Rm 13,11-14.
A szeretet tehát a törvény betöltése.
De mindezt valóban tegyétek is, mert tudjátok az időt, hogy itt van már az óra, amikor fel kell ébrednetek az álomból. Hiszen most közelebb van hozzánk az üdvösség, mint amikor hívőkké lettünk: az éjszaka múlik, a nappal pedig már egészen közel van. Tegyük le tehát a sötétség cselekedeteit, és öltsük fel a világosság fegyvereit. Mint nappal illik, tisztességben járjunk: nem dorbézolásban és részegeskedésben, nem szeretkezésben és kicsapongásban, nem viszálykodásban és irigységben, hanem öltsétek magatokra az Úr Jézus Krisztust; a testet pedig ne úgy gondozzátok, hogy bűnös kívánságok ébredjenek benne.
Ünneplő Gyülekezet! Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!
Eszméletlen gyorsasággal peregnek a napok. Még alig rázkódtunk bele a a tanév ritmusába, és alig szusszantunk fel a tanév eleji hajsza után, máris itt van az ádvent. Egészen közel van az ünnep. A gyermekeknek már a karácsonyi szerepeket fogjuk kiosztani, a kápolnában elkészítettük a ma megnyíló betlehemes kiállítást. A „black friday” máris eszeveszett vásárlásra ösztönözte a fogyasztókat, és ma meggyújtottuk az első ádventi gyertyát. Egészen közel van már a karácsony. De vajon nem lesz-e rémisztő mindig az, ami egészen közel van hozzánk? Hisz a távolság mindig mindent másképp láttat. Gondoljuk csak végig:
- A szeptemberi szemeszterkezdéskor egy diák életében még távoli a vizsgaidő. Még nincs miért izgulni. De ahogy közeledik a szemeszter vége, melyik diák nem izgul egy-egy nehezebb számonkérés előtt?
- Esküvőre készül a menyasszony és a vőlegény. És ahogy közeledünk a nagy naphoz, egyre többször fejezik ki azt, hogy már olyan izgatottak!
- A terhesség első heteinek elmúltával szinte visszaállhat a kismama normál életritmusa, de a mikor a szülés egészen közel van, akkor egyre több az izgalom, az idegesség, és felfokozódik a türelmetlenség. - S amikor az ember egészséges, akkor olyan nyugodt szívvel tud beszélni a halálról, elmúlásról, de amikor kór emészti a testét, és mindig bizonytalanná válik, akkor a halálfélelem is belső feszültségeket gerjeszt.
Egészen közel van… Ami egészen közel van, az a megmásíthatatlanság, a kikerülhetetlenség, az elodázhatatlanság erejével van közel.
Egyszer egy fiatalembert temettem. Autóbalesetben hunyt el. Nem egy egyszerű közúti baleset volt, fiatalok olyan sportot űztek, hogy egymással szembe kezdett el száguldani két autó, s az volt a tét, ki rántja félre később az autót. El se tudom képzelni, mi játszódik le ilyenkor az autókban ülőkben, de azt tudom, hogy egyszer csak eljön a pillanat, hogy már nagyon közel van, és nem lehet kitérni. A józan ember nem megy bele ilyen játékba, bár az élet természetesen is teremt ilyen helyzeteket. (Még a közlekedésben is!) De azt is tudjuk, hogy nem minden területen lehet elkerülni a találkozást. De mi annyira józanok, annyira racionálisok akarunk lenni, hogy még azt is kikerülnénk, amit nem lehet. Egész közel van… akár tetszik, akár nem, karácsony egyszer csak szembe száguld velünk és nem lehet úgy tenni, mintha ez nem lenne.
És egészen közel van hozzánk az üdvösség is! Önmagában ez milyen örömteli mondat lehetne. Hát ez az amire vágyunk, hogy ne távoli valóságként, nem elérhetetlen messzeségben lengedező álomként beszéljünk az üdvösségről: Majd…! Hanem valóságos megtapasztalásunk legyen. S bár erről tesz bizonyságot az evangélium, az életünk ezernyi nyavalyája, sebe azt mutatja, hogy az bizony még nagyon távol van. Közelre várnánk és távolban érezzük! És ez a kettősség: Közebe vágynánk, hogy ne kelljen feszültségeket hordozni, hogy minden ember békében élhessen, hogy ne legyen szenvedés és halál, és a ne kelljen a félelemek hálójába belegabalyodnunk! És mivel minden annyira megmásíthatatlannak és bebetonozottnak tűnik, ezért minden vágyunk ellenére távolinak érezzük.
A sötétség jelenlétét annyira állandónak gondoljuk, hogy alig merjük remélni, hogy tényleg közel van az üdvösség, a megváltás, a Krisztus.
Ezért lehet ádvent az ébredés ideje! Olyan időszak, amely arra emlékeztet bennünket, hogy a megváltás és a Megváltó közel. Az üdvözség és az Üdvözítő közel van! Olyan időszak, amely felráz, hogy a vágyott nem távoli álom, hanem „csak” fel kell ébredni!
Pál apostol is a hajnal közelségének képével érzékelteti velünk az üdvösség közelségét. Gyakori élményem az, hogy a reggeli kávémat még sötét szobában iszom meg, és a csendes elmélkedés közben nem veszem észre, hogy már világos van. S ez egy jó felfedezés: A sötétséget felváltotta a világosság! De ennél rosszabb az az eset, amikor elalszunk és nem ébredünk fel a fényre sem. Pedig már itt lenne az ideje az indulásnak.
Ébredjetek! Az üdvösség közel! Csak ne maradjatok a sötétség leple alatt. Vegyétek újra észre, hogy Krisztus felragyogott nektek! És ha nem vetitek le a sötétség cselekedeteit, ha nem változik az életetek, a hitetek az ÚR közelségében, akkor félelmetes marad az, hogy egészen közel van az üdvösség!
De ha a reggel közelsége számunkra az új ember felöltözését jelenti, az életünk szeretetben, a Krisztus szeretetében való betöltekezését, akkor megtapasztaljuk, hogy nincs nagyobb örömhír annál, hogy az üdvösség egészen közel van!
Mert Jézus – az üdvözítő – valóban az élet megújulásának az esélyét hozta el. S minden ádvent így lehet karácsony böjtjeként az életed megújulásának az ideje.
S arról sem feledkezhetünk meg, hogy a világosság új emberét felöltők maguk is a nappal elhozói lehetnek. Nem egyszer tapasztaltam, hogy korai kelés minden nyűgösségét eloszlatja az, ha valaki jó kedvűen az élet ízének örömét láttatja meg.
Fiam esküvőjének másnapján, kora reggel semmi kedven nem lett volna felkelni, a dolgomat tenni, s a rendrakásba bekapcsolódni, de néhány fiatal derűs, jókedvű barátunk eleve magával ragadott, Hogy nézne ki, ha én köztük mogorva álmossággal csak rontanám a munkakedvüket! És közben nekem is megjött a derűm.
Amikor a keresztyén ember az ÚR, az Üdvözítő közelségében éli meg, és megújuló hittel, bizakodó lélekkel éli az életét, akkor – hiszem - formálhatja az a környezetét. Hatással lehet, azokra akik még az ébredés morcosságában elégedetlenkednek vagy éppen a közönnyel szundikálnak!
Jézus közelségét hirdeti meg nekünk ádvent. Ne a félelem, hanem a tovább lendítő öröm legyen ádventi vitalitásunk ható ereje: Az ÚR közel!
Ámen