Áhítat Exaudi heti igéjéről
Read moreTestvérek szava - Húsvét után 5. vasárnap
Cantate (Énekeljetek) vasárnapja és az azt követő, Húsvét utáni ötödik vasárnap, Rogate (Imádkozzatok) vasárnapja nem csak a naptárban kapcsolódnak szorosan egymáshoz : mindannyian hallhattuk már a mondást: „Aki énekel, duplán imádkozik”. Az imádságot tartalmilag semmi sem különbözteti meg az énektől, csak a formája, a dallam. Ilyenkor a verssel, a dallammal, a ritmussal összefogva hangosan és közösen imádkozik a gyülekezet, egy szívvel és egy lélekkel dícséri az Istent!
„Arról is mondott nekik Jézus példázatot, hogy mindenkor imádkozniuk kell, és nem szabad belefáradniuk”(Lk 18,1). A fáradhatatlan imádkozásunk közben is őrizzük meg az ima ajándék-értékét, hogy elmondhatjuk Istennek azt, ami bennünk van. Persze ne lélektelen automatizmusról, ima-automatáról, imamalom megforgatásáról legyen szó, hanem Istennel való beszélő viszonyról, és a meghallgatásba vetett reménységünkről.
Istenünk nem fárad bele, ha népe imádságban a „nyakára jár”, nem kell félnünk, bátran megnyílhatunk, merjünk szót fogadni Rogate-nak, imádkozzunk!
„Életem kútja, örök örömem,
Fény a sötétben csak Te vagy nekem.
Hallod imám és bármi fenyeget,
Nem hagy el engem, tart a Te kezed.
Fehér Tamás
Testvérek szava - Húsvét utáni 4. vasárnap
Bakó Zsuzsa áhítata a heti igéről
Read moreTestvérek szava -Húsvét utáni 3. vasárnap
Húsvét utáni 3. vasárnapon Dr. Aszódi Ilona, presbiter írt a heti igéről
Read moreTestvérek szava - Húsvét utáni 2. vasárnap
Húsvét utáni 2. vasárnap - a jó pásztor vasárnapja. Heti igéjéről Tarpataki Noémi sorait olvashatjuk!
Read moreTestvérek szava - Húsvét utáni 1. vasárnap
Urbán Eszter a heti igéről
Read moreA bizalmas jóbarát..... Nagyheti sorozat 2.
Nagyhei sorozat keddi igehirdetését Bence Imre tartotta az 55. Zsoltár alapján
Read morePresbiterek a heti igéről - Böjt VI. vasárnapja - Palmarum
Presbiterek a heti igéről - Réthelyi János írása
Read morePresbiterek a heti igéről - Böjt 5. vasárnapja - Judika
Herzog Csaba gondolatai a heti igéről
Read morePresbiterek a heti igéről- Böjt 4. vasárnapja, Laetare vasárnapja
Böjt 4. hetében Viczián István igéről írt gondolatait adjuk közre.
Read moreNem csak kenyéren....- Sárik Eszter teológus igehirdetése
Nem csak kenyérrel…. Sárik Eszter másoddiplomás teológus igehirdetése a Várban 2022.03.27-én
Read moreÉzs 43,22-25 - DANI BENCE V. évf. teológus hallgató igehirdetése Böjt 3. vasárnapján
Szupplikációs igehirdetés (teológus hallgatók gyülekezetlátogatással egybekötött adománygyűjtése a teológusképzés javára) 2022.03.20.
Ézsaiás 43,22-25:
22De nem engem hívtál segítségül, Jákób, nem értem fáradoztál, Izráel! 23Nem nekem hoztál bárányt égőáldozatul, véresáldozataiddal nem engem dicsőítettél. Nem én voltam, akinek ételáldozattal szolgáltál, nem én voltam, akiért tömjénezéssel fáradoztál. 24Nem nekem vettél drága pénzen jó illatú nádat, nem engem árasztottál el véresáldozataid kövérjével. Bizony, nekem csak vétkeiddel szolgáltál, énértem csak bűnökkel fáradoztál. 25Én, én vagyok az, aki eltörlöm mégis álnokságodat önmagamért, és vétkeidre többé nem emlékezem.
Keresztyén gyülekezet, kedves testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!
Gyermekkoromban, jóval a tabletek és okostelefonok megjelenése előtt, amikor még az asztali számítógépek sem terjedtek el lakossági használatban, élt egy szokás. Régi magazinokból, képregényekből kivágtuk a kedvenc figuráinkat és gyűjtöttük őket, sokszor be is ragasztottuk ezeket egy új füzetbe. Akkor még nem sejtettem, hogy ősi egyházi hagyományt követünk, hiszen a mai igénk, de voltaképpen minden templomi felolvasásra kiválasztott ige egy ilyen teológiai barkácsművelet eredménye. Görögül a perikoptein annyit tesz, mint „körbevágni, kivágni”, ezért hívjuk az ilyen körbevágott igéket perikópáknak. De attól még, hogy kivágtunk egy figurát a képregény lapjából, az még továbbra is a képregény nagy történetéhez tartozott. Így van ez a Bibliával is. Attól, hogy reflektorfénybe állítunk egy rövidebb szentírási szakaszt, még nem szabad önmagában, Isten és ember közös történetéből kiszakítva értelmeznünk.
Illetve, nem szabadna… merthogy sokszor éppen ezt tesszük! Különösen nagy a csábítás olyan igék esetében, mint a mai. Hiszen mit hallhattunk? Mintha Isten bíróságra vitte volna az ügyet, sorolja ellenünk a vádakat: „nem engem hívtál segítségül” […] „nem értem fáradoztál” […] „nem engem dicsőítettél” […] „bizony, nekem csak vétkeiddel szolgáltál”. És végül milyen következménnyel jár mindez? Isten szíve mintha megenyhülne és ezt mondja: „Én, én vagyok az, aki eltörlöm mégis álnokságodat önmagamért, és vétkeidre többé nem emlékezem.” Egy pillanatra kutyaszorítóba kerültünk, de szerencsére már ejtették is a vádakat! Leginkább egy ilyen „istenre” volt és van igény, aki olyan, mint az irányító szerepéből kiesett pedagógus: fenyeget és elzsörtölődik a sarokban, de végül nincs következménye semminek, úgyis görbülni fog az a jegy. Dietrich Bonhoeffer evangélikus teológus ezt nevezte „olcsó kegyelemnek”. Így írt erről:
„Az olcsó kegyelem leértékelt árú kegyelmet jelent, leértékelt bűnbocsánatot, elherdált vigasztalást, elvesztegetett szentséget; olyan kegyelmet jelent az egyház kimeríthetetlen raktárából, amelyből könnyelmű kezekkel, megfontolás nélkül és korlátlanul osztogatnak, ár, költség nélkül. Hiszen éppen az a kegyelem lényege, hogy a számlát minden időre szólóan előre kiegyenlítették. A kifizetett számlára tekintettel minden ingyen kapható. Végtelenül magasak az előállítási költségek, ezért végtelenül nagy a felhasználás és a tékozlás lehetősége is.”
De ha a mai igénket visszaillesztjük Ézsaiás könyvébe, akkor helyes megvilágításba kerül az egész jelenet, a maga történelmi díszleteivel. Már nem az Ígéret földjén járunk. Júda királyságát romba döntötték a káldeus hódítók, Jeruzsálem pedig éppúgy sötétségbe borult, mint most éjjelente az áram nélkül maradt Ukrajna. Majdnem 1000 kilométernyi életveszélyes sivatagi vándorút választotta el a prófétát ősi hazájától, sorstársaival együtt, akikkel elhurcolták őket a babiloni fogságba. Akkor még nem hozott létre az ördögi géniusz olyan népírtó eszközöket, mint a mai kazettabombák vagy termobárikus rakéták, de a korabeli technikai színvonalnak megfelelően, irgalmat nem ismerve számoltak le a zsidósággal, hogy aztán a túlélők egy jelentős részét szétszórják az új világbirodalom távoli szegleteiben. Ezen a mélyponton már nem csupán üres fenyegetésnek hatott mindaz, amit az Úristen kilátásba helyezett. Ahogyan Hóseás hirdette másfél évszázaddal korábban: „Ha szelet vetnek, vihart aratnak.” Itt már túl vagyunk az aratáson. Isten látszólag elhagyta választott népét, elköltözött a Sion hegyéről és engedte lerombolni palotáját, a jeruzsálemi templomot. Nagy árat kellett fizetni az olcsón elpazarolt kegyelemért.
Kiábrándító, de ebbe a lelki mélységbe kell alászállnunk, hogy értékítéletünk helyreálljon. Isten itt egy olyan prófétának hirdeti a kegyelmet, aki felismerte, hogy saját népe leértékelte a bűnbocsánatot és elvesztegette a szentséget, amikor még lett volna esélye élni a felkínált lehetőséggel. Sőt, a vád ennél is súlyosabb: „nem engem hívtál segítségül, Jákób, nem értem fáradoztál, Izráel!” Gondoljunk bele: ki az a Jákób? Ábrahám unokája, a teljességet szimbolizáló 12 törzs ősatyja. Új nevet kapott Istentől, amit a belőle sarjadt egész nép visel: Izrael. Ő áll egy nagy történet kezdetén… ha már vele is baj van, akkor valamiképpen az egész story gyanús. Ahogyan Josef Schreiner fogalmaz: „[A próféta] Izraelnek szólítja a számkivetetteket, Jahve népének régi nevén. Ezzel őrá nehezedik a régi bűnök terhe és övé a folytonosan fennálló kapcsolat Istennel.” E szerint nem csak a legutóbbi nemzedékeknél csúszott félre valami. A fejezet záró sorai is ezt erősítik meg: „Már ősatyád is vétkezett ellenem, és szószólóid elpártoltak tőlem. Ezért vetettem el a szentély fejedelmeit, hagytam, hogy pusztítsák Jákóbot, és káromolják Izráelt.”
A korábbi próféták mindig a törvényszegés valamely aspektusát ragadták meg, most azonban alapjaiban kérdőjeleződik meg minden, amit a választott nép Istenről, illetve saját magáról eddig tudni vélt. És pont ez a trauma hozza el a minőségi változást ebben a kapcsolatban. Elveszítve a saját erejükbe vetett hitüket, egyszer csak meghallották Istent: „Én, én vagyok az, aki eltörlöm mégis álnokságodat önmagamért, és vétkeidre többé nem emlékezem.” Mintha csak azt mondta volna az Úr: Nem a vallásosságod, nem a szentélyed és nem a bemutatott áldozataid törlik el a bűneidet, hanem én. Az a valódi bűnöd, hogy elszakadtál tőlem. Minden, amit tettél a nevemben és a nevemért, valójában már csak a te kiválasztottságodról, biztonságodról és hatalmadról szólt. Azért vettem el tőled mindezt, hogy többé ne állhasson közénk!
Kedves Testvérek! Gondoljunk a mai újszövetségi lekciónkra Lukács evangéliumából! A sokaság azon rúgózik, hogy Jézus vajon kinek az erejével űzi ki az ördögöket?! És mi Jézus legelső válasza? „Minden ország, amely meghasonlik önmagával, elpusztul, és ház házra omlik.”
Mi a meghasonlottság, ha nem ez? A kérdezők gyanakvással fordulnak Jézushoz, mert ők Isten felkentjét várják, aki majd helyreállítja a régi dicső országot… az országot, amely éppen azért pusztult el, mert megfeledkezett Istenéről és olcsónak tekintette kegyelmét. Mi mást válaszolhatna nekik Jézus, akiben maga Isten jött el a sokasághoz? „Én, én vagyok az”… ne kérdezgessétek már tovább, hogy kinek az erejével teszem mindezt, hanem nyissátok ki végre a szemeiteket: én vagyok, az én erőmmel űzöm ki az ördögöket!
A másik lekció, amit Pál apostolnak az efezusiakhoz írott leveléből hallottunk, arra ad világos választ, hogy mit vár tőlünk Isten a hamis áldozataink helyett, amelyekkel őt zsarolni próbáljuk, hogy a mi akaratunknak megfelelően alakuljanak a dolgok. „Legyetek tehát Isten követői mint szeretett gyermekei, és éljetek szeretetben, ahogyan Krisztus is szeretett minket, és önmagát adta értünk áldozati ajándékul, Istennek kedves illatként.” Magyarán az egyetlen helyes szolgálat az, ha önmagunkat ajánljuk fel, ez pedig csak úgy lehetséges, ha elfogadjuk Isten kegyelmét és rá figyelve, az ő erejéből úgy élünk, ahogyan Jézus Krisztusban megmutatta nekünk.
Böjt harmadik vasárnapján éppen arra nyílik lehetőségünk, hogy Isten vezetésével kiszabaduljunk a saját babiloni fogságunkból. Amíg elsősorban saját magunkra, saját életünkre, vallásos és világi teljesítményeinkre, felekezetünkre és hagyományainkra koncentrálunk, addig nem jön el a szabadulás. Visszautalva Bonhoeffer szavaira: „Az olcsó kegyelem bűnbánat nélküli bűnbocsánat meghirdetését, gyülekezeti fegyelem nélküli keresztséget, bűnök megvallása nélküli úrvacsorát, személyes gyónás nélküli feloldozást jelent. Az olcsó kegyelem követés nélküli, kereszt nélküli kegyelem, az emberré lett Jézus Krisztus nélküli kegyelem.” Olyan jó lenne, ha képesek lennénk ezt feladni, ha le tudnánk tenni, már ezen a napon, ezen az istentiszteleten!
Ha engedjük összedőlni magunkban a meghasonlott országot, Isten a lelkünkben új Jeruzsálemet épít a romokból. Első hallásra talán önellentmondásnak tűnhet, de csak akkor leszünk láthatóan evangélikusok, ha többé már nem minket látnak, hanem az életünkben cselekvő Jézus Krisztust, aki önmagát adta értünk. Ehhez pedig csak egyetlen recept létezik. Erre tanít minket a mai vasárnap címadó zsoltárverse: „Szemem állandóan az ÚRra néz, mert ő szabadítja ki lábamat a csapdából.”
Ámen.
Presbiterek a heti igéről - Böjt 3. vasárnapja
Böjt 3. hetében Dr Nagy Norbert gondolatait osztjuk meg a testvérekkkel
Read morePresbiterek a heti igéről . Böjt 2. vasárnapja
Dr Aszódi Iloa személyes gondolatai a heti igéről
Read morePresbiterek a heti igéről - Böjt 1. vasárnapja
Az ördög munkái körülöttünk voltak, vannak. Van, amikor könnyű, s van, amikor nehéz felismerni milyen formában van jelen. Vajon a mindennapi életben mik is lehetnek ezek? Nem is kell nagy dologra gondolni. Diétázás során egy szelet süti, máskor egy vagy több pohár alkohol, de lehet a sietés miatt kevesebb figyelem a szeretteinkre, vagy figyelmetlenség autóvezetés közben a forgalomra.
Szóval itt van az ördög. Felismertük, tudjuk, hogy az állapot az ő munkájának az eredménye, s valamit tenni kellene. Ima, Biblia, lelkész, egy társ vagy tanácsadó vajon van ott abban a helyzetben mellettünk?
Hallottam a megoldás módszereként, hogy fel kell tenni a kérdést: Mit tenne most Jézus ebben a helyzetben? Mit mondana? Nem tudjuk biztosan mit mondana, mit tenne. Abban viszont biztosak lehetünk, hogy a szeretet oldalán állna, bármilyen nehéz is.
Meg lehet próbálni úgy reagálni ahogy ő tenné, vagy ahogy szeretné, hogy tegyünk. S a történések sűrűjében talán nem hangzik el egy bántó szó, egy munka lelkiismeretesen teljes mértékben elvégzésre kerül, egy magányos ismerősünket felhívunk, egy elesetthez odafordulunk stb.
Naiv a gondolat? Működik, ha Jézus mellé állunk. Jézus, pedig már régóta mellettünk áll. Rajtunk múlik, hogy meghalljuk-e az üzenetét, azonosulunk-e szándékával ebben a hangos, mindenféle zajjal teli világban. Teszed, teszem, teszik, tesszük. Ha kicsit is, ha nehéz is. Ettől is élhető az életünk. S nem kell, hogy nagy dolognak éljük meg. Hogy nem várható el köszönet, megbecsülés, nem gyulladnak tűzijátékok, jár a 4-es 6-os villamos a körúton…
A szív belső öröme, nyugalma van meg. Csak úgy.
A hívő ember számára nagy segítség, ha fizikailag nem is, de itt van nekünk, s itt vagyunk neki.
A kétségek, érzések mozognak bennünk, néha nehéz is megfogalmazni. S hogy milyen is Jézusra nézni a nehézség közepette, álljon itt Fernando Pessoa portugál költő Harmadik című verse:
„Bánat partján írom könyvem,
Szívemben nincs, ami legyen.
Szemeimben folyók könnyek,
Uram, élet vagy s kegyelem.
Csak a Tereád gondolással
Aranyozom a napjaim.
Megtelve várakozással,
Eljön-e a király megint?
Mikor leszel az a Krisztus
Kinek holt hamis istene,
Bíztass: majd a rosszból kijutsz!
S leszel Új Földem Új Ege.
Mikor jössz el, Rejtőzködő,
Portugál korok nagy álma?
Tedd, legyek Istenhez törő
Nagy vágy parány sóhajtása!
S mondd, mikor fogsz visszatérve
Fonni vágyaimból szerelmet?
Álmom, Uram, fénybe érve
Ködből, vágyból, adsz kegyelmet?”
(1928. Zalán Tibor fordítása)
Ámen
Igehirdetés Hatvanad vasárnapján - Sárik Eszter 2022.02.20.
Sárik Eszter igehirdetése Hatvanad vasárnapján - 2022.02.20- Budavár
Read moreBetlehem - a kenyér háza - igehirdetés az ökumenikus imahét 4. napján
Bece Imre igehirdetése az ökumenikus imahét 4 napján
Read moreA reménység hidján - Igehirdetés a Reménység vasárnapján
Reménység hídján címmel hangzott el Sárik Eszter, másod-diplomás lelkész szakos hallgató igehirdetése, 2021. 11. 14-én a Budagyöngyén és az esti ifjúsági-zenés istentiszteleten.
Read moreIgehirdetés Cantate vasárnapján - 2021-05-02.
Bence Imre igehirdetésének irott változata - 2021. május 2. vasárnap 9.00 Budavár
Read moreA türelem és a türelmetlenség feszültségében
A türelem és a türelmetlenség feszültségében - Bence Imre igehirdetése ádvent 2. vasárnapján 2020-12-06.
Read more