Alapige:
Jn 3,16-21.
Pünkösd hétfő
2016.május 16.
Bence Imre

„Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.
Mert az Isten nem azért küldte el a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem, hogy üdvözüljön a világ általa. Aki hisz őbenne, az nem jut ítéletre, aki pedig nem hisz, már ítélet alatt van, mert nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében. Az ítélet pedig azt jelenti, hogy a világosság eljött a világba, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert a cselekedeteik gonoszak. Mert aki rosszat cselekszik, gyűlöli a világosságot, és nem megy a világosságra, hogy le ne lepleződjenek a cselekedetei. Aki pedig az igazságot cselekszi, a világosságra megy, hogy kitűnjék cselekedeteiről, hogy Isten szerint cselekedte azokat.”

Ünneplő Gyülekezet!
Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!

Melyik ünnepünket nevezzük a szeretet ünnepének? - Erre a kérdésre hamar rávágjuk a feleletet: A karácsonyt! De gondoljuk csak végig: minden ünnepünk a szeretet ünnepe. Minden ünnepünkben felcsillan az Isten szeretetének fénye, és éppen azért válnak ünneppé. Hisz eloszlatják a hétköznapok gondoktól és tennivalóktól szmogos levegőjét. Ezért mondhatjuk ki, hogy a pünkösd is a szeretet ünnepe! Nem azért mondjuk ezt, hogy fejünk veszítve menjünk vásárolni, s megjelenjenek a szép piros lángnyelvekkel díszített ajándék-csomagoló papírok, mintegy kötelező kellékei a fogyasztási társadalom szeretet-kinyilvánulásának, hanem azért, hogy merjen örülni a szívünk! Merjen örülni a szívünk az Isten szeretetének, mert Ő adta a legdrágább ajándékot.
Egy jó hittan ötösért cserébe vagy néhány piros pontért már vágnánk is a választ: a legdrágább a ajándék nem más, mint a Szentlélek! Mert hát mégiscsak a pünkösd a Szentlélek ünnepe, s még a memóriánk sem csalt meg, hisz az előbb ezt énekeltük: Legdrágább ajándékodért…
S mégis, ahogy Jézus szavait hallgatjuk, ezeket az éjszakai beszélgetésben elmondott szavait, ráeszmélhetünk arra, hogy a legdrágább ajándék mégsem a Szentlélek! Hanem a maga az ÚR, a Jézus Krisztus, Isten egyszülött Fia!

Néhány évvel ezelőtt a gyermekeimtől egy fotelt kaptam karácsonyi ajándékba. De mivel az ajándék nem fért a karácsonyfa alá, ezért ott csak egy emlékeztető kis szöveg állott, hogy én egy új fotel tulajdonosa lettem, és a fotelt megtalálhatom az egyik szobába. Tehát a karácsonyi ajándékom csupán egy papírlap volt. De tényleg csupán egy papírlap, vagy annál sokkal több? Erre a gondolati játékra azért hívlak benneteket, hogy megértsük Pünkösd lényegét.

Isten megajándékozta a világot, az emberiséget, minket, szeretete által Fiával. Ő, a názáreti Jézus itt élt közöttünk és sokan nem tudták, hogy benne az Isten szeretete realizálódott. Kereszthalála sokak számára botrány maradt, és feltámadása és mennybemenetele egyszerűen hihetetlen. De amikor kiáradt a Szentlélek, akkor a tanítványok számára érthetővé lett, hogy Isten miként munkálkodott, és hogy abban a vándortanítóban, akinek a nyomdokába szegődtek, milyen csodás ajándékot kaptak: Megváltót, és megváltást. Így is mondhatjuk: A pünkösdi lélek az az „emlékeztető üzenete” Istennek, hogy mi Jézus által megajándékozottak vagyunk!

A pünkösdi Lélek által tudjuk, hogy Jézusban, Isten fiában nem az ítélet, hanem a kegyelem jött el!
A gyermek, akik rosszat tesz, joggal fél a büntetéstől és húzódik csendesen vissza, valamelyik sarokba. Szinte gyanúsan csendben. A felnőtt, aki rosszat tesz, joggal fél a büntetéstől, és ezért, hangosságával próbálja az általa elkövetett rosszról elterelni a figyelmet. De hát éppen ez mutatja, hogy a gyanúsan hangos és a gyanúsan csendes élet is az ítélettől való félelemből fakad. Mert az ember alaptermészete, még akkor is ha nem vallja magát vallásosnak, hogy fél a büntetéstől. És a keresztyén ember is fél a büntetéstől! Mindaddig, amíg a pünkösdi Lélek igazi bizalomra nem nyitja ki a szemét, amely alapján meglátja: Isten nem ítél, hanem megment. Nem büntet, hanem kegyelmez, nem vet el, hanem magához ölel. Jézusban ezt tanulhatjuk meg. Jézusban tehát azt az ajándékot kaptuk, hogy az életünkben ne kelljen nekünk sem hangoskodással feledtetni a rosszat, ami bennünk van, se gyanús hallgatással palástolni magunkat, hanem normális életet élhessünk! Mert úgy szerette Isten a világot, és benne téged, hogy nem elítélni akart, hanem megmenteni.

A pünkösdi Lélek által tudjuk, hogy Jézusban a világ világossága jelent meg!
Amikor este közeledtével ülünk a szobánkban, és elmerülten tesszük a dolgunkat, akkor alig vesszük észre, hogy egyre sötétebb lesz. Olykor úgy kell bennünket figyelmeztetni, hogy te mért nem gyújtasz villanyt? Így merülünk bele a hétköznapi tennivalóinkba, és fel sem tűnik, hogy a sötétség elterebélyesedik körülöttünk. És akkor megjelenik Jézus, és mi a legszívesebben azt mondanánk, hogy ne zavard meg a lendületünket, a munkánkat! És ne kelljen már megállni azzal, amit éppen teszünk! Sőt gyűlöljük őt, mert fényével, tisztaságával leleplezi kicsinyes játékainkat, stiklijeinket, mindennapi érdek-cselekedeteinket, hamisságunkat, amelyeket nélküle akár erényeknek is képesek vagyunk feltüntetni. De a Lélek által nem csak az válik világossá, hogy milyen bűn van bennünk, hanem az is, hogy meg kel térnünk. Mert úgy szerette Isten a világot, benne engem és téged, hogy szembesítve az Ő nagy szeretetével a megjobbulásunkat generálja szívünkben.

A pünkösdi Lélek által a legnagyobb ajándék, Jézus a világosság cselekedeteit generálja bennünk!
Nem csak azt mutatja meg, hogy mi a sötétség az életünkben, hanem azt is, hogy általa mi képesek lehetnénk, sőt képesek vagyunk a jóra. A pünkösd a tanítványokat apostolokká tette, tehát küldöttekké. Mert lett mondanivalójuk, mert volt valami, amit tovább akartak adni: Az evangélium, a jó hír, az Isten megtapasztalt szeretetéről szóló élet formáló erő.
Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött fiát adta értem és érted, hogy aztán a benned lévő jóval, világossággal indítson el, hogy a világosság cselekedeteivel nyilvánvalóvá tedd az ő szeretetét.

Még hogy csak a karácsony a szeretet ünnepe? Hát nem, az Isten szeretete pünkösdkor kiáradó Lelke által lett átélhető és továbbadható. Tehát ma is a szeretet ünnepe van. Mert úgy szerette Isten a világot, hogy felismertette veled és velem, hogy a meghalt és feltámadott Krisztus, Isten szeretetének aktiválója.