Igehirdetés

2015. december 15.
Bécsi kapu tér
Ádventi est
Bence Imre

Textus:

"Emlékezzetek csak, és piruljatok, szívleljétek meg ezt, ti hűtlenek! Emlékezzetek az ősrégi dolgokra, mert én vagyok az Isten, nincs más, Isten vagyok, nincs hozzám hasonló! Előre megmondtam a jövendőt, és régen a még meg nem történteket. Ezt mondom: Megvalósul tervem, mindent megteszek, ami nekem tetszik. Elhívok napkeletről egy saskeselyűt, tervem végrehajtóját messze földről. Alig szóltam, máris elhozom, kigondoltam, máris megteszem. Hallgassatok rám, konok szívűek, akik messze vagytok az igazságtól! Közel van igazságom, nincs már messze, szabadításom nem késik. A Sionon szabadulást szerzek ékességemnek Izráelnek." (Ézs 46,8-13.)

Keresztyén Gyülekezet! 
Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!

Jöjj, tisztítsd meg szívemet! - ádventi sorozatunknak ezt a gondolatát teszem az utolsó igehirdetésemben hangsúlyossá, s rögtön az igehirdetés elején egy személyes emlékemet idézem meg. Gyermek fejjel részt vettünk a családi munkákban és serdülő korunkban - minden testvéremmel együtt – volt valami állandó feladatunk. Hol a lépcső söprése, hol a konyha felmosása. Emlékszem, hogy azzal mennyit bajlódtam. Azt megmutatta édesanyám, hogy a felmosórongyot hogyan csavarjam ki, (Akkor még nem voltak ilyen korszerű vileda kendők!) de a felmosás végén mindig bajban voltam. Először azért, mert az egész konyha felmosása után én ott álltam középen, és csak a frissen mosott részen átlépkedve tudtam volna kimenni a konyhából, lábam nyoma újabb foltokat hagyott, aztán kitaláltam, hogy az udvari folyosó ajtaja felé fogom felmosni. Elkészültem, kivittem a vödröt az udvari folyosóra, és aztán nem tudtam a frissen felmosott részen átmenni. Aztán az előszoba felé haladtam a felmosással, és a végén az előszobába léptem ki, de akkor meg, a felmosólé a cipőmről az előszobába csöpögött, és kezdhettem ott is a feltörlést. Szóval, nem könnyű a takarítás! S ahogy nem volt könnyű a cementlapos konyha tisztán tartása, úgy még nehezebb a szív tisztán tartása. Minden igyekezetünk hiábavaló, már szinte nevetségessé válik, hogy miként akarjuk tisztának láttatni a szívünket, de közben a fényesre csiszakolt szívet újra és újra összemaszatoljuk. Ez a bűn természete. S ez az ember képessége. Mert a szívet tisztán tartani hogyan is tudná az ember? Pedig Jézus mondja, hogy boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják az Isten! De hát mi nagyon messze vagyunk az Isten látásától és a boldogságtól! A példabeszédek könyvében olvashatunk arról, hogy aki szereti a szív tisztaságát, és jóindulattal beszél, annak barátja a király. De hát, szeretjük mi a szív tisztaságát, és nagyon-nagyon fontos számunkra, csak éppen megvalósítani nem tudjuk. 

Ádvent ennek a felfedezése: A nagytakarításban hiába ügyködünk, serénykedünk, s hiába igyekszünk lázas igyekezettel, mindig marad valami folt, valami híja a tisztaságnak, a makulátlanságnak. Sőt, sokszor tapasztalom, hogy hiába vagyunk bármilyen profi takarítók az életünk koszfoltjait inkább csak szétmaszatolni tudjuk. 

S ezért lehet igazán fontos ez az imádság: Jöjj, tisztítsd meg szívemet! Gyomláljad ki vétkemet! 
Nagyon fontos üzenete ennek az igének az, hogy magam kénytelen vagyok a megtisztulásra. Pirulhatunk, szégyenkezhetünk, mert konok a szívünk. Mert a bűn nem valami kívülről ránk rakódó, könnyen letisztítható foltocska, hanem ránk égett. Messze vagyunk az igazságtól – mondja Ézsaiás. Hát ha az igazságtól messzi van, akkor a hamissághoz van közel. Mert semleges tér nincs a világban. A mai ember – az úgynevezett nagykorú ember azt tűzte ki céljának, hogy mindent maga oldjon meg. A technika rohamos fejlődésével szinte nincs is előttünk akadály. És közbe azt gondoljuk, hogy a technikai fejlettség egyből megold minden lelki problémát is. Konok a szívünk s ez azt jelenti, hogy makacsul ragaszkodunk ahhoz, hogy magunk oldjuk meg a gondjainkat, és az a ráhagyatkozó bizalom, a segítségért való kiáltás alázata. Nem csökken attól az ember önértékelése ha be meri vallani, hogy egyedül nem megy! Sőt inkább attól csökken, ha olyan valamit akar egyedül megtenni, amit nem tud, és sikertelen marad. Minden frusztráltságunk abból fakad, hogy egyedül akarjuk megtisztítani az életünket és konok szívünk egyre nyugtalanabb lesz, mert a foltok sosem akarnak eltűnni. 

Másik fontos üzenete az igének, hogy Isten elkészítette a tisztulás és a szabadulás útját. Ézsaiás a babiloni fogságból való szabadulást hirdette meg, s ott valóban egy saskeselyű, egy új birodalom, a perzsa birodalom, hozta el a szabadságot. De tudjuk, hogy Ézsaiás a szabadítás prófétája nem csak pillanatnyi politikai szabadságról beszélt, hanem igazi ígéretek hordozója volt. S ezek az ígéretek a Krisztusra vonatkoztak, az Isten felkentjére! Akiben közel jött az Isten igazsága és szabadítása. 
Abban a Jézusban, aki maga mondta, hogy én vagyok az igazság és az élet, valóban eljött az Isten igazsága, hogy többé ne a gazság uralkodjon rajtunk. 
A durva lelkű pusztai emberek, a pásztorok tiszt szívvel imádták a kicsiny gyermeket, és aztán a köztünk szolgáló Názáreti maga kérdezte a betegektől: Akarsz- e megtisztulni? S aki azzal a bizalommal reflektált Jézus szavára, vagy egyszerűen csak a jelenlétére, hogy igen, csak tenálad van a tisztulás, belőled fakad a bűnbocsánat, és az új remény....Tehát, aki ezzel a bizalommal fogadja a hozzánk lépőt, az érkezőt, az megtapasztalhatja annak az örömét, hogy a hit megtartó erő! 

Sokszor idézzük Bod Péter egyig ádventről szóló gondolatát, hogy Krisztusnak négy adventusa vagyon. Ezek közül az egyik: Midőn a szívbe bészállt, és az embert megérinti. 
Legyen hát az ádventünk így teljes, hogy engedjük, hogy Jézus Krisztus szeretete, bűnbocsánata és új reményt adó irgalma járjon át bennünket, hogy tisztuljon a szívünk és így tisztuljon a másokról alkotott kép is, és javuljanak az emberi kapcsolatok és erősödjenek a közösségek és ne a bán elválasztó ereje, hanem a szeretet összekapcsoló áldása legyen meghatározónk. 

Ámen