Ez 36,26-27: Ezt mondja az ÚR:
Új szívet adok nektek, és új lelket adok belétek: eltávolítom testetekből a kőszívet, és hússzívet adok nektek. Az én lelkemet adom belétek, és azt művelem veletek, hogy rendelkezéseim szerint éljetek, törvényeimet megtartsátok és teljesítsétek.
Ez 36,26-27: Ezt mondja az ÚR:
Új szívet adok nektek, és új lelket adok belétek: eltávolítom testetekből a kőszívet, és hússzívet adok nektek. Az én lelkemet adom belétek, és azt művelem veletek, hogy rendelkezéseim szerint éljetek, törvényeimet megtartsátok és teljesítsétek.
Ünneplő Gyülekezet! Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!
Készülés közben elégedetlenül morogtam még magamban: Meg egy új hangszál, az, ami kéne még! S aztán elszégyelltem magamat, hisz szinte vég nélkül lehetne sorolni: Még ez is, még ez is, még az is kellene új! De hát ezen a reggelen nem az a feladatunk, hogy egy kívánság listát állítsunk össze, és azt terjesszük Isten elé, hanem az, hogy újra rácsodálkozzunk arra, hogy mennyire ismer minket, és mennyire tudja, hogy valóban mire van szükségünk. Egyszerűen csak ennyire: új szív, és új lélek! Olyan kincseink ezek, amelyeknek a minőségével alapjában véve meg vagyunk elégedve. Sőt, ki kell mondanunk, hogy magunkról alapjában véve megelégedetten szoktunk nyilatkozni. Mert az, amit a szívünk produkál, - s itt nem a lüktetés minőségéről, a szervi hogyan-létről van szó – azzal általában megelégedettek vagyunk. Erősen hagyjuk, hogy a szívünk vezessen bennünket! Karakán, határozott embernek tartjuk azt, aki azt mondja magáról, hogy ami a szívemen, az a számon! Azt csak úgy tudjuk elképzelni, hogy szíve vezeti minden helyzetben, és nem hagy teret annak az irracionalitásnak, amelyben bármi felülírhatja a szív szándékát.
Igen ám, csak éppen azt nem vesszük észre, hogy az az szív már rég nem az igazi!
Van egy zongoránk. De mivel az elmúlt húsz évben a családból senki nem használta komolyan, s egy két kötözést is átvészelt ezalatt, igen csak elhangolódott. nem a hamisságával van a legnagyobb baj, hanem a megrepedt tőkéjével. Egy-egy futamot még lejátszom rajta, de már a érzékelhető, hogy semmit nem ehetne hozzá hangolni. Valamikor – ez adta meg az alapot, ha a gitárt be akartam hangolni, most pedig inkább csak elbizonytalanít mindent. Elveszítette azt a fontos szerepét, amely a tisztaságából adódott. Minden hangszert hozzá hangoltunk. S ahelyett, hogy központi szerepe lenne ma is, inkább csak egy nagy, fekete porfogó a szoba kellős közepén. kisebb reparálások mit nem érnek, a megrepedt tőkét kellene kicserélni.
De hát így lehet az Isten a szívünkkel is. Azért és úgy teremtett meg, hogy a szívünk indulatához és érzületéhez hangolja az életünket Isten, hogy az legyen a leginkább fogékony szervünk arra, hogy mi az a normál zenei „Á hang”, s közben – mivel nem jól, és nem a célnak megfelelően használtuk, és a karbantartására nem ügyeltünk, alaposan elhangolódott. Olyan lett, amelyhez már nem lehet mérni semmit, amelyet már nem lehet alapul venni semmihez. S mi - ez a legnagyobb bajunk, mégis úgy használjuk, mintha, semmi sem történt volna vele. De hát azt mindannyian tudjuk, hogy mi a következménye annak, ha hamis az, amihez az életünket hangoljuk. Minden más hamis lesz! Nem is kicsit! Nagyon!
Izrael népét olyan közösségként szánta az Isten, akinek az életében majd nagyszerűen visszatükröződik az, hogy milyen az Isten által megélt jó rend, a társadalomban kirajzolódó emberségesség, és szolidaritás, a felebarát szeretete és az irgalmasság! S aztán mégis minden másképp szólalt meg. A jó rend harmóniája helyett megszólalt a kizsákmányolás diszharmóniája. Az irgalmasság és megelégedettség harmóniai helyett felbőgtek az önös érdekek hangjai, és szeretet összhangzata helyett az elnyomás sikolya hallatszott mindenhonnan! Nem csoda tehát, hogy Isten ezt, a számára élvezhetetlen hangokat adó hangszert ki akarta vetni, el akarta vetni. De a magvetettségében, a szétszórtságában is megszánta Isten a népét! És adta azt az ígéretet, amely az év igéje lesz ebben az idei évben: Új szívet adok nektek! Új lelket adok belétek! - mert bár behangolhatatlan élvezhetetlen lett Izrael népe, de Isten új, belső egységet ad! Ő az újjá teremtő erejével tudja ezt az új teremtést elkezdeni!
Első tehát az, hogy Istennek van szeretete, hogy ami végképp elromlottnak látszik, azt megreparálja. Fő alaktatrészek cseréjévével tegye újjá azt, amilyennek megálmodta az embert.
Ő az, aki egyént és népet újjá tud teremteni. Személyes életünk megújítója – ez lehet az ébredés! Közösségi életünk megújítója - ez lehet a reformáció! S mind a kettőre nagy szükség van ma is!
Ezért reményünk lehet, hogy az egyház közösségét is meg tudja újítani, és újjá tudja tenni!
Új teremtés, hogy abban a hivatásban az Ő álmai szerint állhass meg, maradhass meg!
Hozzá hívlak ma is! Mert egyedül Ő tud életet újítani, úgy, hogy Istennek tetsző legyen miden érzületed!
Ámen