Mit jelent számomra a böjt?

A böjt számomra önként vállalt lemondás valamiről, amit szeretek, amit megszoktam, ami egyébként része az életemnek. Ami a böjtöt megkülönbözteti pl. egy diétától, az a célja. Én nem azért böjtölök, hogy pl. lefogyjak (bár ez örvendetes velejárója), hanem azért, hogy tudatosabban keressem Isten jelenlétét, hogy közeledjek Őhozzá és hogy meghívjam Őt az életembe.

Miről mondasz le ilyenkor (húsfogyasztás, TV nézés, szórakozás, stb.)?

Már második alkalommal veszek részt katolikus testvéreimmel az Exodus 90 lelkigyakorlatban (exodus90.hu). Ez egy 90 napos időszak, a Húsvétot megelőzően, a Húsvétra készülve, amikor tudatosabban szakítunk időt minden nap az Igeolvasásra, az imádkozásra (benne a szemlélődő, Isten előtt elcsendesedő imádságra is), és különböző vállalásokat teszünk és lemondásokkal élünk, továbbá rendszeres és szorosabb közösségben vagyunk egymással. Egy kötéltársammal naponta beszélek, és hetente részt veszek egy kiscsoportos találkozón is. (A kötéltárs egy lelki társ az exodus során, akivel minden nap megbeszéljük, hogy melyikünknek mi volt aznap a személyes üzenete, kinek mi vált hangsúlyossá, hogy mennek a vállalások. Olyan, mint a sziklamászás közben egymás biztosítása.)

A vállalások között szerepel az, hogy minden nap törekszem a 8 (de minimum 7) óra alvásra, naponta csak háromszor étkezem, az étkezések között nem nassolok, nem eszem desszertet vagy édességet, csokit, édes pékárukat, sütit, tortát, lekvárt, (ezeket fagyasztott gyümölcsökkel helyettesítem). Reggelire gyümölcsös müzlit fogyasztok a megszokott csokis helyett. Nem iszom sem alkoholt, sem cukros vagy szénsavas üdítőket, sem édes italokat, szerdán és pénteken húsmentesen és böjtölve étkezem (egyszer lakom jól, a másik két étkezés együtt se tesz ki egy rendes étkezést), nem nézek TV-t, filmeket, videókat, nem hallgatok világi zenét, csak olyat, ami Istenhez visz közelebb, nem játszom videójátékokat, nem olvasok híreket, nem nézem a közösségi médiákat (Facebook, Instagram, stb.), a számítógépet és a telefonomat is csak munkára, tanulásra, a teendőim elvégzésére és a szükséges kommunikációra használom. Kerülöm a felesleges vásárlásokat, rendszeresen mozgok és minden nap teljesen hideg vízzel zuhanyozok (a csapból kifolyó „jeges rettenettel”, ami megszelídíthető és megszokható, amúgy, erre kialakult az orvosi szempontból is egészséges és körültekintő gyakorlatom). Ezek közül mindenkinek más a nehéz, és biztosan van olyan, ami egyeseknek nehezen kivitelezhetően tűnik, de sok közülük annyira az életem része lett, több mindent annyira megszerettem, hogy már a tavaly év eleji exodus óta folyamatosan végzem (pl. a napi hideg zuhany is ilyen - ez körültekintéssel végezve egészséges is), de a kötéltársammal is megmaradt az év során végig a szoros kapcsolatunk, így ezt a mindkettőnknek második exodust idén is együtt csináljuk.

Mi a böjt: a mértékletesség gyakorlása, önkorlátozás (tartózkodás bizonyos élelmiszerektől, tevékenységektől) vagy önmagtagadás?

A böjt valamilyen önmegtagadás, szerintem, lemondás valamiről, hogy tudatosan tudjak Istenre figyelni nap közben is és Őt keresni.

Mit lehet kezdeni a 21. század második negyedében ezzel az ősi, bibliai eredetű, rendre tél végén megjelenő jelenséggel?

A böjt sajnos eléggé kikopott az életünkből és a protestáns felekezetek lelkiségéből is. Pedig nagyszerű eszköz lehet a lelkiekben történő elcsendesedésre, megtisztulásra, megerősödésre, és orvosilag is igazoltan jó hatása van az időszakos koplalásnak is. A mai rohanó, nyüzsgő, vibráló világban kifejezetten figyelnünk kellene arra, hogy ne terheljük túl magunkat ingerekkel, hogy ne adjuk át magunkat a napi rezgéseknek, hanem tudjunk csendesebb, nyugodtabb, fókuszáltabb, a lényeget szem előtt tartó életet élni. Ebben nagy segítség lehet a böjt.

Egyházi, vallási jellegű maradt vagy napjainkban már népszokássá vált?

Én úgy látom, hogy egyáltalán nem népszerű, elfogadott, vagy trendi a böjt, így népszokásnak semmiképpen se nevezném. A különböző felekezetek életét nézve sajnos azt látom, hogy a lelki életünknek is egyre kevésbé része, pedig a korábbi évszázadokban ez sokkal inkább így volt. Az Igében is mind az Ószövetségben, mind az Újszövetségben számtalanszor olvasunk arról, hogy egy küldetés, feladat előtt, vagy szorult helyzetben imádkoztak és böjtöltek is. Ma ilyen esetekben imádkozunk, de böjti vállalást nem igen teszünk, és ezek felett az Igék felett hajlamosak vagyunk átsiklani, bele se gondolva abba, hogy ez a mi életünknek is része lehetne, része kellene, hogy legyen.

Különbözik-e a keresztény böjt a világitól?

Feltétlen. A világi böjt általában egészségi okokra fókuszál (megtisztulás, méregtelenítés, fogyókúra), de ezeket én nem tartom böjtnek. A böjt számomra eszköz, ami segít Istenre koncentrálni. Kifejezem vele a nyitottságomat Isten felé, meghívom Őt az életembe, hogy munkálkodjon bennem, keresem az Ő akaratát, vezetését, a Vele való közösséget és szeretném újra az életem középpontjában látni Őt. Viszont vigyázni kell, hogy nehogy eszközként kezeljük. Én nem értek egyet azzal a felfogással, hogy a böjttel bármit is ki tudnánk harcolni Istennél. A böjt, ahogy az imádság is, nem lehet alku alapja, amivel Istent bármire is rá lehetne venni, amivel Istentől bármit is ki tudnánk érdemelni vagy ki tudnánk alkudni, pláne nem lehet semminek se, semmilyen bűnnek vagy mulasztásnak a jóvátétele (ezt egyedül Jézus Krisztus kereszthalálában találjuk meg). A felajánlás kifejezésre én nem így gondolok. A böjttel se jóvátenni, sem kiérdemelni nem tudunk semmit Istennél. Számomra inkább Isten alázatos meghívása az életembe, és jó emlékeztető eszköz, amivel tudatosabban tudok Isten jelenlétében élni, nap, mint nap.

A te életedben mindig ugyanolyan volt a böjt, vagy átalakul, változik, fejlődik?

Én igazán a tavalyi, első exodusom (a világból való kivonulásom) során tanultam meg valamennyire a böjtöt. Az én kényelmes protestáns életemnek ez korábban nem volt része, pedig kisgyermekkorom óta nagyon jó közösség(ek)ben nőttem fel és éltem. Hálás vagyok Istennek, hogy sok éve munkálja bennem az ökumenikus, a más felekezetek felé való nyitottságot. Ez nem jelenti azt, hogy mindent el tudok fogadni, amit más felekezetek gyakorolnak, vagy mindennel egyet értek, amit tanítanak, de megtapasztaltam, hogy nagyon sokat lehet tanulni másoktól, más felekezetektől is. Sosem fogok pl. katolizálni, számos erős teológiai és igei különbözőség miatt, viszont a cserkészet és az exodus által is rendszeresen katolikus körökben is (egyre otthonosabban) mozogva nagyon sok értékes, őszintén odaszánt életű, Istent kereső és mélyen hívő testvért ismertem meg, akiktől hálával tanulom többek között a böjtöt, a gyónást, a szemlélődő imádságot, a hamvazkodást (mint a bűnbánat kifejeződését). Érdekes volt továbbá megtanulni a keresztvetés szimbolikáját, valamint látni, hogy mennyivel komolyabban veszik az Ige szentségét, és az Isten imádatát, az Ő tiszteletét, az Előtte való elcsendesedést és a Vele való találkozást az istentisztelet keretei között (már a templomba belépéskor, de különösen is az úrvacsorában). Számomra a külsőségek segítenek mindebben, jó felfedezni a szimbolikus cselekedetek jelentését és erejét is. Érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy ezeket a nem katolikus, hanem ősi keresztény és nagyon is biblikus gyakorlatokat hogyan tudnánk mi is visszahozni az életünkbe, a lelki gyakorlatainkba.

Milyen lelki ajándékokat kaptál eddig a böjtöléstől?

Az exodus gyakorlatai közül több minden is beépült az életembe, aminek örülök. A szemlélődő imádságban például fantasztikus megtapasztalni azt, hogy nem csak én önthetem ki a szívem, a kéréseim, közbenjárásomat és a hálámat Istennek, de Istennek is van biblikus mondanivalója számomra, imádság közben is, ha el tudok csendesedni Őelőtte, ha végre én is hagyom Őt szóhoz jutni. Eszembe juttat eközben az Úr vagy elém hoz olyan dolgokat, aspektusokat, célokat, teendőket, ami addig nem jutott el a tudatomig. A csendesség, a szent óra (igeolvasás és imádság) komolyabban vétele is nagy ajándék, a számos fel nem ismert megkötözöttségtől való megszabadulásról nem is beszélve (pl. az esténkénti fáradt, céltalan, szórakoztatónak gondolt telefonnyomkodástól. ami miatt nem is tudtam lefeküdni időben, és ezért másnap gyakran fáradt és ingerült, voltam). Összességében az én életemben a böjt és az exodus lelkigyakorlat nagyon áldott és hathatós eszköze lett Istennek, nagyon sok személyes, az életünket gyökeresen megváltoztató döntést munkált ki ezen keresztül bennem az Úr (életpálya és munkahely váltás/visszahivatás az eredeti, orvosi pályámra, költözés) és számtalanszor megtapasztalom most is az Ő határozott, erős kezű, egyértelmű vezetését is. Hála és dicsőség a kegyelmes, szerető, türelmes, gyengéd és mindenható Urunknak mindezért (is)!