Mivel ez az ember (a meggyógyított sánta) feltartóztatta Pétert és Jánost, az egész nép megdöbbenve futott össze hozzájuk a Salamon csarnokába. Amikor Péter ezt látta, így szólt a néphez: „Izráelita férfiak, mit csodálkoztok ezen? Mit néztek úgy ránk, mintha saját erőnkkel vagy kegyességünkkel értük volna el, hogy ő járjon? Ábrahám, Izsák és Jákób Istene, a mi atyáink Istene megdicsőítette Fiát, Jézust, akit ti kiszolgáltattatok, és megtagadtatok Pilátus színe előtt, pedig az úgy döntött, hogy elbocsátja őt. De ti a Szentet és Igazat megtagadtátok, és azt kértétek, hogy egy gyilkost bocsásson szabadon a kedvetekért, az élet fejedelmét pedig megöltétek. Az Isten azonban feltámasztotta őt a halálból, aminek mi tanúi vagyunk. Az ő nevébe vetett hitért erősítette meg az ő neve ezt az embert, akit itt láttok és ismertek, és a tőle való hit adta vissza neki a teljes egészségét mindnyájatok szeme láttára. Most már tudom, atyámfiai, hogy tudatlanságból cselekedtetek, mint a ti elöljáróitok is. De amit az Isten előre megmondott minden prófétája által, hogy az ő Krisztusa szenvedni fog, azt teljesítette be így. Tartsatok tehát bűnbánatot, és térjetek meg, hogy eltöröltessenek a ti bűneitek; hogy eljöjjön az Úrtól a felüdülés ideje, és elküldje Jézust, akit Messiásul rendelt nektek. Őt azonban az égnek kell befogadnia addig, amíg a mindenség újjáteremtése meg nem történik. Erről az Isten öröktől fogva szólt szent prófétái szája által.
Keresztyén Gyülekezet! Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!
Hallatlanul tetszik kollégám igehirdetése. Szívesen hallgatom őt, és szívesen olvasom az igehirdetéseit. Az olyan szókimondó, olyan naprakész, határozott, és célratörő igehirdetéseket, mint amit a kollégám tart, irigykedve hallgatom. Olykor elröstellem magam, hogy én miért nem tudok úgy prédikálni, ahogy ő beszél a hallgatóihoz. Nekem nagyon tetszik a kollégám igehirdetése! Legszívesebben leülnék a szószék alá, és megkérném őt, hogy jöjjön fel ide, és hirdesse az igét. Csak az a bökkenő, hogy igehirdető kollégám, Péter már nem tud idejönni a szószékre! Így nincs mit tennem, nekem kell szólnom.
Igaz a szólásomnak nincs olyan apropója, mint az övének, aki a templom kapujában alamizsnát kérő, sánta koldust meggyógyította. A legszívesebben – a plágium gyanútól nem félve – egyszerűen azt mondanám el, amit ő mondott. De ha nem is teszem ezt, ellesem a módszerét, és egy kicsit utánozni fogom.
Először is, ne rám figyeljetek! Na, nem arra bátorítalak, hogy vedd elő a zsebedből a kis cukorkád és kezd el szopogatni, vagy merengj el az utcai hangokra gondolva és tégy egy képzeletbeli utazást. S ne azon tűnődj, hogy mi lesz a vasárnapi ebéd… Egyszerűen ne azt nézzétek, hogy ki beszél, cselekszik, hanem azt nézzétek, hogy az élő Úr munkálkodik.
Péter, miután a meggyógyított sánta ugrándozva dicsérte az Isten, éppen erre mutatott rá. Nem a maguk erejéből érték el, hogy a sánta, a mozdulásában korlátozott, a kiszolgáltatott járni tud. Nem ők a csodatevők, ők nem hókuszpókusszal gyógyítók. Jézus nevében cselekedtek, és éppen ezért Jézus a cselekvő! Ott, ahol emberi életekben valamilyen változás van, ott, ahol az igehirdetés révén valami pozitív előremozdulás van, ott mindig az élő Úr, a feltámadott Krisztus munkálkodó hatalmát lehet felfedezni. Ez a Krisztus pedig nem más, mint akit az Isten ősidők óta megígért.
Másrészt figyeljetek Krisztusra, mint megfeszítettre! Pál apostol írja a korinthusi levélben, hogy közöttetek nem akarok másról tudni, csak Jézusról, róla is mint megfeszítettről. Én nagyon örülök, hogy az Ékes kapunál prédikáló kollégám is így szólt. Nem lehet Jézus keresztjét megkerülni. Tudom, hogy ma is – úgy mint régen is – sokan elkerülnék ezt a Golgotán felállított, csúfondáros bitófát. Van, aki azért, mert nem tud szembenézni a szenvedéssel, s van aki azért, mert nem tudja elviselni a gondolatot, hogy miatta szenvedett Krisztus. Pedig újra és újra szembesülnünk kell azzal a valósággal, hogy a ha nem is mi kiáltottunk „Feszítsd meg!”-et, nem az éppen akkor regnáló vallási hatalom volt a fő okozója a halálának, hanem a mindenkori ember közönye, hitetlensége, ezért egészen pontosan a mi közönyünk, a mi hitetlenségünk.
Aztán figyeljetek a Feltámadottra! Igen, Isten nem engedte, hogy az emberi hitetlenség és közöny tort üljön a szent és az igaz halálán. Az élet fejedelmévé tette őt! Ami azt jelenti, hogy az életet az birtokolja igazán, aki győzött a halál felett. Senki más nem tudja birtokolni az életet, csak az, aki, mint élő tért vissza a holtak birodalmából. S az apostolok, mint tanúk, örömmel hirdették, mert eddig nem volt bizonyíték arra, hogy a halál ellenére is részese lehet valaki az el nem múló életnek. Ezért nem egyszerűen Jézus embersége, nem Jézus jósága, hanem Jézus feltámadása és ebből fakadó hatalma lett hitünk középpontjává. S tudták, hogy életünk gyökeres megváltozását is ez a evangélium, ez a jó hír munkálhatja.
S így figyeljünk arra, hogy a feltámadásnak következményei vannak. Péter arra apellál, hogy mindenki várja a felüdülés idejét. Azt hiszem ezzel a XXI. században is így vagyunk. A létünk annyira leterhelt, hogy epekedve, sóvárogva várjuk a felüdülés idejét. Észre sem vesszük, hogy valójában, hogy mi tettük ilyen hektikussá a világot, a szerezni akaró, a mindig többre vágyó, önző természetünkkel. Felüdülés nem lesz addig, míg meg nem állunk, amíg nem vizsgáljuk meg az életünket, amíg nem látjuk meg, hogy magunkat és a világunkat kizsigerelve élünk, és amíg meg nem térünk, tehát egy gyökeres változás nem következik az éltünkben, amelyben az életet teljesen átértékeljük. Jézus feltámadása éppen arra vezethet el bennünket, hogy azt az életet kívánjuk, amit ő kínál. Amiben nem a félelem és a rettegés, nem a megállás nélküli hajtás, és nem az akaratunk erőszakos érvényesítése a fontos, hanem a szeretet, a békesség, az adni tudás, és az, hogy az az indulat legyen, éljen bennünk, amely Krisztusban is megvolt.
Olyan jó lenne, hogyha az új utáni szomjúságot fel tudnám kelteni Benned, mint tette ezt kollégám a lejegyzett igehirdetésével. Olyan jó lenne, ha nem hagyna hidegen az a cselekvő Isten, aki ígéretét teljesítette, amikor elküldte Fiát, Jézust. Olyan jó lenne, ha újra és újra megállásra, és mélységes mély bűnbánatra indítana Krisztus keresztje, s ebből fakadóan olyan ujjongással tudnánk az éltünkkel Istent dicsérni, mint a megkötözöttségéből meggyógyított koldus.
Mert a Feltámadott ereje a mi életünk biccenéseit és tehetetlenségeit is ki akarja simítani. A Feltámadott ereje a mi életünk újulását is előmozdíthatja.
Ugye, jól prédikál a kollégám, Péter! Pedig volt idő, amikor ő is beszélt butaságokat. De a Feltámadott tanújaként, az Ő Lelke átjárta az életét, hogy a feltámadott Krisztus az igehirdetés által is munkálkodhasson sokak életében. Hiszem, hogy így akar a tiedben is!
Ámen