Igehirdetés - Bence Imre - 2011.01.01. - Újév

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

2011. január 1.
Bécsi kapu tér
Újév
Bence Imre

Textus:

Jézus mondja: "Aki tehát hallja tőlem ezeket a beszédeket, és cselekszi azokat, hasonló lesz az okos emberhez, aki kősziklára építette a házát. És ömlött a zápor, és jöttek az árvizek, feltámadtak a szelek, és nekidőltek annak a háznak, de nem omlott össze, mert kősziklára volt alapozva. Aki pedig hallja tőlem ezeket a beszédeket, de nem cselekszi, hasonló lesz a bolond emberhez, aki homokra építette a házát. És ömlött a zápor, és jöttek az árvizek, feltámadtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; az összeomlott, és teljesen elpusztult." (Mt 7.24-27.)

 

Ünneplő Gyülekezet!
Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!

Jézus most elhangzott tanítását egy kedves kis gyermekének foglalja össze: A bolond homokra épített és a ház összeomlott! Az okos sziklára épített, és a ház erősen áll! Ennek az éneknek a harmadik verse így szól: Te építsd házadat Krisztusra, és a ház örökké áll!
Ma, az új év első napján erre bátorítalak benneteket: Te építsd házadat Krisztusra! Ti építsétek házatokat Krisztusra! Nincs, és nem is lesz az életünkben más alap, biztos alap, csakis Ő, az Ő szava, igéje.
De nézzük végig ezt a kettős példázatot. Két emberről szól Jézus, az egyiket okosnak nevezi, a másikat bolondnak! Pedig látszólag ugyanazt teszi mind a két ember: Házat épít. Csakhogy kiderül, hogy a látszat az oly kevés: Mert vannak olyan időszakok, amelyek komoly próbát jelentenek. Kiderül, hogy az ember semmit sem tehet ellene, mindig is kiszolgáltatott marad. Jön az eső, és fúj a szél, és ömlik a zápor és az árvizek mindent sodornak. Láthattuk, hogy van a természetben ilyen pusztítás, és együtt érző aggodalommal próbáltunk, próbálunk segíteni az árvizek károsultjain, a vörös áradat áldozatain, és a belvíz okozta gondokat is jó lenne enyhíteni. A természet megmutatja, hogy nem csak napsütés van, nem csak szép idő van. A természet megmutatja, hogy az ember, bármennyire szeretne felülkerekedni és úrrá lenni mindenen, nem tud. Nem ő az úr, kiszolgáltatott, teljesen kiszolgáltatott, és fogja lesz a saját önzésének, a saját technikájának, a tudása vívmányainak, rabja lesz a saját maga által kialakított életmódnak.
Láthatjuk, hogy ez a kiszolgáltatottság lelki értelemben is igaz. A próbák hevesen megrázzák az életünket. Érezzük, hogy nem is az anyagi károk fájnak a legjobban. Iszonyú károkat tud okozni a szeretet hiánya, a meg nem értés hiánya, a teljesíteni akarás kényszere, a megfelelni akarás terhe, a becsapottság, az el nem fogadottság. És látjuk, hogy a lelki viharokat okoznak a be nem vallott bűneink, a bűntudat, vagy a lelkiismeret okozta nyugtalanság. Micsoda viharok tombolnak életünkben, s ezeknek kiszolgáltatottak vagyunk!
De Jézus nem csupán arról beszél e példázatban, hogy az ember kiszolgáltatott, hanem arról is, hogy tehet ez ellen a kiszolgáltatottság ellen. Mindkét ember szeretett volna védelmet magának, házat, biztonságot jelentő házat épített. Ez az ember alapvető vágya. Nem csak az, hogy fedél legyen a feje fölött, hanem az is, hogy mindenféle biztonságban legyen. Ezért tanulunk, ezért alapítunk családot, ezért nemzünk utódokat, ezért fizetünk nyugdíjjárulékot, ezért játszunk szerencsejátékot, ezért vigyázunk az egészségünkre, ezért építünk ki kapcsolatokat, ezért öltözködünk, ezért dolgozunk éjt nappallá téve, ezért építünk jó vastag kerítéseket, és várakat, ezért fegyverkezünk. S ezért, a biztonságunkért megannyi bűnt képesek vagyunk elkövetni. Szeretnék biztonságban tudni magunkat. Minden tevékenységünk erre irányul. S mégis vannak olyan helyzetek, amikor kiderül, hogy amiért mi fáradoztunk az nagyon keveset ér, sőt veszélyeztet bennünket. Mert mit ér, ha mi akarunk házat építeni, s közben nincs meg az alap!
Giertz Bo – egykori svéd teológus, püspök – írja a Nagy hazugság és a nagy igazság című írásában:
„Ezrek vannak itt a nagyszerű átlagemberekből, amelyeknek mindegyike megteszi a magáét, és mindenkivel szemben teljesíti kötelességét – kivéve Istennel szemben. Gyakran sokoldalú az érdeklődésük, sőt elmondhatjuk, hogy semmi emberi sem idegen tőlük – kivéve az imát és a hitet. Körültekintően terveznek és gondoskodnak nyugdíjukról, életbiztosításukról, végrendeletükről, s végül a saját eltemettetésükről. Mindent számításba vettek – csak a halál utáni életet nem. Ápolják testüket; az étel, a jóllakás, a munka, a lakás foglalja le minden idejüket; gondolnak alvásukra és gondjaikra, a szívükre, és minden lehetséges másra – csak a lelkükre nem.”
Ugyancsak az ő egyik regényében, (amely magyarul is megjelent Ordass Lajos fordításában Házát kősziklára építette címmel) a svéd ébredés, egyházi megújulás különböző korszakait mutatja be. Az első jelenetben a frissen végzett káplánt hívják egy haldokló mellé úrvacsoraosztásra. Ott a haldokló ágya mellett döbben rá a fiatal lelkész, hogy ő sokat foglalkozott a filozófiával és magas teológia kérdésekkel és mégsem tud feleletet adni egy egészen egyszerű kérdésre: honnan tudom, hogy kegyelmet nyertem! A haldokló ezzel a kérdéssel vívódik, több évtizede elindult a megtérés útján és most a halálán elsősorban a bűnei jutnak az eszébe, az, hogy mennyire szeretetlen és önző volt. A fiatal lelkész ott állt az ágya mellett tanácstalanul és nem tudott semmit sem mondani. S egyszer csak megjelent a szomszédasszony, egy bibliás, egyszerű hívő parasztasszony, aki a halálos ágyán bűneivel tusázót Isten igéjével megnyugtatja. S akkor döbben rá az ifjú lelkész arra, hogy az a tudás, amit ő megszerzett, nem ad neki biztonságot, az a kapcsolatrendszer amiben él, nem elégséges. Összetörik ott a betegágy mellett, hogy azután Isten elvégezze benne munkáját, hogy más alapokra épülhessen az élete szolgálata.
Mert mikor jön a vihar, amikor közel van a baj és megérint a halál fagyos szele, akkor nem a tudás, nem a vagyon, nem az önvédelmünk egyéb eszközei védenek meg, akkor egyedül a kegyelem igéje adhat biztonságot nekünk.
Építsd házadat Krisztusra! Egyedül Ő a biztos alap! Építsd életedet az igéjére! Egyedül azon áll meg életed örökké!
Természetesen azt kérdezhetjük, hogy mit jelent ez?
Jézus egészen határozottan mondja: Aki hallja ezeket a beszédeket és cselekszi azokat, az olyan mint az okos ember! Lukács evangélista még szemléletesebben írja le a példázatot: Az okos házépítő leásott, mélyre hatolt és a kősziklára alapozott. Nem spórolja meg a munkát. Tudja, hogy az alap megtalálása nem egy egyszerű feladat, nem megy magától.
Mi sokszor szeretjük ezt a fáradságos munkát megspórolni. Ami tetszik az igéből, azt természetesen jónak és szépnek tartjuk, ami nem tetszik belőle, azon nem gondolkodunk el, hogy vajon miben is kell változni! Amit pedig nem értünk, annak a megértéséért alig fáradozunk, és alig könyörgünk. Mi szeretnénk ezt a fajta munkát megspórolni! Talán éppen az a legnagyobb baja az európai keresztyénségnek, s az a legnagyobb baja az egyházunknak,hogy szép szólam csupán az evangélium!
Jézusra építeni azt jelenti, hogy az élet minden területén az igéjére alapozom döntésemet, szavaimat, és a kegyelmére alapozom a kapcsolataimat.
Minden élethelyzetre lehetne példát mondani: Szülőként – pl. Jézus szelídségről beszél, mi pedig megtanítjuk verekedésre és küzdésre a gyermekeinket, hogy meg tudják védeni magukat. Jézus irgalomról beszél, és könnybe lábad szemünk, amikor távoli világok rászorultjait látjuk, a magunk környezetében lévőkre pedig kimondjuk: saját sorsuk kovácsai voltak...Üzletemberként... Házastársként... Politikusként... Kisnyugdíjasként....Betegen....
De ennek az alapja az, ha egyszerűen emberként meglátjuk, hogy Jézus a bűn valóságáról beszél és a bűnből való szabadulást hozta nekünk. Tehát a bűneink felismerése, megbánása, és a bűnbocsánat elfogadása és az ebből fakadó életújulás, a hit, amely által elfogadjuk a kegyelmet, lehet valójában a „szavának megtartása.”

Az alapozás még sohasem késő. Ez nem olyan mint az igazi építkezés. Most is elkezdheted. Jézus szavára hittel válaszolj!


Ámen.