2015. december 24.
Bécsi kapu tér
Szenteste
Bence Imre

Textus:

"A nép, amely sötétségben jár, nagy világosságot lát. A halál árnyékának földjén lakókra világosság ragyog. Te megszaporítod a népet, nagy örömöt szerzel neki. Úgy örülnek színed előtt, mint aratáskor szoktak örülni; ahogyan vigadnak, ha zsákmányt osztanak. Mert terhes igáját, a hátát verő botot, sanyargatójának vesszejét összetöröd. Mert minden dübörögve menetelő csizma és véráztatta köpönyeg elég, és tűz martaléka lesz. Mert egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk. Az uralom az ő vállán lesz, és így fogják nevezni: Csodálatos Tanácsos, Erős Isten, Örökkévaló Atya, Békesség Fejedelme! Uralma növekedésének és a békének nem lesz vége a Dávid trónján és országában, mert megerősíti és megszilárdítja törvénnyel és igazsággal mostantól fogva mindörökké. A Seregek URának féltő szeretete viszi véghez ezt! " (Ézs 9,1-6.)

Ünneplő Gyülekezet!
Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!

Heltai Jenő December című verse került nagyon közel a szívünkhöz az elmúlt napokban. Egyik része így szól: december…

       „Jóság és szeretet hónapja,
       A megfogyatkozott jóságé és a
       megcsappant szereteté.
       Mert kihűlt a remény kemencéje a Földön,
       Nincs, aki újra befűtse.
       Didereg az Ember,
       Haldoklik a világ.”

Sokak érzését fejezi ki ez a pár sor. Művi világunkban vannak ugyan kampányszerű szeretet-akciók, de érezzük, hogy ezek nem pótolják azt a kemence meleget, amelyre szükségünk lenne. Vannak csodálatos fényfüzérek de ezek nem mulasztják el a szívünket elárasztó sötétséget. Másra van szükségünk! Arra, aki féltő szeretettel munkálkodik értünk! Istenre, ígéreteire, és ígéretei komolyan vételére. És nem csak karácsony estéjén! Most Istennek egy olyan ígérete csendül fel, amely reménnyel töltheti be a szívünket!

A nép, amely sötétségben jár, nagy világosságot lát. A halál árnyékának földjén lakókra világosság ragyog. Te megszaporítod a népet, nagy örömöt szerzel neki. Úgy örülnek színed előtt, mint aratáskor szoktak örülni; ahogyan vigadnak, ha zsákmányt osztanak.
Mert terhes igáját, a hátát verő botot, sanyargatójának vesszejét összetöröd. Mert minden dübörögve menetelő csizma és véráztatta köpönyeg elég, és tűz martaléka lesz.
Mert egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk. Az uralom az ő vállán lesz, és így fogják nevezni: Csodálatos Tanácsos, Erős Isten, Örökkévaló Atya, Békesség Fejedelme! Uralma növekedésének és a békének nem lesz vége a Dávid trónján és országában, mert megerősíti és megszilárdítja törvénnyel és igazsággal mostantól fogva mindörökké.
A Seregek URának féltő szeretete viszi véghez ezt!

Ézsaiás próféta szavait évszázadokkal Krisztus előtt mondta el. Akkor, amikor a választott nép a leigázottság és a szabadsága elvesztése miatt kesergett. S Isten nem csak arra mutatott rá, hogy minden történelmi nyomorúság, amely velük történt, a hitetlenségüknek, bűneiknek a következménye, hanem arra is, hogy van remény! De csak benne van remény! Mert Ő féltő szeretetével olyan dolgokat visz véghez, amelyeket az ember nem is álmodna.
Szeretném hangsúlyossá tenni ezt a kifejezést. Az Isten féltő szeretete, valójábanféltékenysége. Igen, pontosan arról az érzésről van szó, amely sokak életét megőrjíti: arról a féltékenységről, amely felkavarhatja egy férj vagy egy feleség életét, amikor gyanús jeleket tapasztal párjánál, vagy éppen a nagyobb testvér életét, amikor azt tapasztalja, hogy a szülei a családba született kistestvérrel többet foglalkoznak, mint vele. Így gerjedt féltékenységre velünk szemben az Isten, mert látta, ahogy gyanús jelek vannak. Nem őt szeretjük teljes szívünkből és teljes elménkből. Így gerjedt féltékenységre az Isten, mert látja, hogy nem vele törődünk a legbuzgóbban. Csakhogy a féltékeny szeretet nem dühkitörésben mutatkozott meg, hanem éppen azzal a nagyon finom és meggyőző húzással, hogy tett értünk valamit. Egy gyermek születését úgy ígérte Isten a prófétán keresztül, hogy (1) vele nagy világosság ragyog be a sötét éjszakában botorkálóknak, (2) vele eljön a békesség és (3) benne az erő és a hatalom más dimenziót nyer. S ezek kimondottan karácsonyi ígéretek!

A sötétségben járókra világosság ragyog! Ezt élhették át a betlehemi mezőn tanyázó pásztorok. De ezt élhették át a Jézus közelébe kerülők is: a vakok, akik visszanyerték látásukat, és a bűnösök, akik kilátástalan helyzetükben hallhatták a szót: Megbocsátattak bűneid! Túrmezei Erzsébet egyik versében ezt a mindannyiunk által ismert érzést így fogalmazta meg:

       Nappal is gyötörhetnek szenvedések.
       Jaj, a botlások! Jaj, az elesések!
       Ha rám nem ragyog bocsánatod fénye,
       botladozó lábam célt sosem érne.
       Elborítaná az ítélet árnya,
       és az éjszaka sötétsége várna.
       De fényed elűzi az árnyakat

S valóban, az Isten féltő szeretete reményfényt árasztott a világra, s benne a te életedre a betlehemi gyermek által. Benne valóban egy radikális változás kezdődhet el benned: Sötétségben jártál, de ez már a múlté, és új világosság, az evangélium, az Isten szeretetének fénye egyszerűen olyan erővel árad ránk, hogy éreztesse velünk: nincs értelme mást szeretni, csak azt, aki bennünket így szeret!
Benne a békesség jön el! Micsoda elemi erővel várunk a békességre. S közben tudjuk azt, hogy a pillanatnyi békességek, csak közjátékok a háborúk között. De az az érdekes, hogy a égető békevágyunk ellenére sem teszünk semmit a békéért, mert indulatainkat nem fékezzük, elemi ösztönünk tápláléka az erőszakosság megjelenése a filmekben de a kár a híradókban is. Faljuk a brutalitást megjelenítő alkotásokat és a lelkünket ez zaklatottá teszi.
Daniel Gottlieb írja egyik művében, hogy „nem akkor lesz béke, ha csatát nyerünk, hanem akkor, ha abbahagyjuk a hadakozást.” Hát ezt a taktikát használta az Isten. Ézsaiás is arról jövendölt, hogy Isten a terhes igát, a verő botot összetöri és a menetelésre alkalmas csizmák és a harcoktól mocskossá lett köpenyegek elégnek majd. S itt a tűz nem csak a büntetés, hanem a megtisztás képeként jelenik meg! Elégnek, megsemmisülnek a harci eszközök, hogy az emberek ne is akarjanak a háborúra gondolni. Hogy minden, ami gonosz indulatra fertőz, az megsemmisüljön! S amikor a betlehemi mezőn felcsendült, hogy békesség a földön az embernek, akkor Isten megmutatta azt, hogy Ő nem hadakozni és nem ellenünkben csatát nyerni akar, hanem velünk megbékélni! Hogy ne a legyőzőttek megadó érzületével, hanem a szabadáság örömével álljunk az Isten előtt. Az ádventi Star Wars örületben megjelent egy kedves plakát a csillagok békéje felirattal! Valamikor régen – a távoli Galileában, s új remény ébredt! Sokan talán megütköznek rajta, de nem vagyok Star Wars rajongó, de annál inkább szeretnék Star Peace rajongó lenne, olyan valaki, aki abból a békességből merít, amelyet a betelemi gyermek hozott közénk: a z Isten bocsánatából fakadó kiengesztelésnek szertnék a rajongója és szószólója lenni: Testvérem! Ezen az estén is így hirdetem neked: Nem kell háborúznod sem magaddal, sem másokkal, de még a külső körülményeiddel sem, és főleg nem az Istennel! Új remény ébred ő téged elfogadó szeretete révén megbékélt veled! Belesimulhatsz a biztonságot jelentő ölelésébe!
S benne új dimenziót nyer az erő és a hatalom! Mert minden átértékelődik! A betlehemi gyermek kicsinysgében, és kitaszítottságában, az istállói állatok között nem azt az erőt fedezzük fel, amelyhez mi hozzászoktunk. De eljátszadoztam a gondolattal: az ádventem idején járhatam Fancsalon Borsod megyében. Az ott szolgálló lelkész átvitt egy nagyon elszegényedett faluba, Csenyétée, ahol siralmas körülmények között élnek az emberek. S megkérdezte útközben: be akarsz menni egy cigány-családhoz? Elszégyelltem magam, mert ha azt kérdezi, hogy egy jómodó vállalkozóhoz, vagy a gyülekezet egyik presbiteréhez be akarok-e menni, akkor gondolkodás nélkül válaszoltam volna igennel. Igazi erő és bátorság kellett ahhoz, hogy akérdésére igennel feleljek. Isten belépett számára rangon aluli világba. Nem ahhoz kell erő, hogy belépjünk egy csillogó plázába, hanem ahhoz, hogy odalépjünk a beteg nagymamánkhoz, hogy ne hagyjon az elfekvőben egyedül az ápolásra szorulót, vagy a magányos rokonunkat meghívjuk vacsorára, hogy lehajoljunk egy koldushoz. Isten így lépett be, erővel és hatalommal a hideg világba, ahol a jóság megfogyatkozása és a szeretet megcsappanása miatt kihült minden szeretet-kemence. Belépett, hogy jelentléte új reményt ébresszen: A kicsiny kezdetben ott van a világmindenség megoldása. A szeretet új reménye...
Nem tudom, hogyí lesz-e olyan, amikor decemberről – Heltai Jenő versét újra idézve - csak azt mondhatjuk el, hogy „Jóság és szeretet hónapja” De azt tudom, hogy Isten mindent megtett azért, hogy megtapsztald a szívedben a szeretetet és a jóságot és annak hordozójává légy!

Ámen