2018. év igéje
Isten ezt mondja: Én adok majd a szomjazónak az élet vizének forrásából ingyen. (Jel 21,6.b.)
Ünneplő Gyülekezet! Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!
Az új év első istentiszteletén ezzel a fontos ígérettel köszönt bennünket az Isten! Amikor mi nagy szavakat keresünk, hogy kifejezzük azt, hogy milyen évet kívánunk egymásnak, és ügyetlenebbnél ügyetlenebb közhelyeket pufogtatunk el, akkor Isten egy olyan ígérettel indít bennünket az új kezdetbe, amely igazi biztonságot jelenthet.
A Jelenések könyvének látnoka, János, abban a csodában részesült, hogy a mindent újjáteremtő Isten szavát halhatta, aki a kezdet és a vég, az Alfa és az Ómega, aki olyan világot akar az övéinek nyújtani, amelyben nincs hiány, és nincs könny, halál, gyász, jajkiáltás és fájdalom. Utópisztikus ígéret ez! – mondhatjuk. Ilyen világ nincs, és szinte elképzelhetetlen. S könnyen leráznánk magunkról az isteni ígéretet, túl idealistának, túl szépnek és elképzelhetetlennek tartva, ha közben nem lenne ezernyi tapasztalat arról, hogy Isten valóban meg tud szüntetni hiányokat és oltani tudja az ember vágyát, szomját.
Én adok! Magyar nyelvünkben – megszokhattuk,- nem olyan fontos a személyes névmás használata. Olyan az igeragozásunk, amely mindig segít megérteni, hogy ki a cselekvő: adok – önmagában mutatja a cselekvőt. Azonban a nyomatékosítás kedvéért mégis megengedhető a személyes névmás használata: EGO – Én adok, nem más. Ő az élő Isten akar ajándékozni! Persze tudjuk, hogy mindenki más adni akar, sőt eladni akar neked mindent. Ez a célja a világnak, és a nagy megtévesztőnek is. Hogy tőle kapj. De mindenki csak azt tudja adni, ami az övé. Aki nem ura az életnek, az nem adhat életet. Aki csak rombolni tud, az nem akar jót adni. Amikor az Isten, a Mindenség Ura, aki a teremtésben is mindent jónak alkotott, azt mondja, hogy Én adok, akkor tudhatjuk, hogy jó helyről jön az ajándék. És minden jó adomány és tökéletes ajándék onnan felűről a világosság atyjától száll alá – írja az apostol. ÉN adok! - a jót adni akaró Isten szólít most meg bennünket, mert javaiból akar részesíteni bennünket.
A szomjazónak – Mai héber költők vers antológiájának még a címe is rendkívüli: A szomjúság járványa. Mintha ragályos lenne a szomjúság, mint egy fertőző betegség, úgy terjed. Hát így van: ha gyermekekkel kirándultunk, és az egyik nyafogni kezdett, hogy szomjas, akkor biztos a többi is előbb-utóbb belekezdett. A hiányaink mások hiányérzetét is felébresztik. Szomjazik – tudjuk, hogy a szomjúság, mint biológiai igény, szükséglet, milyen fontos jelzőrendszer. Vannak öregek, akik nem szomjaznak meg, pedig inniuk kellene, és egyszer csak azt látjuk, hogy rosszul lesznek a kiszáradástól…
Aki szomjazik… de hát ki nem? Szomjazók vagyunk mi, mindannyian. Csakhogy a konzum világ ezernyi kínálatával el-el felejteti a belső szomjunkat. Ismert, hogy az alkoholfüggők nagy százaléka a szeretethiány miatt válik rabbá. De minden szenvedélyről elmondható ez. Az agyonhajszolt – munka-alkoholista éppen úgy a hiánytól szenved, mint a drogos, az állandóan kockuló, tehát a monitorját bámuló ember. Talán nem is érdemes tovább folytatni, elég lenne egy kicsit csendben lenni, és bevallani, hogy mindannyian szomjazók vagyunk!
Élet vizének forrásából – A forrás a szomjazónak című ukrán fim egy olyan férfit mutat be, aki as sivatag szélén él magányosan, mert a családja elhagyta, és a saját távoli emlékein töpreng. Talán ismerős ez a kép a Bibliából is: Ott is van egy fiatal ember, aki elhagyta az atyai házat, és az ínségben a távoli emlékek ébresztik fel benne a cselekvés vágyát: Felkelek, és visszatérek az atyai házba! Az atyai ház emlékei lesznek forrássá a szomjazónak. Bizony nagyon vágyunk erre a forrásra.
Mint a pusztában vándorló nép a sziklából fakasztott vízre, vagy mint a samáriai asszony, arra a vízre, amelytől soha meg nem szomjazik.
Irodalmi példaként pedig János vitézt – Petőfi hősét – említhetem. Ő a nagy hiányában, Iluska halála miatti gyászában talált rá az élet vizének tavára.
Hát az élet vize volt ez a tó itten,
Mindent föltámasztó, ahova csak cseppen.
Iluska porából nőtt ki az a rózsa,
Így halottaiból őt föltámasztotta.
Hát ez a forrás maga Jézus. Ő kiáltott egyszer így a lombsátor ünnepén – a pusztai vándorlás emlékünnepén: Aki szomjazik, jöjjön hozzám és igyék! Belőle fakad mindaz, ami az emberből valóságosan hiányzik. És a vele való kapcsolatban eltűnik ez a hiány. Figyeljük csak meg: A süketeknek hiányzott a hallás, a vakoknak a átás, a bénáknak a mozgás lehetősége, a gyermekeknek a szeretet, a bűnösöknek a feloldozás, a halottaknak az élet. És akivel Jézus találkozott, az átélhette azt, hogy hiányai pótlódtak.
Ma is így mehetünk hozzá. Minden első vágyunkkal és hiányunkkal. S vele megtapasztalhatjuk azt, hogy minden átértékelődik. Mert, amikor zaklatott lelkünknek azt mondja: megbocsáttattak a te bűneid, akkor új reménnyel indulhatunk. Amikor belefáradtunk az élet terheinek hordozásába, akkor azt mondja nekünk: jöjjetek énhozzám és nyugalmat találtok! Amikor a szeretetre éhezünk, akkor azt mondja, hogy nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mint aki életét adja barátaiért, és meghal értünk a kereszten. És amikor a haláltól félünk, akkor azt mondja: Én vagyok a feltámadás és az élet… És sorolhatnám tovább, hogy mikor milyen módon elégíti meg a hozzá érkezőket. Mert Ő az élet vizének forrása.
Ingyen – Ebben az egy szóban van az evangélium. Mert ha Isten nem ingyen adná ezt nekünk, akkor olyan ára lenne az életnek, amelyet nem lehetne megfizetni, mert az ember nem tudná megfizetni. De Bonhoeffertől jól tudjuk, hogy az ingyen kegyelem, nem olcsó kegyelem. Az nagyon is drága, csak már valaki megfizette helyettünk az árát. Mint ahogy az ingyenes kóstolókon elfogyasztott finomságok ára, jócskán benne van a termék árában.
Nem szívat minket az Isten, hogy: bár nálam van az élet megoldása, de amíg nem teljesítesz, amíg meg nem teszed ezt, vagy azt, addig nem juthatsz hozzá!
Hányan gyűjtenek drága, szinte megfizethetetlen műtétre, vagy orvosságra, mert az utolsó esélyként látják a gyermekük számára a gyógyulásra. És megértem ezeket a szülőket. Mindent megmozgatnak, hogy a segítséget megkapják.
És akkor itt van a kegyelem, az ingyen felkínált örök élet és oly könnyen semmibe vesszük.
Pedig mekkora kincs.
Ebben az évben téged arra hív az ige, hogy ezzel az ingyen, de nem olcsón kínált ajándékkal élj, tejes életet! Ámen