Elnökségi köszöntő

Isten hozott gyülekezetünk honlapján!
Jézus azt mondja: "Senki sem jöhet énhozzám, ha nem vonzza őt az Atya, aki elküldött engem." (Jn. 6,44)

Úgy gondoljuk, hogy Isten vonzó szeretetének a következménye az is, hogy ezeket a sorokat olvasod. Ennek az oldalnak a célja (akárcsak gyülekezetünk egészének a célja), hogy ezt a Jézussal való találkozást segítse. Azért, hogy a gyülekezetünk ennek a találkozásnak a komfortos helye lehessen számodra is, ezen az oldalon bemutatjuk gyülekezetünk és templomunk történetét, a gyülekezeti munkatársakat, és gyülekezeti tagjaink közül is megosztják néhányan történetüket.

Jól tudjuk, hogy a Jézussal való találkozás nem helyhez kötött. Ezért a Léleknek menüpontra kattintva olvasható és hallgatható igehirdetéseket, áhitatokat, zenei anyagokat találhatsz. Ha pedig valóságos, élő közösségre vágysz hívő keresztyénekkel, és ezáltal is szeretnéd megtapasztalni Isten szerető jelenlétét az életedben, az alábbi képekre kattintva megismerheted, hogyan kapcsolódhatsz be gyülekezetünk életébe az istentiszteleti alkalmakon, gyülekezeti kisközösségeken, vagy szolgálati területeinken keresztül.

Bence Imre igazgatólelkész és Dr. Pőcze Tibor felügyelő 


Kapcsolódj be gyülekezetünk életébe


Gyülekezetünk története

A budai evangélikusság egyidős a reformációval. Ezt a megállapítást a reformációkori adatok támasztják alá, s igaz még akkor is, ha az egyházközség az 1844. évet tartja a megalakulása esztendejeként. Buda lakói így korán találkozhattak az evangéliumi szellemű igehirdetéssel és a lutheri tanítással, de a település frekventált volta miatt az ellenreformáció drámai sorsot formált a reformáció budai híveinek.

A Türelmi Rendelet (1781) után lehetőség nyílt az evangélikusság újbóli összefogására. Néhány évvel később már a pesti oldalon megalakult a gyülekezet. A Budán élő híveket ekkor még a Pesti Egyház szórványaként tartották nyilván. A budai evangélikusság Mária Dorottyának - József nádor élő hitű evangélikus feleségének köszönhetően formálódott gyülekezetté. 1821-ben, ebben a "fiók-egyházban" negyvenkilenc evangélikust tartottak számon. Sok imádság és szervezés előzte meg az önállósodás évét, 1844-et. A főhercegnő személye jelentős szerepet játszott ebben a folyamatban. A gyülekezet első meghívott lelkésze Bauhofer János György volt. A templomépítés is megindult 1846-ban. S már 1847 szeptemberében sor kerülhetett a felszentelésre is. Ez a Dísz téri templom - a parókiával és iskolával 48 évig nyújtott otthont a Gyülekezetünknek.

1895. október 20-án szentelték fel a Bécsi kapu téren - Kallina Mór tervei alapján felépített új templomot, iskolával és lelkészlakással együtt. A templom a renoválások során alakult is. De a II. világháború borzalmai miatt a templom és az iskola nem jubilálhatta az 50. évfordulót. 1944. december 31-én a budai várat sújtó bombázás során a templom és az iskola, valamint a lelkészlakás súlyos károkat szenvedett. A romok között 1945-ben tartott első húsvéti istentisztelet mégis azt jelezte, hogy a gyülekezet élni és szolgálni akar. Az iskola már nem épülhetett újjá, mert romjaiban is államosították, s a templom is veszített eredeti pompájából. De ma is - többszöri felújítás és átalakítás után is kedves lelki otthona a gyülekezetnek.

A lap tetejére


Templomunk

A budavári evangélikus templom hányatott sorsa szinte az egész ország sorsát tükrözi. A várbeli evangélikus egyház történetéhez két templom építése tartozik. Az első Mária Dorottyának, József Nádor feleségének köszönhető s a Dísz téren épült fel, 1846-ban. A telekre azonban a 90-es években a Honvédelmi Minisztériumnak lett szüksége, ezért csereszerződést kötött az egyházzal s helyette a Bécsi-kapu téren biztosított helyet új templom, paplak és iskola építésére. Az új templomot Kallina Mór, több jelentős középület építésze tervezte, s 1895-ben avatta fel Sárkány Sámuel püspök. Az egyháznak csak a berendezésről kellett gondoskodnia.

Ötven éves volt a templom, amikor Budapest ostromában földig omlott az iskola és a parókia. Lelkészek, vallástanárok és az egyházfi családjával a belövések áldozatai lettek. A templomot érő bomba az oltártér előtt robbant. Semmivé lett az oltár, beszakadt az apszis mennyezete, az oldalkarzatok leszakadtak a szószékkel együtt, a padok szétroncsolódtak, az oltárkép és az orgona megsemmisült. A torony falazata és tetőzete is semmivé lett - csak a toronykereszt fénylett a csúcson szinte sértetlenül.

Az újjáépítésre 3 évet kellett várni. Friedrich Lóránt és ifj.Bretz Gyula tervei alapján készült el. 1948 virágvasárnapján szentelte fel az újjávarázsolt hajlékot Ordass Lajos püspök. Külsőleg csaknem teljesen visszaállították az eredeti neobarokk jelleget, a belső teret azonban jelentősen egyszerűsítették. Az oltár mögött ma magasan kiemelkedő, hatalmas, barnára pácolt fakereszt áll, mögötte rejtett világítással. Az építés százéves jubileumára, a pusztulás 50 éves évfordulójára, 1995-ben készült el Schneller Vilmos színes, a felkelő nap sugaraira emlékeztető mozaik üvegablaka. A több renoválást, átalakítást megélt templom belső tere 1996-ban tojáshéj színű, a régi neobarokk ablakmélyedések fehérek lettek s ezzel a szép régi ívek jelentősen kiemelkedtek. A nagy fakereszt elé Németh Kálmán asztalt ácsolt, lapjába az úrvacsorai szerzési igéket véste, lábazata stilizált magyar parasztasztal. A vörös-márvány keresztelő medence fölött két réz gyertyatartó a stockholmi finn evangélikus gyülekezet adománya.

A templom oldalán bronztábla örökíti meg Sztehlo Gábor evangélikus lelkész emlékét, ki a II.világháború idején mintegy kétezer üldözött gyermeket mentett meg, s kinek tiszteletére a jeruzsálemi Igazak Ligetében 1984-ben olajfát ültettek. Emlékét őrzi egyik mentett tanítványa Rác András mozaikművész ajándéka is: az előtérben, a bejárati üvegajtó fölötti mozaik embléma az alfa és omega jelei között leszálló galambot ábrázolja "Pax" felírással.