1 Kor 12. 31-13,13: De törekedjetek a fontosabb kegyelmi ajándékokra. Ezen felül megmutatom nektek a legkiválóbb utat.
Ha emberek vagy angyalok nyelvén szólok is, szeretet pedig nincs bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy pengőcimbalom. És ha prófétálni is tudok, ha minden titkot ismerek is, és minden bölcsességnek birtokában vagyok, és ha teljes hitem van is, úgyhogy hegyeket mozdíthatok el, szeretet pedig nincs bennem: semmi vagyok. És ha szétosztom az egész vagyonomat, és testem tűzhalálra szánom, szeretet pedig nincs bennem: semmi hasznom abból.
A szeretet türelmes, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat. Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr. A szeretet soha el nem múlik.
De legyen bár prófétálás: el fog töröltetni; legyen nyelveken való szólás: meg fog szűnni; legyen ismeret: el fog töröltetni. Mert töredékes az ismeretünk, és töredékes a prófétálásunk. Amikor pedig eljön a tökéletes, eltöröltetik a töredékes. Amikor gyermek voltam, úgy szóltam, mint gyermek, úgy éreztem, mint gyermek, úgy gondolkoztam, mint gyermek; amikor pedig férfivá lettem, elhagytam a gyermeki dolgokat. Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre; most töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy fogok ismerni, ahogyan engem is megismert az Isten. Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, e három; ezek közül pedig a legnagyobb a szeretet.
Ünneplő Gyülekezet! Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!
Az elmúlt időszakban nagyon sokat lehetett arról hallani, hogy a nemzetközi áruházláncok ide, Kelet- és Közép-Európába, gyengébb minőségű árút szállítanak, mint a nyugati országokba. A címke ugyan az, a látszat ugyan az, de a tartalom jelentős eltérést hordoz. Meg vagyunk tehát fosztva a jó minőségű élelmiszerektől, és becsapnak bennünket, amikor a polcokról ugyanolyan csomagolású terméket veszünk le, mint – mondjuk - a németországi vásárlók. Mert nem mindegy a külső csomagolás, nem mindegy a külalak. Hiába van ráírva egy termékre, hogy Nutella, ha éppen a mogyoró, amely a fő összetevője lenne, csak nyomokban található meg benne. De azt gondolják, hogy be lehet etetni velünk mindent, elég a tetszetős címke, és a bugyuta nép máris kap az áruért.
Vegyünk csak egy másik példát. Nagyon jól tudjuk, s nem csak Seres Rezső dalából, hogy „ennél szebb szó, hogy szeretet a nagyvilágon nincs.” S ha bemegyünk a nagy lelki áruházba, és odamegyünk a polchoz, ahol a SZERETET feliratú dobozok helyezkednek el, azt látjuk, hogy hatalmas a választék. És nagyon nehéz választani! Vannak itt rózsaszín szív alakú dobozok. Rajtuk virít a szöveg: LOVE! És vannak jelzőkkel ellátott dobozkák, nagyon ízlésesek: édes szeretet, anyai szeretet, szívbéli szeretet, mély szeretet, érzéki szeretet önszeretet. Vicces dobozok: majom szeretet felirattal. S kicsiny, jelentéktelennek látszó tasakocskák, amelyeken egyszerű betűkkel olvasható a szeretet szó! S nem tudjuk, hogy melyik az igazi. Azt még el tudnánk dönteni, hogy a pillanatnyi hangulatunknak melyik felel meg a legjobban. De hogy melyik az, amely tényleg szeretetet tartalmaz, vagy amelyikben csak nyomokban fedezhető fel a szeretet, azt ránézésre nem tudjuk eldönteni.
Láthatjuk, hogy mennyi emberi megnyilvánulásra írják rá ezt a szót: szeretet. S mégis tele vagyunk bizonytalansággal, hogy mi az igazi szeretet. Még a felolvasott igét is sokan félreértik. Megnéztem, hogy hány esküvői igehirdetést írtam már ezek alapján a szavak alapján, mert sok jegyespár gondolja azt, hogy az érzelmeiket fejezik ki ezek a szavak, és azt is láttam, hogy nagyon sok temetésen csendült fel ez az ige, mert az elhunyt iránti szeretetüket akarják kifejezni a gyászolók. Szépek Pál szavai. S bár gyakran hallgattuk, s ismerjük ezeket az igéket, mégis azt kell mondani, hogy a mi érzelmeink olyanok, amelyek nyomokban tartalmaznak csak szeretetet. S ez milyen megtévesztő lehet, azt hisszük valamiről, hogy szeretet, és közben nem az.
Mennyi keserű élet mutatja ezt: Az anyai szeretet címszó alatt gúzsba kötött életek vergődnek tehetetlenül. Megcsalt házastársak és elhagyott gyermekek sebei mutatják, hogy a szeretet szabadsága milyen veszélye fegyver. Szeretetre hivatkozni, amikor csupán az ösztön hajt valaki felé – milyen megalázó. Magukra hagyott gyermekek, vagy éppen idős emberek mutatnak rá, hogy milyen hamis dolog a gondoskodó szeretetre apellálni akkor, amikor a felnőttek éjt nappallá téve a munkahelyen vannak. S a Szeretetotthon elnevezést mennyire gúnyosan mondjuk ki, hisz az odaköltöző öregeknek nem csak a család szeretetéből nem jut, hanem a munkaerőhiány miatt az ápolok szeretetéből sem.
Ennél szebb szó, hogy szeretet az égvilágon nincs, de a mi szeretetünk csak nyomokban tartalmaz szeretetet, mert felhígult az önzésünk, az érzékiségünk, az akaratunk adalékanyagával. S beszennyeződött az egónkkal.
Mielőtt elkezdenénk romantikuson álmodozni a szeretet szépségén, és közhelyszerű, rózsaszín idézeteket várnánk az igehirdetés további részében, tegyünk egy próbát, és cseréljük ki a SZERETET szót a felolvasott igében egy másikra: KRISZTUS. S így olvassuk el az egész szakaszt újra.
S így döbbenünk rá arra, hogy Pál apostol nem egyszerűen az érzelemről, hanem a Krisztusban meglévő és a Krisztusból kapott szeretetről beszél. Más minőségű szeretetről, mint amire gondolunk. De úgy is mondhatnám, hogy az igazi szeretetről. Arról szól, aki nem csak nyomokban tartalmazza szeretetet, hanem ténylegesen maga a szeretet. Jól ismerjük János apostol szavát is: Isten szeretet! Tehát az Isten nem adalékanyagokkal felhígított szeretettel van irántunk, hanem maga a szeretet. Minden megnyilvánulása, minden ajándéka, minden, amit tett, tesz és tenni fog értünk, az valójában részesítés az önnön valójából, tehát a szeretetből. A teremtés, a gondos kísérés, a törvény, a próféták intő szava, az elrejtőzködése és a kinyilatkoztatása mind- mind a szeretetéből való részesedést jelenthették a választottainak. S úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte, hogy senki, aki belekapaszkodik a feléje nyújtott kézbe, el ne vesszen.
Milyen az a szeretet, amely nem csak nyomokban az: Egy összehasonító írást olvastam, amely megmutatja, hogy az ókori görög filozófusok szeretetfelfogása és a biblia tanítása között milyen különbség van.
1. Arisztotelész írja, hogy csak azt az embert lehet szeretni, aki szeretetre méltó. Nyomatékosan kijelenti, senki sem várhatja, hogy szeressék, ha nincs benne semmi, ami rokonszenvet ébresztene. Platon szerint “a szeretet a szeretetre érdemesért van.”
A krisztusi szeretet érdekessége éppen az, hogy a nem szépet és a szeretetre nem méltót szereti. A bűnöst és a kivetettet is! Azt keresi, ami az embertársa számára a legjobb.
2. A görög írók számára a szeretet majdnem csak kizárólagos módon elgondolható. Arisztotelész a szeretetet, mint a legmagasabb rendű barátságot definiálja, amely ezért csak egyetlen személyre vonatkozhat. És a szeretet csak egyetlen gyújtópontra tud koncentrálni.
A krisztusi szeretet éppen ellentétes, mert mindent átfogó jóság. Augusztinusz, egyházatya ezt mondja: Isten mindnyájunkat úgy szeret, mintha csak egyetlen embert szeretne.
3. Az emberi szeretet a szív rezdülése, az a valami, ami egyszerűen csak történik, anélkül hogy érte fáradoznának. Az agapé ezzel szemben az egész személyiséget igénybe veszi. Ez a szeretet nemcsak a szív, hanem a szellem, sőt az akarat ügye is. Ez csak annak lehetséges, aki átadja magát Krisztusnak, és veszi az ő Lelkét.
4. A filozófusok a belső békére törekedtek, a derűs nyugalomra, a szív békéjére. Ennek eléréséhez két alapvető dolog kellett. Az első a dolgoktól, sőt a saját személyétől való abszolút önállóság és függetlenség. A másik az apatheia, amely az örömöt és szenvedést, a szerencsét és a szomorúságot úgy érzékeli, hogy azok semmit nem érintenek, akár vele, akár másokkal történik.
Ezzel szemben Krisztus szeretete éppen abból a másokért aggódó törődésből fakadt, amely aktivizálta és áldozatra késszé tette.
Micsoda óriási tehát a különbség!
Amikor gyermek voltam, úgy gondolkodtam, mint gyermek – azt hittem, hogy a szeretetet kapni legjobb a világon. Amikor felnőtté lettem, látom, hogy a szeretetet Istentől kapni legjobb a világon és azt tovább élni, adni, sugározni ugyan ilyen öröm.
Most tükör által homályosan látok, mert a krisztusi szeretet csak egóm adalékanyagaival hígítva tudom érezni és éreztetni, de tudom, és várom a vele való teljességre, amikor már a minőségileg lerontott kelet-európai szeretetünk, hanem az Isten szeretet esszenciája vesz majd körül.
De addig is, törekedjetek a magatok erejével Krisztust beleélni a világba!
Ámen