bottal fenyegetőzve...
Kata: Mentek innen büdös kölkök....
Márton, Mi úgy megijedtünk, hogy futni kezdtünk....Ő meg utánunk és azt mondogatta...
Kata: Ne fussatok édeskéim, csak meg akartalak ijeszteni benneteket.
Márton. És akkor láttunk, hogy nem is bot volt nála, hanem egy szál finom kolbász, amit nekünk akart adni!
Kata: Ez nagyon vicces lehetett, de inkább azt beszéld el, hogy mitől lettél te híres?
Márton: Hát tudjátok, sokat olvastam a bibliát, és rájöttem, hogy bizony sokan nem is ismerik. Volt például egy vándor prédikátor. Tetzel János volt a neve. Egy nagy ládával jár városról városra, és azt hirdette, hogy ha az emberek neki pénzt adnak, akkor egyből a mennybe jutnak:
Gyere komám tele viszed ezt a ládát és kiabáld ahogy a torkodból kifér: Amint a pénz a ládában csörren! A lelked máris a mennybe röppen! Hát sokan dobták a pénzüket Tetzel János ládikájába....
Erre én azt mondtam, hogy Tetzel János, nekem nem tetszel! És írtam, pontokba szedve írtam meg a 95 tételt
Kata: No gyerekek tudjátok milyen sok az a 95 …. számoljunk el addig: (1,2,3,4.5.6.7.8.9. 10- tízesével....90. És onnan 95ig )
Márton: És amikor elkészültem a 95 tétellel, amiben megírtam, hogy mi a rossz, és mi lenne a jó!, akkor a templomhoz mentem és az ajtajára szegeztem, mert nem volt még tv és internet sem.....
Így mindenki olvashatta....
Kata: Aztán valami nagyon érdekes is történt:
Márton: Bizony ám. … Egyszer behívatott maga a császár. Nagyon féltettek a barátaim. Megkérdezte a császár: Mit irkálsz te, Márton: ezek a te könyveid... S mivel azt mondta, hogy ilyeneket nem lehet tanítani, súlyos ítéletben részesített. Pedig csak azt írtam, amit a bibliában olvastam...Aztán amikor hazafelé mentem egy sötét erdőn – lovasok vágtattak mellém Én megijedtem, és ők pedig elkaptak és egy várba vittek. Bezárták rám az ajtót. Azt hittem, ez a büntetés. De közben kiderült, hogy csak a barátaim dugtak el a várba... hogy megvédjenek a császár haragja elől.
Kata: És még azt meséld el, hogy mit csináltál ott.
Márton: Sokat dolgoztam...tudjátok , akkor még nem lehetett a Bibliát olvasni, csak az olvashatta, aki tudott latinul. Én meg, azt gondoltam: Az egyszerű emberek is hadd olvassák a bibliát, és ezért leírtam nekik, hogy a biblia hogyan szól az ő nyelvükön. Mindenkinek az anyanyelvén....hagy értse mindenki!
Kata: És bizony nem csak a bibliát fordította le, hogy én is, és minden asszony olvashassa, aki nem tudott latinul, hanem sok-sok éneket is írt, a Gyerekekkel nagyon szeretett énekelni. Egyet tanítson már meg a gyerekekkel....
Márton: Na jó egyet eléneklek, Erős várunk az Isten.........
Az éneket megtanuljunk: (a refrénét) és
Márton: Sok munka vár rám, most már nem mesélek....
Kata: Hát vegyetek a sütimből és ne feledkezzetek el, arról hogy Luther Márton október 31-én nagy tettet hajtott végre, - ezért ünnepelünk: minden évben –okt. 31, a reformáció ünnepe, ami azt jelenti, hogy az én drága férjem által Isten megújította az egyházat.
Ezért mi evangélikusok azóta is így köszönünk: Erős vár a mi Istenünk!