Igehirdetés - Bence Imre - 2010.12.31. - Óév este

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

2010. december 31.
Bécsi kapu tér
Óév este
Bence Imre

Textus:

„Akkor odamentek hozzá János tanítványai, és megkérdezték: "Miért van az, hogy mi és a farizeusok sokat böjtölünk, a te tanítványaid pedig nem böjtölnek?" Jézus ezt mondta nekik: "Gyászolhat-e a násznép, amíg velük van a vőlegény? De jönnek olyan napok, amikor elvétetik tőlük a vőlegény, és akkor böjtölni fognak. Senki sem tesz foltot új posztóból régi ruhára, mert a toldás kitép a ruhából, és még csúnyább szakadás támad. Új bort sem töltenek régi tömlőbe, mert a tömlő szétreped: a bor is kiömlik, a tömlő is elpusztul; hanem az új bort új tömlőbe töltik, és akkor mindkettő megmarad." (Mt 9.14-17.)

 

Ünneplő Gyülekezet!
Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!

Mi azzal az ígérettel élhetjük az életünket, amit Jézus adott a mennybemenetele előtt: Íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig! Jézusnak ez az ígérete adott erőt nekem az elmúló évben is. S ma Jézus szavai alapján hívlak örömre és újulásra benneteket!

Örömre hívlak benneteket!
Jézus szavai egy érdekes helyzetben hangoznak el. Az ellenségei már keresik az ő szavaiban és tetteiben azokat a pontokat amelyekbe bele lehet kötni. S még keresztelő Jánosnak, az útegyengető prófétának a tanítványai is furcsállják mindazt ami Jézus körül folyik. Mert Jézusban megjelent az élet, és a vallási formaságoknak elveszett a súlya. Keresztelő János böjtre hívta a tanítványait, s ők komolyan vették az önmegtartóztatást és a böjtöt, mint a farizeusok. Ezzel szemben Jézus odaült a vámszedők asztalához, részt vett a lakodalmasok örömében, és örömmel fogadta el többek meghívását. S tanítványainak nem vallási módszereket tanított, hanem az Atya iránti bizalomra hívta őket. Ahol ő megjelent, ott új kezdet öröme szökött a szívekbe, mert gyógyultak betegek, lenézett emberek élték át, hogy szeretik őket, nyilvánvaló bűnösök tapasztalták meg a bűnbocsánatot, és új íze lett az életnek. Ezért beszélt tehát arról, hogy a lakodalmasok nem gyászolnak, nem böjtölnek, mert a vőlegény közöttük van.
Örömre hívlak tehát benneteket! S bár ez az este általában nem szokott a böjt, az önmegtartóztatás estéje lenni, mégis másfajta öröme lehet annak, aki az élet múló örömei helyett megtapasztalja, hogy vele van a vőlegény, Jézus. S természetesen nem egyszerűen az lehet az örömünk, hogy velük van Jézus, hanem az, amiért, és ahogyan velünk van Jézus. Mert jelenléte azt jelenti, hogy Isten elfogad! Nem vet el bűneink miatt, hanem kegyelmes hozzánk és megbocsátja bűneinket. Ennek a kezdete volt ott a karácsonyi csodában. Immánuel! Velünk az Isten! Hangzott az ószövetségi prófécia beteljesedéseként Jézus neve, és az angyalok szabadítóról, üdvözítőről szóltak a pásztoroknak.
Örömünk forrása lehet, hogy velünk vándorolt utunkon Jézus, és minden helyzetben társunk volt. Én így tudok visszaemlékezni az év során történtekre: Azokra a feladatokra, amelyeket el tudtam végezni, pedig eléggé fogytán volt az erőm. Átélhette, hogy erőt ad a megfáradtnak és az erőtlent nagyon erőssé teszi. Azokra a helyzetekre, amikor nehéz döntéseket kellett meghoznom, és nem engedte, hogy csak a magam akaratára figyeljek, hanem arra vezetett, hogy az alázat és az enyéim iránti szeretet legyen nagyobb a szívemben. Azokra a kapcsolataimra, amelyeken keresztül gazdagodtam, mert formáltak, faragtak,észrevétették hibáimat, vagy nagyobb áldozatkészségre és odaadásra késztettek, s amelyeken keresztül bátorítást és szeretetet kaptam. Azokra a pillanatokra, amikor próbákon mentem keresztül, mert betegjeimért aggódtam vagy én magam éreztem testem erőtlenségét. Azokra az utakra, amelyekre elindultam, autóval vagy gyalog, egyedül vagy családdal, vagy a gyülekezeti csoporttokkal, s épségben, minden baleset nélkül, gond nélkül hazaérhettünk. Azokra az igékre, amelyekkel vigasztalt és erősített, vagy amelyeken keresztül ötleteket adott a gyülekezeti munkában. Azokra a fájdalmaimra, amelyekben igazán közel éreztem magamhoz Őt, mert éppen arra emlékeztetett, hogy nagyon rászorulok az Ő kegyelmére, és jelen van az életemben az Ő kegyelme.
Testvérem, nem tudom, hogy te miként tudsz visszatekinteni a múló évre, de arra hívlak, igyekezz azzal a hittel tekinteni mindenre, hogy ami veled történt, abban Jézus üdvöt munkáló szeretete és kegyelme volt jelen. S akkor örömmel mondhatod el erről az évről is: Velem volt a vőlegény, csak örömmel emlékezhetek vissza, és örömmel mehetek tovább!

Újulásra hívlak benneteket!
Jézus szavai arra utalnak, hogy ő nem a réginek a reformját hozta. A szakadozott régi posztót lehet foltozgatni, de Ő nem a kiszakadt, használhatatlan posztó foltozgatására jött: Ő újat akar adni. Azt az újat, amelyet ő hozott nem bírják el a régi keretek: új bornak új tömlőre van szüksége. Radikálisan új az, amit Ő nyújt és azt nem tudja az ó-ember befogadni, azt csak az új-ember képes befogadni. Ezért ahhoz, hogy Jézus életet adó evangéliumát befogadhassuk, hogy az bennünk pezsegjen, ahhoz szükség van az ó-ember levetésére és az új ember felöltésére.
Újulásra hívlak benneteket, mert a régi posztóra nem lehet újból foltot varrni, és a régi tömlő nem bírja el az új bor pezsgését!
Még az öregedő, és vallásos életet élő bölcs Nikodémus is azt hallja Jézustól, hogy újjá kell születnie. Csodálkozik is, hogy ez mit jelent? És Jézus az újjászületés kapcsán beszélt neki arról, hogy víztől és Lélektől kell újjászületnie! A víztől való újjászületés a keresztségre utal, amely mindannyiunk életében megtörtént. A Lélektől születés pedig az Istennek az az ajándéka,amikor az ember elméjét, lelkét, tudatát is átformálja úgy, hogy nem akar másnak élni, csak Istennek! Nem akar másról tudni, csak a kegyelem forrásáról. Nem akar másban bízni, másból erőt meríteni, másnál vigasztalódni, csak az Istentől.
Szomorúan kell megvallani, hogy a mi vallásosságunk, személyes hitéletünk és gyülekezeti létünk sokkal inkább hasonlít a régi posztóhoz és a repedezett öreg tömlőhöz, mint életet, pezsgést erősen hordozni tudó újhoz. S amikor az év újul, akkor az Isten újra felkínálja nekünk az újulás lehetőségét. Hidd el testvérem, ha nem újul meg a hitem, nem újul meg az Istennel való kapcsolatom, nem újul meg a Isten iránti szeretetem, és nem lesz lángolóvá a lelkesedésem, akkor csak gépiesen tudnám tovább végezni a szolgálatomat. Tehát nekem is, szükségem van ahhoz, hogy új tömlővé váljak! S neked is!
Egyrészt emlékezzél vissza keresztségedre, amikor a újjászületés fürdője által lemosattak rólad a te bűneid. Másrészt pedig könyörögj az Isten Szentlelkéért, hogy élő tűzzel tisztítson és erősítsen, melegítse meg kihűlő szívedet, tegye képessé a szeretet melegének áradására.
Isten az új kezdet esélyét adja neked is. A megújuló idővel és a hirdetett evangéliumával, a bűnbocsánata jelével és jelenlétével.

Ne féljetek – mondja Jézus – én veletek vagyok minden napon! S aki ezt ígérte, meg is tart bennünket, hogy az örömünk benne való öröm legyen, és életünk általa újuljon meg.

Ámen.