Keresztyén Gyülekezet!
Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!
Hét évig szakadatlan hordát a követ, és faragták a fát, izzadtak és fáradtak az építők. És Kr. e. 960-ban beteljesedett a nagy álom. Salamon által megálmodott templom elkészült Jeruzsálem hegyén, a Sionon. A hét évi kemény munka után méltán jöhetett az ünnepi hálaadás. És Királyok könyvének feljegyzése szerint az ünnepen Salamon, a bölcs király, egy csodálatos imádságot mondott. Ennek egy részlete a mai igehirdetési alapige, amely így szól:
1 Kir 8.41-43: Salamon így imádkozott: Uram, te hallgasd meg még az idegent is, aki nem a te népedből, Izráelből való, de eljön messze földről a te nevedért, mert hallani fognak nagy nevedről, erős kezedről és kinyújtott karodról, ha eljön és imádkozik ebben a házban, te hallgasd meg lakóhelyedről, a mennyből, és tedd meg mindazt, amit az idegen kér tőled, hogy a föld minden népe megismerje nevedet, és úgy féljenek téged, ahogyan néped, Izráel, és tudják meg, hogy a te nevedről nevezték el ezt a házat, amelyet építettem.
Salamon először a népéért könyörgött, és azért, hogy Isten a bűnéből megtérő népnek bocsásson meg. Majd könyörgött azért is, hogy kerülje őket el a természeti csapás, s hallgassa meg Isten a kiáltást a krízisek idején is. Majd azért könyörög, hogy az idegenek, akik eddig nem ismerték Isten szentségét, nagyságát, és mégis kiáltanak, azokat is hallgassa meg az Úr. Hét év kemény munkájával felépült a templom, és a nagyságával és a hatalmával azt hirdette, hogy Isten erős karjával és dicsőségével hordozza népét. Hét év kemény munkáját sokáig – 373 évig – csodálhatták a kíváncsi érdeklődők, és azok, akik lelki vigaszt kerestek. De akkor mégis csak lerombolták Babilónia seregei a templomot. A fogság után újra épült, majd kb. öt évszázaddal később Nagy Heródes Kr. e. 19-ben egy nagyarányú felújításra és a csarnokok bővítésére szánta el magát. Teljes díszében pompázó templomról azt írta a talmud, hogy „aki nem látta Heródes templomát, az sosem látott gyönyörű épületet.”
Ezt a templomot azonban Kr. u. 70-ben a rómaiak rombolták le. Már nem áll! És még nem áll!
S bár a templomszentelési imádság kapcsán sokat lehetne beszélni erről a csodálatos épületről, és mégis arról akarok szólni, aki egyszer azt mondta, hogy a templomnál is nagyobb van itt!
Salamon azt gondolta, hogy ha templomot épít az Úrnak, akkor az lesz az Isten dicsőségének a lakóhelye. S oda fog mindenki zarándokolni.
Salamon azt vizionálta, hogy a templom hatalmas épületének a híre messzire eljut, és sokan akarják így látni az Isten nagyságát, erős karját, és dicsőségét. Mert ilyen az ember! A látványosság mindig vonzza.
Salamon jól ismerte az emberi lelket, csak éppen arra nem gondolt, hogy a mulandó úgy tudja lenyűgözni az embert, hogy közben már nem látja meg az örökkévalót. S mivel az ember minden területen tud mulandót alkotni, ezért féktelen dicsőségvágyában már nem azt akarja megmutatni, aki mindennek eredője, hanem a maga dicsőségét akarja fényezni.
Amikor Salamon imádságát olvastam elgondolkodtam azon, hogy mi minden mozgatja meg az embereket, hogy messzi földre, távol idegenbe utazzanak. Van akit egy látványos sportesemény. Emberek ezrei, tízezrei kelnek útnak akkor, amikor a kedvenc sportjuk világelsőit lehet versenyben látni. Más egy koncert miatt, egy híres festmény, vagy más alkotás megtekintése miatt kelnek útnak, vannak akik valami kalandra vágynak, és megint mások a jobb megélhetés reményében indulnak el arra, ahol jobban fénylik a pénz istenének szobra.
Már nem áll a jeruzsálemi templom. De mintha annak, aki a templomnál nagyobb, és az aki a saját életét a templomhoz hasonlította – hisz ezt mondta: romboljátok le a templomot és a három nap alatt felépítem! – mintha Jézusnak nem lenne nagy és vonzó a neve, s erős karja. Mintha Jézus vonzó, mindeneket vonzó dicsőségét a sok-sok látványos emberi produkció, tan és alkotás elhalványította volna.
De merjük már egyszer kimondani, hogy nem az Ő karja gyenge ahhoz, hogy segíteni tudjon, és nem az Ő neve halványodott meg a sok-sok híresség, és celeb mesterkélt reflektorfényében. Hanem azoknak az ereje, akiknek éppen azt a feladatot adta, az ÚR, hogy hirdessék az evangéliumát.
A jeruzsálemi templom már nem áll, de állnia kellene a Krisztus által élő kövekből épülő templomnak. Fenségesen és mégsem hivalkodóan, messzire mutatóan de mégsem büszkén. Figyelmet felkeltően és mégsem az emberi igények kielégítését keresve.
Vajon kész-e arra az egyház, s azon belül a gyülekezet és a te életed, hogy Isten köztünk lévő dicsőségét ilyen erővel tegye vonzóvá?
De mivel ez a kérdés olyan választ generálna, amely fejmosásának tűnne, ezért inkább Őróla, a templomnál nagyobbról akarok szólni, hogy ne abban erősödjünk, hogy mi milyen gyengék vagyunk, hanem abban a bizonyosságban erősödjünk, hogy milyen erős Isten, Jézus Krisztus.
Salamon a templom ajtaját nyitotta meg, Isten azonban amikor Jézusban vállalta az emberi életet, a mennyek kapuját nyitotta meg. Mennyi szép ádventi ének zeng arról, hogy megnyílt az ég harmatozva! Elsősorban azért, hogy a távolinak gondolt Isten megmutassa, hogy mennyire közeli. Másrészt azért, hogy a távolinak tűnő üdv – az elveszett paradicsom – újra elérhetővé váljon nekünk. Megnyílt a menny! S ez a megnyílás nem belőlünk fakad, hanem Isten egyetemes üdvakaratából. Mert Isten azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön. Nem csak az, aki belép a jeruzsálemi templom kapuján, nem csak az, aki a választottság biztos tudatában vagy a szövetség jelével él. Hanem az is, aki nem ismerte meg ugyan a kőből épült templomot, de megismerte, hogy a harmadnapra felépített templom a feltámadt Krisztus! Akinek az isteni dicsőségét, messzi távoliak is felismerték!
Soroljam: Napkeleti bölcsek, pogány századosok, kánaáni asszony, samáriai leprás, Etiópiából érkező komornyik. Mert erő áradt ki belőle. Gyógyító, életet újító, reményt élesztő erő. Az Isten szeretetének és bűnbocsánatának az ereje. Az élet, az el nem múló élet ereje.
Akik ma mozdulnak, és messze idegenből jönnek nem azért jönnek mert nagy az ÚR dicsősége, hanem azért mert itt több a pénz, a víz, a béke és a emberileg nyújtott biztonság. Akik megmozdulnak, nem azért jönnek, mert itt hitelesen él a keresztyén közösség, hanem azért, mert van látnivaló, és még a szállás sem túl drága.
De tudunk-e mindenki előtt olyanokká lenni, mint az élő templom élő kövei, akik Isten szent nevét ragyogtatják fel a közeli és a távoli pogányok előtt?
Ámen