Igazgató-lelkészi jelentés a 2021-es évről
Amikor erre a jelentésre gondoltam először, abban a reményben voltam, hogy a járvány szűntével derűsebb hangon, derűsebb közösséghez szólhatok majd 2022. tavaszán a lezáródott 2021. évről. A derűsebb hang azonban most sem szólal meg, mert bár szűnni látszik a járvány, a háború sötét felhői ránk is árnyékot vetnek. Ezért - bár nem tudok derűs hangon szólni, - szeretnék mégis a reménység határozottságával bizonyságot tenni arról, hogy Isten velünk van!
2021 igéjében irgalmasságra hívott bennünket Jézus, és elénk állította a mennyei Atya irgalmát! Nem egyszerűen példaként, hanem megtapasztalt valóságként. Isten irgalma nem követendő példa, hanem olyan erőforrás, amelyet a hívő ember nap mint nap megtapasztalhat, az evangélium vigasztaló szava erről tesz bizonyságot, és az úrvacsora szentsége ennek a megízlelhető jele. Irgalomból, az Isten irgalmából élünk! Ezt tapasztaltuk meg az előző évben is. Annak ellenére, hogy a járvány kezelése gyülekezeti szinten sem volt könnyű, mégis átéltük, hogy ahol az Isten irgalmasságát komolyan átélik, ott az irgalom gyakorlása is megvalósul. Természetesen ennek ellentettjét is tapasztalni lehetett olykor. Mert amikor az Isten irgalma csupán frázis, kegyes szólam, ott a cselekedetekben is érdesség lesz tapasztalható.
A gyülekezet élete, szolgálata négy szinten valósulhatott meg.
1. Az első volt a személyes találkozások szintje. Az talán érthető, hogy a járvány jelenléte és hullámzása miatt ez a szint, a személyes találkozások száma csökkent a leginkább. Végig- lapozva a naptáramat, azt látom, hogy a járvány hullámzása révén hol besűrűsödtek, hol nagyon ritkultak, és el is maradtak ezek a találkozások. Valamivel kedvesebb volt a kazuális alkalom, és ezért az ezek előtti lelkipásztori beszélgetés is. Érdemes egy kicsit a trendeket is végiggondolni, mert a csökkenés nem a Covid-dal kezdődött el:
2015-től vizsgálva az adatokat ezt tapasztaljuk: (Kék=Keresztelő, Sárga= Temetés, Piros= esküvő)
Az lehet a reményünk, hogy a járvány múltával elsősorban a keresztelések és az esküvők száma emelkedni fog. S bár azt mondanánk, hogy a temetések számának csökkenése pozitív jelenség, el kell mondani, hogy ez nem feltétlen van így. Több olyan elhunyt testvérünk is volt a gyülekezetünkben, akinek a halálhírét később tudtuk meg, köztük olyanok is, akikkel személyes kapcsolatunk is volt, de a családtagok mégis a más felekezetű vagy a világi temetés mellett döntöttek. A látogatások száma is jelentősen visszaesett az elmúlt évben. Míg 2019-ben a diakóniai látogatásokkal együtt 853 látogatásunk volt, addig 2021-ben csupán 590, és a lelkipásztori beszélgetések száma is 2019. évi 452-höz képest csak 200 volt 2021-ben. 2021-ben nem volt felnőtt keresztség sem. A gyülekezeti élet személyes szintje az egyik legfontosabb. Ezek a személyes beszélgetések adnak a leginkább lehetőséget arra, hogy a hit kérdéseiről mélyen, őszintén beszélgessünk, és a személyes kapcsolatok erősödése révén a gyülekezeti közösség is növekedjen. Ezen a téren hatalmas károkat szenvedett el a gyülekezetünk a Covid miatt. Külön köszönetet kell mondanunk Bajnóczi Ilikének, aki a legszigorúbb lezárások kivételével igyekezett a diakóniai munkáját folyamatosan végezni, a beteg, idős testvéreinket látogatni. Hisz éppen azoknak az elesett embereknek volt a legnagyobb szüksége a személyes találkozásra.
2. A gyülekezetünk életének új színtere a digitális tér volt. A lelkészi szolgálatban sok mindent meg kellett tanulni az elmúlt években. Nagyon sok alkalom került át ideiglenesen a virtuális térbe. 2020 decemberétől a gyülekezet áldozatvállalásának köszönhetően saját közvetítő rendszerrel rendelkezünk a templomban, így az istentiszteleteket közvetíteni tudjuk a youtube-csatornánkon. Ez a honlapunkon és a Facebook oldalunkon is megjelenik. Jelenleg a youtube- csatornánknak 409 feliratkozott van. Tehát elvileg ennyien kapnak értesítést arról, ha új anyag jelenik meg a csatornán. A Facebook oldalunknak 459 követője van. Az istentiszteletek közvetítésén túl olykor a bibliaórák anyaga vagy egyéb, zenei vagy gyermek-anyagok kerültek fel az internetre. Videók és hangfelvételek, valamint írások. A technikai felszereltségünk megvan. De engedtessék meg itt is néhány adat, mert nem jó, ha egyfajta digitális bűvöletbe élünk. Oculi vasárnapján – szupplikáció volt a gyülekezetben, az istentisztelet közvetítéssel került a gyülekezet elé. Egyidejű néző 51 volt! (Hogy egy készülék mögött hányan ülnek, - ha ülnek! - azt nem lehet tudni, de jóindulattal minimum kettővel meg lehet ezt szorozni: tehát mintha 102 fő lett volna jelen az istentiszteleten.) Az utólag megtekintőkkel együtt a nézők 88-an voltak, de ennek kb. a 15%-a tartotta még bekapcsolva a készüléket az igehirdetés végéig. Ez tehát azt jelenti, hogy 13 készülékről nézték végig az igehirdetést. Örök élet vasárnapján, amikor az elhunytakra emlékezünk, már nem volt lezárás. A szolgálati napló szerint 77 fő volt a templomban – és egyidőben 27 fő készülékről nézte. Ez az előbbi számítás szerint 131 fő. Az utólagos visszanézők 196-an voltak de csak a 10-12%-a nézte végig az igehirdetést. Egyszóval ezek a számok azt jelzik, hogy bár sokan nagy reményeket fűznek a digitális gyülekezethez, nem szabad elfeledkezni, hogy a Krisztus követés nem videó-nézés, hanem közösség. Hálásak vagyunk azoknak, akik a technikai segítséget adják a közvetítésekben: Keresztessy Évának, Balicza Gábornak, Péter Barnabásnak és Lackner Orsolyának, és nem utolsósorban Takács Lászlónak, és Mandácskó Zoltánnak, akik a rendszerért is felelősséget vállalnak. Mi lelkészek is megtanultuk a videóvágást és a hangfájlok konvertálását, szóval új kompetenciákra tettünk szert. A tanító alkalmaknál a felnőttek a témára figyelve vettek részt a skype-on vagy zoom-on tartott bibliaórákon, beszélgetéseken. A fiatalok és gyermekek esetében ez sokkal nehezebb volt. A digitális oktatás miatt a fiatalok többsége szenvedett a képernyőtől és sokan pedig kitanulták a technikát, hogy ottlétet színlelve mégse legyenek igazán jelen. Azt látjuk, hogy sok-sok lelki sérülést szenvedtek azok, akiket megviselt a digitális lét. Ezért gyógyítólag pl. egyesével pingpongozásra hívtuk őket, vagy szabadtéri sétára. Sok esetben velük való foglalkozás már nem lelkészi feladat, hanem pszichológusra vagy pszichiáterre van szükségük. Nagyon reméljük, hogy ez a színtér csak mint a valóságos gyülekezeti életet kiegészítő szintje marad meg az egyházunkban!
3. Harmadik színtérként jelennek meg a gyülekezetünkben a valós jelenléttel tartott alkalmak. Az évnek voltak olyan szakaszai, amikor tarthattunk alkalmakat jelenléttel, s voltak olyan szakaszai, amikor nem. A gyülekezet azonban közösséget jelent, olyanoknak a közösségét, akik hisznek Jézusban, a feltámadott Úrban, és az ő szeretetét megtapasztalva élik meg az Isten irgalmasságát. Öröm volt minden olyan alkalom, amikor nyitva lehetett a templom. Öröm volt minden olyan úrvacsora osztás, amikor az úrvacsora második, „visszatapsolt” évében nem a hagyományos rend szerint vehettünk úrvacsorát. Öröm volt minden olyan bibliaóra, amikor – ha csak maszkban is – de személyesen köszönthettük egymást, és minden olyan énekkari próba, amelyen már nem csak az énekek szövegei csendültek fel, hanem mertünk énekelni is. Láthatóan csökkentek a személyes jelenléttel tartott alkalmak résztvevőinek száma. De ugyanakkor felfedezhető egyfajta nagyobb nyitottság is, a lelki dolgok felé. Azt hiszem, hogy krízist mindig azért ad Isten, hogy megvizsgálja, hogy mi van a szívünkben. Sokan azt vizionálták, hogy a járvány hatására egyfajta ébredés, eszmélés kezdődik el, azonban azt látjuk, hogy ez a krízis még nem rázta meg annyira a lelkeket, hogy buzgóbban vegyenek részt a könyörgésben, az igehallgatásban vagy a tanításban, vagy vágyódnának a lelki vezetésre vagy kiáltsanak Istenhez. Mondhatnánk azt is: Az ébredés még várat magára, imádkozni kell érte!
A rendszeres alkalmakon kívül egyfajta óvatossággal tartottuk az ökumenikus imahetet, Marton Zsolt váci megyéspüspök volt a díszvendégünk Fabiny Tamás meghívására, és csak három estén voltunk együtt a templomunkban. Március 14-én pedig a részleges lezárások miatt újra TV-s istentiszteletünk volt. Külön öröm volt az, hogy a nagyheti passióolvasásba a presbiterek bekapcsolódtak, s hogy a nyitás után egy jó hangulatú takarító nappal indíthattunk, és ez erősítette az ittlévők közösségét. Az is jó volt, hogy hétközi alkalmak beindulása mellett május végén a Gospel Kórus is egy koncerttel tudott szolgálni, s így az létszámbeli növekedésnek indult. Esti istentisztelet keretében megtarthattuk a tanévzáró alkalmunkat, amelyen megköszöntük a hitoktatók egész éves munkáját. A nyár elején még egy közös focinézésre is futotta, az udvaron kivetítve néztük a magyar-német EB selejtezőt közel harmincan. Majd Nagybörzsönyben megtarthattuk a szokásos nyári táborunkat. A helyi gyülekezet családjai is bekapcsolódtak a tábor életébe, és így több mint 100 résztvevője volt az alkalmunknak. Köszönet a hitoktatóknak és az önkéntes segítőknek. A nyár folyamán a Gospel Kórus szervezett egy közösségerősítő hétvégét. A nyári programok a napközis táborral fejeződtek be, amelyen viszonylag kevés gyermek volt, de a fiatalok között többen vállaltak önkéntes segítséget. Egy vasárnapi istentisztelet keretében pedig elköszöntünk Molnárné Varró Marika hitoktatónktól, aki hat és fél évet szolgált közöttünk. Ősszel a hétközi alkalmaink mellett az Evangélikus Szabadegyetem is beindult. Szeptember 16-án pedig Tapio Luoma érsek a finn delegáció kíséretében volt a vendégünk. Ősszel a Schütz kórus tartott közösségépítő hétvégét Nagybörzsönyben. Október elején a konfirmáción 12 fiatal nyert áldást és élt először az úrvacsora szentségével. A 10 éves Gospel Kórus ünnepi koncerttel és szeretetvendégséggel adott hálát Istennek a szolgálatban nyert örömökért. A zenei életünket gazdagította, hogy havonta egy orgonazenés áhítat volt a templomunkban, és az esti istentiszteletek közül minden hónapban van egy ifjúsági zenés alkalom (Köszönet a zenész-társaknak!), és szeptember óta minden hónapban egy gospel istentisztelet is. Ádventben pedig a Schütz kórus szolgált a zenés istentiszteleten. Az előző évben Sárik Eszter másoddiplomás teológusunk is elkezdte a gyakorlati portfóliójának teljesítését. Ez azt jelenti, hogy rendszeresen kell vele és az EHE képviselőivel mentori beszélgetést folytatnom.
Az egyházközségi alkalmakon kívül templomunk adott otthont a Bach-fesztiválnak nyáron júliusban és ősszel novemberben, amelyet a Bach Akadémia Alapítvány szervez. És a kápolnában került megrendezésre Nagy Zoltán festményeiből készített kiállítás.
4. A lelkészi szolgálat és a gyülekezeti élet külső színtereken is megjelenik. Elsősorban az intézményekben, az iskolákban. Az iskolai hittan szempontjából az elmúlt év különösen nehéz volt. A lezárások miatt a hitoktatók az internetes távoktatást tanulták meg, és közben a osztályok voltak jelenléti tanítással az iskolákban, de voltak osztályok, amelyek karanténba kerültek. Tehát szinte kiszámíthatatlan volt, hogy mely hittanórát tudják megtartani és melyiket nem. Köszönetet kell mondanunk a hitoktatóinknak: Az iskolákban a lelkészeken kívül Kovács Kata, Péterné Mestery Rita és nyárig Molnárné Varró Marika szolgált, valamint Hegyiné Oncsik Valériát a babavárás szakaszában Aszódi Ilona és Szendrey Andrea helyettesítette. Szeptembertől Kovács Kata és Péterné Mestery Rita hitoktató mellé Fülöp Mónika állt be főállásúként, Wölfel Mihály pedig félállásban, s óraadók voltak: Takács Hajnalka, Kruchio Bianka és Szendrey Andrea.
A Máltai Szeretetotthonban tartott diakóniai áhítatok is nehézkesen indultak újra.
Gyülekezetünket képviselve vettünk részt Molnár Lilla lelkész kelenföldi beiktatásán, és a budakeszi új evangélikus templom felszentelésén. Az ifjúsággal pedig kirándulással egybekötött erdő-takarítást is szervezett a Péter házaspár.
Részt vettem az Evangélikus Diakónia napján, s a 2021 évi igéről írt énekemet a résztvevőknek megtaníthattuk. A Szentendrei Evangélikus Óvoda 10 éves évfordulóján volt szolgálatom. Előadást tartottam a karvezetők országos találkozóján. És természetesen részt vettem azokon az alkalmakon, amelyre az I. kerületi önkormányzat a lelkészeket meghívta.
Köszönöm mindazoknak a segítségét, akit az elmúlt esztendőben is társaink voltak a közös szolgálatban lelkészekként és a nyugdíjas lelkészeinkként. Köszönetet mondok elnöktársamnak, Orsolyának, és a többi tisztségviselőnek, a hitoktatóknak, a kántoroknak és a karnagyoknak, az alkalmazottaknak és az önkéntes segítőknek. Látható, hogy mindenki a maga feladatában igyekezett a legjobbat adni.
Elmondhatjuk, hogy 2021 is megsebző év volt. A naptárunkat lapozgatva több üres oldal van, és nagyon sok olyan előre beírt rendezvény, amely mellé oda kellett írni: elmarad! Az aggodalom és a bizonytalanság közepette, jó volt Jézus szavát hallgatni az évi igében: Legyetek irgalmasok, mint a ti mennyei Atyátok irgalmas. Olykor a megsebzettségben mi is rászorultunk az irgalomra, gyászt és egészségügyi bizonytalanságokat hordozva. De közben azt tapasztaltuk, hogy ha az irgalmasság lelkületével léptünk oda másokhoz, azáltal is vigasztalt minket az Isten.
2021 decemberében – fél évvel a nyugdíjkorhatár elérése előtt nekünk, - feleségemnek és nekem - nyilatkoznom kellett, hogy vállaljuk-e további két évre a szolgálatot. A presbitérium ezt a döntésünket elfogadta. Abban a reményben döntöttünk, hogy a több mint négy évtizedes szolgálatunk végére ne a megtépázó járvány-évek jussanak. Reméljük, hogy szabadabban szolgálhatunk az elkövetkező években. S akkor kettős célt fogalmaztam meg magamnak, amit a Hírmondóban meg is írtam: Úrra lelni Krisztusban! – Testvérre lelni egymásban!
Az eddigi gyülekezetépítést meghatározó családiasság és kisugárzás kifejezések mellé ezt most hangsúlyosan teszem oda:
Úrra lelni Krisztusban! - számomra azt jelenti, hogy minden külső veszély közepette rábízhatom magamat, mert ő nagyobb minden politikai hatalomnál, kormányzati erőnél, nagyobb minden fenyegető veszélynél, járványnál és háborúskodásnál, és a halálnál is. Akinek Jézus Úr az életében, az félelem nélkül és örömmel vállalja a gyülekezeti létet is – annak minden nehézségével együtt.
Testvérre lelni egymásban! - pedig azt, jelenti, hogy rá kell ébrednünk, hogy mindannyian egyformán az irgalomra szorult bűnösök vagyunk és éppen ebből fakadóan kell hordoznunk egymást a gyengeségeinkben, sebzettségeinkben.
Ha ez megvalósul az életünkben – a Szentlélek ereje által - akkor van holnapja, és reményteli jövője a közösségünknek.
Adja meg Isten, hogy így legyen, s hogy a mi is hozzáadhassuk ehhez Istentől kapott kegyelmi ajándékainkat.
Kérem jelentésem elfogadását:
Bence Imre
igazgató lelkész
Budapest 2022. március 30.