Temetés

Isten olyankor is mellettünk van, amikor veszteségeink vannak, s elveszítünk valakit, akit szeretünk, és elkíséri az úton azt is, aki eltávozott közülünk. Isten nem hagyja az embert egyedül a halálban és a gyászban. Jelenléte az ember egyetlen reménysége. Mindez kifejezésre jut az evangélikus temetési liturgiában, melynek alapja a halál elkerülhetetlenségének tapasztalata és a feltámadásba vetett reménység.

A temetés liturgiája tömören összefoglalja a gyász folyamatát. Jelképei segítenek az elválásban, a búcsúzásban. A temetés liturgiája általában két helyen, a ravatalnál, majd ezután a sírnál történik. A temetésen a gyászolók mellett ott van a keresztény gyülekezet is. Akkor is így van ez, ha a gyülekezetet csak a lelkész képviseli. A gyülekezet a jelenlétével kifejezi azt, hogy részt vesz a gyászolók fájdalmában. A temetés kezdetén és végén, illetve a sírhoz menet a gyülekezet énekel. Az énekek összefoglalják a keresztény hit halállal kapcsolatos tapasztalatát, hirdetik az ember reménységét, Isten halál felett aratott győzelmét, ígéreteit. A temetésen a lelkész Isten kegyelmét, a halál legyőzésének ígéretét hirdeti, és az igehirdetésben az elhunyt életének személyes összefüggésében szólal meg a keresztény hit reménysége az elmúlással szemben.

Az evangélikus istentiszteleteken lehetőség van arra, hogy megemlékezzünk elhunyt szeretteinkről. Ez az istentiszteleten imádság formájában történik, ahol Isten előtt emlékezhetünk az elhunytra, megköszönve mindazt, ami az elhunyt életén keresztül áldás és öröm volt a mi életünkben. Az imádságban kérjük Istent, hogy kegyelmével takarja el mindazt, ami bűn volt az ő életében, és adja meg neki az örök élet ajándékát. Ilyen megemlékezésre például a temetés évfordulóin kerülhet sor. A megemlékezést a gyülekezet lelkészével kell előre megbeszélnünk.

Temetés bejelentését a lelkészeink készségesen fogadják a megadott elérhetőségeken, illetve személyesen, hivatali fogadóórákon.

Forrás, további, az evangélikus egyház tanítására és általános gyakorlatára vonatkozó információ: http://www.onlinehittan.hu/h-9-0.htm