Alapige:
Ézs 65,17-25.
Örökélet vasárnapja
2016. november 20.
Bence Imre
Kedves Testvérek!
Egyre többször hallom a temetések előtt, a várakozás súlyos óráiban Zorán „Kell ott fenn egy ország” című számát. A ravatalozó csendjében, az urna, vagy a koporsó mellett állva akár hitvalló üzenete is lehet az énekelnek:
Nézz csak fel, az ég magas
Bár azt mondják, hogy nem igaz
Ott jártak ők, a repülők
És nem látták sehol
Kell ott fenn egy ország
Mely talán ránk is vár
Kell ott fenn egy ország
Amit senki nem talál
Kell ott fenn egy ország
Mely bárkit átölel
Kell ott fenn egy ország
Amit sosem rontunk el…
Ott állunk a ravatal mellett, és közben arra gondolunk, hogy valahol, távol, valahol a láthatatlanban, az elérhetetlen messzeségben, a számunkra még nem érzékelhetőben van egy ország. Itt szenvedés és békétlenség, itt fájdalom és halál, itt félelem és bizonytalanság, az embertől megfertőzött világ, de kell, hogy legyen egy másik, egy romolhatatlan és elronthatatlan ország. Erre gondolunk akkor is amikor Ézsaiás könyvét olvassuk, amelybenIsten szólít meg így:
Ezt mondja az ÚR:
Mert én új eget és új földet teremtek, a régire nem is emlékeznek, senkinek sem jut eszébe. Ezért örvendjetek és vigadjatok mindörökké annak, amit teremtek. Mert Jeruzsálemet vigasságra teremtem, népét pedig örömre. Vigadozni fogok Jeruzsálemmel, és örvendezni népemmel. Nem hallatszik ott többé sírás és jajgatás hangja. Nem lesz ott olyan csecsemő, aki csak néhány napig él, sem öreg ember, aki magas kort nem ér. Mert a legfiatalabb is százéves korában hal meg, és aki nem ér meg száz évet, átkozottnak számít. Házakat építenek, és laknak bennük, szőlőket ültetnek, és élvezik gyümölcsüket. Nem úgy építenek, hogy más lakjék benne, nem úgy ültetnek, hogy más élvezze. Mert népem élete oly hosszú lesz, mint a fáké. Választottaim maguk élnek munkájuk eredményéből. Nem hiába fáradoznak, nem veszedelemre szülnek, mert az ÚR áldott népe ez, ivadékaival együtt. Mielőtt kiáltanak, én már válaszolok, még beszélnek, én már meghallgatom. A farkas a báránnyal együtt legel, az oroszlán szalmát eszik, mint a marha, és a kígyónak por lesz a kenyere. Nem árt és nem pusztít szent hegyemen senki - mondja az ÚR.
Hát, Ézsaiás próféta óta több évezred eltelt és azóta csak várunk arra, hogy Istennek ez a szava betejesedjen. Mert a teremtettség sóhajtozik és nyög, s benne élet-terheink hordozása közben vágynánk arra, hogy egyszer csak előálljon az az új ég, s az az új föld, amelyet Isten megígért. S mégsem… Itt vagyunk, és tudjuk, hogy mennyivel könnyebb lenne az életünk, felszabadultabb az örömünk, és barátságosabb a világunk, ha már bekövetkezett volna az új teremtés. De még nem… De kell ott fenn egy ország… álom vagy valóság, költészet vagy a nyugalmat kereső lelkünk becsapása?
Egyáltalán mit jelent ez a prófécia? Szabad-e attól a kortól elvonatkoztatni, amikor elhangzott, mikor a babiloni fogságból hazatért a választott nép, s a szent hegy, a Sion, s rajta a templomújjáépítése megkezdődött. De hát akkor sem így volt. Még a templom építése közben is erős támadások érték a választott népet. Nem volt akkor sem béke és nyugalom, s azon a helyen azóta sincs. Századok múltak el, s hazatérést biztosító perzsákat Nagy Sándor hódításai követték, s a hellenista utódállamok sorsával hánykolódott Jeruzsálem is. Aztán jöttek a rómaiak, akkor is csak Róma békéje, a pax romana valósult meg, de nem az Úr örök új békéje.
Szabad-e csak szó szerint venni, ha– mint látjuk – a történelem eddig nem igazolta a beteljesedést? Nem kell-e ezekre a szavakra, mint az Isten örökkévalóságban beteljesülő ígéreteire gondolni, amelyek itt nem, amelyek csak ott a Jelenések könyve által is megjövendölt új teremtésben lesznek valósak? Egyáltalán, mennyire szabad szó szerint venni a próféciát?
Van egy emberi reményünk: kell ott fenn egy ország! És van egy ígéret az új ég és az új föld teremtéséről. Arról, hogy lesz olyan világ, amelyben nincs veszélyeztetve az élet, amelyben nem diadalmaskodik a bűn, az önzés, az énes érdek! Amelyben nincs fenyegetettség, és félelemforrás, csak harmónia. S amelyben Isten van jelen, és Isten minden mindenekben!
De hát éppen ez zavar, ez a mérhetetlen kontraszt, az a mérhetetlen ellentét, amely a valóságot elválasztja a vágyainktól, illetve amelyben távol esik egymástól a valóság és az Isten ígérete. Miért nem teljesíti be Isten ígéretét?
S miközben a szkeptikus gondolatok és a távoli reménység képei cikáznak bennem, eszembe jut Ő, aki a vajúdó világba úgy érkezett, ahogy az egyik szép énekünkkel valljuk: megnyílt az ég harmatozva. Megnyílt az ég, hogy az ott fenn lévő ország fénye, beragyoghasson a jelen sötét valóságába. Jézus – minden tettével azt hirdette meg, hogy megkezdődött az új teremtés. A tenger lecsendesítése, a csodálatos halfogás, a kánai menyegző, a kenyér megsokasítása, a betegek meggyógyítása, az halottak feltámadása, és abűnbocsánat hirdetése, mind azt jelentette, hogy az odafenn való ország, amelyben nincs hiány, baj, bűn és rontás, betört a mi hiánytól, bajtól, bűntől és rontástól beszennyezett világunkba. De nem azért, hogy vereséget szenvedjen, hanem azért, hogy legyőzze mindazt, ami bennünket fogva tart. Örök-élet vasárnapján is csak RÁ tudok mutatni, Jézusra, aki az újjá teremtés szeretetével lépett közénk, hogy azután, amikor mindenki azt gondolta már, hogy veszített, mert erősebb volt a bűn – mégiscsak győztesként lépjen ki a sírból, az új élet fényét, s békességet hozva, hatalommal.
Ezért Pál azt írja, hogy aki Krisztusban van, az új teremtés az, a régi elmúlt, s íme, új jött létre. Kell ott fenn egy ország – igen, a bűn jelenvalóságát és rontását talán csak így tudjuk elviselni. De gondolj arra, hogy ennek a még elérhetetlen országnak a fénye, melegsége, biztonsága, és a derűje közel van hozzád abban a Krisztusban, aki ma is él, akibe belemerítettünk a keresztségünk által, és aki a éppen a bűnöket megbocsátó hatalmával és irgalmávalbennünk és közöttünk új közösséget tud teremteni. Hogy ne csak beteljesületlen álomként tekintsünk az Isten országára, hanem úgy, mint aminek gazdag ajándékaival már most békességünk lehet: Jézus Krisztus halálból való feltámadása által.
Ámen