Alapige: 2 Krón 1,7-12.
Azon az éjszakán megjelent Isten Salamonnak, és ezt mondta neki: Kérj valamit, én megadom neked. Salamon ezt felelte Istennek: Te nagy szeretettel bántál apámmal, Dáviddal, és engem tettél utána királlyá. Most azért, URam, Istenem, váljék valóra apámnak, Dávidnak adott ígéreted, mert te tettél engem e nép királyává, amely oly sok, mint a föld pora. Adj azért nekem bölcsességet és tudományt, hogy tudjam ennek a népnek az ügyeit intézni. Különben ki tudná kormányozni a te nagy népedet? Isten ezt felelte Salamonnak: Mivel ez volt a szívedben, és nem gazdagságot, vagyont és dicsőséget kértél, nem is gyűlölőid életét vagy hosszú életet kértél, hanem bölcsességet és tudományt kértél, hogy kormányozni tudd népemet, amelynek a királyává tettelek, ezért megadom neked a bölcsességet és a tudományt, sőt olyan gazdagságot, vagyont és dicsőséget is adok neked, amihez fogható nem volt és nem is lesz egy királynak sem, sem előtted, sem utánad. Azután visszament Salamon Jeruzsálembe a gibeóni áldozóhalomról, a kijelentés sátra elől, és uralkodott Izráelen.
Ünneplő Gyülekezet! Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!
Azért, ez nem rossz üzlet… Kérj valamit és én megadom neked! Nagyon kedvező az ajánlat! Bár nagyon zavarba ejtő. Hisz azon a kívánság-listán nem egy valami van! Hosszú, bizony mindannyiunknak nagyon hosszú a kívánság listája. Első helyen van az a kívánság, amit Kalákáékkal szoktunk énekelni: Csak az egészség meglegyen! S utána a többi, végeláthatatlan sorokban. Lehet, hogy mi bajba lennénk, ha Isten ezt mondaná: kérj valamit és én megadom neked!
Rá is csodálkozunk Salamonra, aki az uralkodása első pillanataiban ilyen bölcs tudott lenni. Látta az előtte tornyosuló tennivalókat, s azt, hogy egy nép kormányzása nem könnyű feladat, s csak egyet kért: bölcsességet.
Ma így próbájuk meg Salamon bölcsességét szem előtt tartva végig gondolni mindazt, hogy mit kérnénk, illetve mit kapnánk, ha mi is ezt tartanánk a legfontosabb kívánságnak.
1. Bölcsesség – Elsősorban arra gondolunk, hogy a bölcsesség egyfajta holisztikus és átfogó látást jelent. Nem egyszerűen tudást, vagy vagy ismerethalmazt, hanem olyan megfigyeléseken alapuló, és összefüggéseket érzékelő látást, amely segítséget jelent abban, hogy az eseményeket tárgyilagosan, embereket pedig igazságosan ítéljünk meg. Hogy a szavaink fedjék a valóságot, és az érzéseinket ne a pillanatnyi helyzet határozza meg. Milyen jó lenne sajátunknak tudni ezt a bölcsességet! Mert látjuk, hogy a világunkban lévő sok-sok rossz abból ered, hogy híjával vagyunk ennek. Csak néhány témával hagy konkretizáljam: Legyen az egyik a műanyagok életet veszélyeztető fenyegetettsége. Az a lebomlásra képtelen műanyaghalmaz, amellyel az ember a környezetét, s az életét veszélyezteti, a világ eldugottabb részein is veszélyt jelent már. A másik az a vegyszerezettség, amely nem csak a kártevőket írtja, hanem a gyümölcstermést, és így az emberi élelmet is biztosító fák, növények beporzását végző rovarokat is fenyegeti. A harmadik az okos telefon. Ma már mindenki látja, hogy a divatossá vált készülékek milyen pszichés zavarokat okoznak a gyermekek és fiatalok életében, és mégis sok szülő, aki „jó fej” akar maradni a gyermeke szemében, engedi, hogy a gyermeke a romlás felé haladjon…
Mennyivel szebb, békésebb és harmonikusabb lenne a világ, ha a bölcsességnek ezzel az ajándékával rendelkeznénk, akkor nem a fogyasztás, és az önzés, nem a birtokolni akarás és a háborúskodás határozná meg a világ életét.
2. Közben eszünkbe jut az Ószövetség bölcs tanítása is: Nem egyszerűen horizontálisan, tehát világi tapasztalatok terén jelent holisztikus, átfogó szemléletet a bölcsesség. A bölcsesség az Isten félelem kezdete. „A bölcsesség kezdete az ÚR félelme. A józan eszűek mind eszerint élnek.” - írja a 111. zsoltár és a Példabeszédek könyve így vall: „Az ÚRnak félelme az ismeret kezdete, a bölcsességet és intést csak a bolondok vetik meg.” Tehát a bölcsesség eszerint már azt jelenti, hogy a világ összefüggéseiből semmiképpen nem hagyom ki a teremtő, fenntartó, gondoskodó, mindenek felett álló Istent! Számolok Istennel. Tudom, hogy Ő nem hagyható ki semmiből, s mivel semmiből sem hagyható ki, az életemből sem akarom, hogy kimaradjon. Így a bölcsesség már nem egyszerűen az én képességem, hanem ajándék is. Salamon király álmának másik leírásában (1 Kir 3,9.) egy kicsit másképp szerepel a kérés: Adj azért a te szolgádnak engedelmes szívet! Tehát a bölcsesség Istennek engedelmes szívet jelent. Amikor az ember nem a saját feje után akar menni, amikor nem az ösztönei, vágyai és a érzései hajtják, hanem Istenre figyel. Amikor a döntéseket nem az határozza meg, hogy mit szólnak hozzá az emberek, hanem az, hogy mit szól hozzá Isten! Mennyire fedi az Ő tervét és akaratát az, amit én tenni igyekszem, s amit mondani akarok?
Az előbbi példákat akár tovább is lehetne vinni: Amíg a gazdasági és a politikai életet egyértelműen a minél busásabb haszon vágya lengi körül, addig aligha lehet érdemben a környezetvédelemért, vagy a szegénység felszámolásáért tenni. Addig amíg a saját életünket is a kényelem és a jólét vágya határozza meg, addig aligha lesz jelentős változás, és a teremtettség jó rendjéből fakadó közösségek, – a család, a nemzet, vagy az Isten népének közössége - tovább fog sorvadozni. Amíg az érzékiség önző örömei és az önmegvalósítás fontosabbak, addig tovább fog gyengülni a gyermekvállalási kedv, a családi közösségek erősödése.
Legyen tehát a listánk elején ebben az értelemben is a bölcsesség kérése: Adjon nekünk, és szeretteinknek Istennek engedelmeskedő szívet, - Istenre nyitott lelket - az Úr!
3. De ha tovább tanulmányozzuk az Írást egyszerűen arra döbbenünk rá, hogy a bölcsesség nem egy emberi tulajdonság, s nem is egy lelki, Istenre figyelő megnyilvánulás. Pál apostol ezt írja: Ti Krisztus Jézusban vagytok. Őt tette nekünk Isten bölcsességgé…( 1 Kor 1,30.) Ha a bölcsesség nem más, mint az Isten logikus, jó rendjébe való engedelmes beleilleszkedés, akkor egy kis szómagyarázat által egészen világossá válik, hogy ez a jó rend, az Isten logikája a Jézusi szeretetben mutatkozik meg a legteljesebben. Az Isten igéjét a görög nyelvű bibliai iratok logosznak mondják, a János erről a logoszról vallja, hogy Jézusban testet öltött: Az Ige – a Logosz - testté lett és lakozott közöttünk. Jézus az Isten Logosza, Isten logikus rendjét és akaratát feltáró igazsága, tehát Ő maga az Isten bölcsessége.
Ez a bölcsesség pedig nem az ént kiterebélyesítő magatartásformákban, hanem a szeretetet megélő igaz gyakorlatban lesz teljes. Jézus lett a bölcsességünk. Az ember kicsinységét észrevevő, az ember nyomorúságát megszánó, az adni tudó és a teljesség útjára segítő szeretet, az életet sem kímélő szeretet lett azok számára bölcsességgé, akik Krisztusban vannak.
Ja, hogy ezen a világ csak röhög, és újjal mutogat az olyanra, aki a kicsiben is észreveszi az értéket, a világ által megcsúfítottban is a szépséget, azzal ne törődjünk! Mint ahogy Jézus sem törődött. Mert ha azzal törődött volna, hogy mi a akkori vallásos világ elvárása vele szemben, akkor nem fordult volna oda a gyermekekhez, a tisztátalanokhoz, a bűnösökhöz és a pogányokhoz. Akkor nem vette volna fel a keresztet, és nem lett volna engedelmes a Golgotáig.
És amikor a listánkat javítgatjuk, akkor kerüljön első vagy egyetlen kívánságként előtérbe ez: Jézus legyen a bölcsességünk, hogy így tudjuk kormányozni életünket, és a szeretteink életét is.
Isten neked is felteszi a kérdést: Kérj valamit és én megadom neked. S Jézus szava visszhangozhat a kérdés mellett szívünkben: bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek.
Azért ez nem rossz üzlet! Vagy inkább így mondom: ez nem üzlet, ez a kegyelem!
Ámen