Amikor lejött a hegyről, nagy sokaság követte őt, és íme, odament egy leprás, leborult előtte, és ezt mondta: „Uram, ha akarod, megtisztíthatsz.” Jézus kinyújtotta a kezét, megérintette őt, és ezt mondta: „Akarom. Tisztulj meg!” És a lepra azonnal letisztult róla. Ekkor így szólt hozzá Jézus: „Vigyázz, senkinek se szólj, hanem menj el, mutasd meg magadat a papnak, és ajánld fel az áldozati ajándékot, amelyet Mózes elrendelt, bizonyságul nekik.”
Amikor Jézus Kapernaumba érkezett, odament hozzá egy százados, és kérte: „Uram, a szolgám bénán fekszik otthon, és szörnyű kínjai vannak.” Jézus így szólt hozzá: „Elmegyek, és meggyógyítom.” De a százados ezt felelte rá: „Uram, nem vagyok méltó arra, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szót szólj, és meggyógyul a szolgám. Mert én is hatalom alatt álló ember vagyok, és nekem is vannak alárendelt katonáim. Mondom az egyiknek: Menj el! – és elmegy, a másiknak: Jöjj ide! – és idejön, vagy szólok a szolgámnak: tedd meg ezt! – és megteszi.” Amikor Jézus ezt hallotta, elcsodálkozott, és így szólt kísérőihez: „Bizony, mondom néktek, senkiben sem találtam ilyen nagy hitet Izráelben. De mondom néktek, hogy sokan eljönnek napkeletről és napnyugatról, és asztalhoz telepednek Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal a mennyek országában; akik pedig Isten országa fiainak tartják magukat, kivettetnek a külső sötétségre, ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás.” A századosnak pedig ezt mondta Jézus: „Menj el, és legyen a te hited szerint.” És meggyógyult a szolga még abban az órában.
Mt 8, 1-13.Amikor lejött a hegyről, nagy sokaság követte őt, és íme, odament egy leprás, leborult előtte, és ezt mondta: „Uram, ha akarod, megtisztíthatsz.” Jézus kinyújtotta a kezét, megérintette őt, és ezt mondta: „Akarom. Tisztulj meg!” És a lepra azonnal letisztult róla. Ekkor így szólt hozzá Jézus: „Vigyázz, senkinek se szólj, hanem menj el, mutasd meg magadat a papnak, és ajánld fel az áldozati ajándékot, amelyet Mózes elrendelt, bizonyságul nekik.”
Amikor Jézus Kapernaumba érkezett, odament hozzá egy százados, és kérte: „Uram, a szolgám bénán fekszik otthon, és szörnyű kínjai vannak.” Jézus így szólt hozzá: „Elmegyek, és meggyógyítom.” De a százados ezt felelte rá: „Uram, nem vagyok méltó arra, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szót szólj, és meggyógyul a szolgám. Mert én is hatalom alatt álló ember vagyok, és nekem is vannak alárendelt katonáim. Mondom az egyiknek: Menj el! – és elmegy, a másiknak: Jöjj ide! – és idejön, vagy szólok a szolgámnak: tedd meg ezt! – és megteszi.” Amikor Jézus ezt hallotta, elcsodálkozott, és így szólt kísérőihez: „Bizony, mondom néktek, senkiben sem találtam ilyen nagy hitet Izráelben. De mondom néktek, hogy sokan eljönnek napkeletről és napnyugatról, és asztalhoz telepednek Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal a mennyek országában; akik pedig Isten országa fiainak tartják magukat, kivettetnek a külső sötétségre, ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás.” A századosnak pedig ezt mondta Jézus: „Menj el, és legyen a te hited szerint.” És meggyógyult a szolga még abban az órában.
Ünneplő Gyülekezet! Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!
Ki van ott? Igen, ez a fő kérdés, hogy ki van ott Jézus körül? Sokan, és mégis kevesen. Tömegek, de nem egy masszaként. Nagy tömeg követte Jézust a hegyről lefelé jövet. Hallhatták a szavait, hatása alá kerültek és vele tartottak. De az evangélista mégsem a sokaságra fókuszál. Szinte magunk előtt látjuk a képsorokat: A nagy sokaság jön lefelé a hegyről, mosolyogva, feldobottan, feltöltődötten jönnek, egyesek arról beszélgetnek, hogy miként értsék Jézus egyik-másik mondatát, és közben az evangélista kamerája egy rendezetlen, egy meggyötört, egy tönkrement arcra fókuszál. Nem a mosolygókra, hanem a betegre, nem a derűsen csevegőre, hanem az elesettre.
De valójában nem az evangélista kamerája fókuszál a leprásra, hanem Jézus! Mert most megszólította őt valaki. A sokaság követte, de az első, aki megszólította, az azt is kifejezte: tudja, hogy Jézusnak nem csak szavak jönnek ki a száján. Nem csak beszél, nem csak a szavaival akarja elkápráztatni a hallgatóit, hanem valami több van benne! Míg a sokaság csak trécsel, értékel, vagy kíváncsian vár újabb és újabb tanítást, ez a szerencsétlen leprás meglátja, hogy az életének egyetlen esélye van: Jézus!
De ezek alapján mi is elgondolkodhatunk, hogy ott vagyunk-e, és ha igen, akkor miként vagyunk ott Jézus körül? Azt hiszem, hogy minden gyülekezeti közösségben legalább kétféle módon vannak jelen az emberek.
- Egyrészt úgy, mint a sokaság. Ők azok, akik az igehirdetésre talán azt mondják, hogy szép volt! Vagy éppen azt, hogy ma nem volt nagy formában az igehirdető! Ők azok, akik csevegve indulnak tovább egy istentisztelet után, vagy egy kicsit elmélkednek, hogy egy-egy mondatot hogyan kell érteni, és hogy melyik idézet tetszett a legjobban. Sokan vannak, akiket Jézus szava ragad meg, és mint szellemi csemegét viszik magukkal a kapott üzenetet, s jókor, jó helyen talán még villogni is tudnak egy-egy szellemes idézettel.
- Másrészt úgy, mint a leprás. Ők azok, akik Jézusban meglátják azt az erőt, aki egyedül képes az életkrízisükben segíteni, aki képes, és akar is segíteni az emberi nyomorúságon. Ehhez azonban az kell, hogy rádöbbenjünk arra, hogy a nyomorúságunkon senki más nem képes segíteni. Elveszett és megítélt ember vagyok. Leprás, akinek nem csak az a reménytelensége, hogy nem gyógyul, tisztul meg soha, hanem az, hogy bármikor másra is ráragaszthatja ezt a nyomorúságot.
Szeretnék minden egyes imádságomban, szeretnék minden egyes Krisztussal töltött csendemben rádöbbenni arra, hogy egyedül Jézusnak van hatalma, de neki van akarata is arra, hogy megtisztítson, megújítson, megbocsásson és valami újat kezdjen velem!
Nem a leprás vágyán kell csodálkoznunk, mert hisz minden leprás vágya az, hogy megtisztuljon, hanem a hitén, a látásán, hogy Jézusban meglátta a szabadítót, az esély lehetőségét!
S ezért vált az evangélista új képre: Kapernaumi képsorokat látunk. Ez a Galileai-tenger partján lévő kisváros Jézus egyik kedves tartózkodási helye volt. Ott pedig egy százados, egy légióvezető, a római hadsereghez tatozó, feltehetően pogány ember megy hozzá. Egy emberséges pogány, akinek a szíve megindult, amikor a szolgája kínjait látta. S ő is – a hit szemüvegén keresztül – meglátta az új élet esélyét Jézusban.
Sokszor elgondolkodom azon, hogy miféle hártya, miféle homály ül a szemünkön, hogy nem látjuk azt, amit látni kellene.
Vagy fordítva is igaz ez: elcsodálkozom, hogy a hit hogyan hullatja le szemekről az értelemnek, vagy inkább az okoskodásnak, és az empirikus megtapasztalásoknak fátylát, hogy tisztán és bízva lássanak. Úgy, mint ez a százados is. Ő a főtiszt micsoda erőt, hatalmat és mekkora szeretetet látott meg Jézusban, amikor azt mondta: nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj! Szólj csak, és a szavadnak ereje van! Mert a szavad erő, ható, több, mint emberi parancs, szavad Isten alkotó szava. Nem a százados vágyán csodálkozom, nem azon, hogy azt akarja, hogy meggyógyuljon a szolgája, bár ez is csodálatra méltó! Hisz ez a vágy mély emberi érzésről és kötődésről beszél. Hanem azon, hogy egy pogány ember milyen módon láthatta meg Jézusban azt az isteni erőt, amely benne valóban megjelent.
De nem ez a látás, a hit ilyen bizodalmas látása hiányzik belőlünk? Jézusról sokat tudunk, és még szavakkal meg is valljuk, hogy Isten egyszülöttje, Fia, Urunk. S közben az a hártya mégis csak ott van a szemünkön.
Jézus látva a százados hitét ezt mondta: senkiben nem találtam ekkora hitet Izraelben… S ehhez a hitet elismerő szóhoz fűz egy érdekes mondatot, egy figyelmeztető mondatot Jézus: Sokan eljönnek napkeletről és napnyugatról és asztalhoz telepednek Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal – tehát a választott nép ősatyáival, Isten országában. És ez azért figyelmeztető mondat, hogy nehogy elbízzuk magunkat. Nehogy abba az álhitbe ringassuk magunkat, hogy evangélikus, vagy templomba járó voltunk már elég ahhoz, hogy az Isten országába legyünk. Ott nem automatizmusok vannak. Ott nincs más, csak a kegyelem ereje, s aki ezt felismeri, az a felismerésből fakadó bizalommal tudja elfogadni – hogy őmaga is kegyelemre szorult. Jézus kegyelmére!
Ezt, a Jézus kegyelmét, és munkálkodó hatalmát felismerő látást adja meg nekünk is Isten Lelke.
Ámen