Mk 7,5-16.
Megkérdezték tehát tőle a farizeusok és az írástudók: „Miért nem élnek a te tanítványaid a vének hagyományai szerint, és miért étkeznek tisztátalan kézzel?” Ő pedig ezt válaszolta nekik: „Találóan prófétált Ézsaiás rólatok, ti képmutatók, amint meg van írva: Ez a nép csak ajkával tisztel engem, de szíve távol van tőlem. Hiába tisztelnek engem, ha olyan tanításokat tanítanak, amelyek emberek parancsolatai. Az Isten parancsolatát elhagyva az emberek hagyományához ragaszkodtok.” Ezt is mondta nekik: „Szépen félreteszitek az Isten parancsolatát azért, hogy a helyébe állíthassátok a magatok hagyományait. Mert Mózes ezt mondta: Tiszteld apádat és anyádat, és aki gyalázza apját vagy anyját, halállal bűnhődjék. Ti pedig azt mondjátok: Ha ezt mondja valaki apjának vagy anyjának: korbán, vagyis áldozati ajándék az, amivel megsegíthetnélek, akkor már nem engeditek, hogy bármit tegyen is apjáért vagy anyjáért; és így érvénytelenné teszitek az Isten igéjét hagyományotokkal, amelyet továbbadtatok; de sok más ehhez hasonlót is tesztek.” Ismét odahívta a sokaságot és így szólt hozzájuk: „Hallgassatok rám mindnyájan, és értsétek meg: Nincs semmi, ami kívülről jutva az emberbe tisztátalanná tehetné őt; hanem ami kijön az emberből, az teszi tisztátalanná.” „Ha valakinek van füle a hallásra, hallja!”
Ünneplő Gyülekezet! Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!
Mostál kezet? Fogmosás megvolt? Ja, hogy le is zuhanyoztál? Illatos arcvízzel meghintetted a bőröd borotválkozás után? Parfüm, dezodor, tiszta ruha? Minden rendben? Csupa jól öltözött, magát rendben tartó testvér, asszonyok és férfiak! Minden rendben!
De ahogy Jézus farizeusokkal folytatott vitáját hallgatjuk, és keressük annak az értelmét, egyszerűen rádöbbenünk arra, hogy milyen felszínesek vagyunk. Mert valóban rengeteg időt tudunk foglalkozni a higiéniával, és egyre nagyobb kultusza van a testünk ápolásának, valami még sincs rendben!
Giovanni Papininek az írása, A Krisztus története című regény ezt a kérdést egészen izgalmasan, prűd lelkünket megbotránkoztató módon adja vissza: - „Az ürülék távozik a testből, eltűnik a pöcegödörben, és megtermékenyíti a kerteket és a mezőket. De oly sok kifogástalanul öltözött úr van, akik a torkukig tele vannak másfajta piszokkal...”
S bármilyen keményen hangzik is a szó, ma Isten azt akarja munkálni velünk, hogy mi, keresztyének ne essünk abba a hibába, hogy a felszínt fontosabbnak tartjuk, mint a belsőnk tisztaságát. Inkább éljünk verejtékező, izzadt tenyérrel, mint olyannal, amely ápolt ugyan, tiszta és makulátlan, de adni képtelen, szeretni képtelen, jónak lenni képtelen.
Jézus kortársai, a vallási nagyságukban tetszelgő farizeusok nagyon odafigyeltek az ószövetségi tisztasági törvényekre is. Bár azok elsődlegesen csak a papokra vonatkoztak, ők, a farizeusok azokat magukra is kötelezőnek tartották. Alapjában véve ezzel nem is lett volna semmi gond, csakhogy ők Jézus ellen vádat keresve belekötöttek a Mesterbe és a tanítványaiba. Jézus egy nagyon frappáns, Ézsaiástól vett idézettel mutat rá a vádaskodásuk alaptalanságára: Ez a nép csak ajkával tisztel engem, de a szíve távol van tőlem – mondja az Úr! Ebből fakad minden! Amikor az ember szíve eltávolodik az Istentől, akkor egyre nehezebbé válik a rend, a harmónia és a szeretet megtartása. Akkor marad az, ami minden helyzetben kísértést jelent: a felszínt rendbe hozom, a látszatra adok, a többi pedig már kicsúszott a kezemből.
Jézus még a korbánt, a templomnak, az Isten házának szánt ajándékot is példaképp hozza fel. A templomnak szánt adományt nem volt szabad másra fordítani. Még ha bajba került is valaki, akár a legközelebbi családtagok közül, a rabbinista törvény nem engedte azt meg, hogy a korbánt jótékonyságra, segítségre fordítsák. Pedig az ószövetségi törvény csak azt írta elő, hogy senki se járuljon üres kézzel az Úr elé. De ebből aztán szigorú szabály született, s Jézus korában az áldozati ajándék olyan értékes tárgyak voltak, amelyekkel az emberek a templomi kincstárat gyarapították. A kincstár gyarapodott, az irgalom szegényedett.
De hát éppen ezt mutatja, hogy az ember képes arra, hogy a legszentebbet olyan rendszerbe gyömöszölje, amelyből aztán csak magának van haszna. Az ember képes arra, hogy a szeretet Istenéből vallási rendszert és törvényi szabályozás formáljon. Eltorzítva ezzel azt az eredeti és szent üzenetet, amellyel az Isten az ember javát munkálta. Amikor a szív helyett módszerek vannak. Amikor az adminisztrációs nehézségek miatt nem lehet embereken segíteni, amikor a közösségek alkotta szabályok mögé bújunk, és az egyéni döntés akadályokba ütközik.
De Jézus éppen azért jött, hogy ráeszméljünk: A szabályokhoz való ragaszkodás még nem azt jelenti, hogy az Istenhez is ragaszkodunk. Sőt! Az Isten nem azt várja tőlünk, hogy szabályokkal támasszuk alá az irgalmatlanságunkat, hanem éppen ezt mondja: Irgalmasságot akarok és nem áldozatot! A szív munkálkodjon, ne az előírások vezéreljenek!
Ezért kell nekünk nagyon odafigyelnünk Jézusra, akiről lerítt, hogy semmiféle emberi szabály és semmiféle vallási rendszer nem tudja befogni, csakis a feltétlen Isten-szeretetből és az Atyának való engedelmességből fakadó, emberek felé nyilvánvaló irgalom, odaadás, szeretet motiválta.
Nem kötötte a szombatnap előírása, és ha kellett, kalászt tépett a tanítványaival, és betegeknek adta vissza a reményt.
Nem kötötte a tisztasági szertartások sora, és mégis tisztábban tudott szeretni, mint azok, akik márvány kádakban és illatos fürdőkben csak a bujálkodáson járatták az eszüket.
Nem kötötte a vallás előírása, mert csakis az Atyának tartozott engedelmességgel. De – és ezt nem szabad elfelejteni, - nem azért lépte át a törvény adta korlátokat, mert mindenáron lázadni akart a fennálló rendszer ellen, hanem hogy végre kivilágoljon az az irgalmasság, amellyel Isten odafordult az emberekhez. Őt nem az tette tisztává, hogy megmosta a kezét, amikor a tanítványaival megtörte a kenyeret, hanem az tette tisztává, hogy a szívében nem volt bűn. És a vele való közösség nem arra sarkall, hogy ne mosakodjunk, és nem tisztálkodjunk, hogy hanyagoljuk el magunkat, hanem arra, hogy a szeretetében megfürdetve a szívünket, a bűnbocsánatában megtisztulva éljünk egészen más, minőségi, szeretetet megnyilvánuló életet.
Akinek van füle hallja! - teszi hozzá Márk Jézus tanításához. És csak ezt tudom én is mondani, ha már hallod, testvérem, akkor ne engedd, hogy a szíved távol legyen Tőle, s kérd, hogy az Ő tisztasága legyen tisztaságod forrásává!
Mostál kezet? Fogmosás megvolt? Ja, hogy le is zuhanyoztál? Illatos arcvízzel meghintetted a bőröd borotválkozás után? Parfüm, dezodor, tiszta ruha? Minden rendben? Csupa jól öltözött, magát rendben tartó testvér, asszonyok és férfiak! Minden rendben! Dehogy! Semmi nincs rendben!
Csakhogy most odavonulunk a gyónással az Úr színe elé, és kiderül, hogy a szívünk mily mocskos. És odajárulunk az úrvacsora szentségéhez is, könyörögve: moss meg szent véreddel és élek! Jézus add, hogy hozzád térjek, neked halljak, neked éljek! Ámen