Jel 12,10-12.a. Hallottam, hogy egy hatalmas hang megszólal a mennyben: „Most lett a mi Istenünké az üdvösség, az erő és a királyság, a hatalom pedig az ő Krisztusáé, mert levettetett testvéreink vádlója, aki a mi Istenünk színe előtt éjjel és nappal vádolta őket.
Legyőzték őt a Bárány vérével és bizonyságtételük igéjével azok, akik nem kímélték életüket mindhalálig. Ezért vigadjatok egek, és akik bennük lakoztok.
Ünneplő Gyülekezet! Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!
A színfalak előtt és a kulisszák mögött! Ebben a kettősségben fogalmaztam meg az idei karácsonyunk üzenetét, amikor egyházunk egy olyan igét jelölt ki nekünk igehirdetési igeként, amelyről, még karácsonykor nem prédikáltunk
A színfalak előtt: ami a színfalak előtt játszódik, azt az evangéliumok írják le nekünk egészen részletesen. S olyan jó feleleveníteni az ismert mondatokat: Történt pedig azokban napokban… Lukács az evangélista mindennek pontosan utánajárt, a hagyomány szerint még Máriával is találkozott, tehát a beszámolója hitelességét nem vonhatjuk kétségbe. Augusztus császár rendelete, a Betlehembe való viszontagságos utazás, a zsúfolt fogadók, és végül a barlangistálló, s benne a gőgicsélő gyermek. A jászolnál hódoló pásztorok és a napkeletiek, akik bölcs csillagjósként felfedezték azt, amit később a csillagászok igazoltak, a fényes csillagot. Szóval ez az amit az evangéliumok által ismerhetünk, láthatunk. Ez, és tegyük hozzá, az amivel a színes vallásos néphagyomány még gazdagabbá tette, az nem más mint a színfalak előtt zajló esemény. Az, amit az emberszem láthat és amit az ember tapasztalhat, elmesélhet, tovább regélhet, és éltetheti magában a történetet.
De a Jelenések könyvének látnoka, János azt sejteti velünk, hogy a színfalak, a kulisszák mögött van még valami: Egy olyan szellemi harc, egy olyan küzdelem, amely értünk, emberekért zajlik.
A ma embere egyre inkább kíváncsi arra, hogy mi történik a kulisszák mögött. Nem véletlenül lesznek könyv- slágerek a híres emberek, színészek vagy éppen politikusok életét bemutató könyvek, és amikor egy-egy izgalmas folyamat tanúi vagyunk, akkor is megkérdezzük: Mi lehet a háttérben?
De merjük már egyszer feltenni a kérdést a karácsony összefüggésében is, tehát az inkarnáció csodájának ne csak a mikéntjére figyeljünk, hanem arra, is, hogy mi lehet a háttérben!
A látomás egy nagy kozmikus küzdelmet állít elénk. Luther egyik áhítatában ezt a címet adta ennek az igének: Dicsőség! Dicsőség! A küzdelemben két fél áll egymással szemben: A sátán, aki vádolja az embert, folyamatosan és nem alaptalanul. És Isten, akinek minden vád ellenére még van bizalma az emberben! Nem akarja elítélni.
És egyszer csak – felcsendül egy nagy szózat a mennyben. Valami hasonló, mint amit a pásztorok a betlehemi mezőn halhattak: Dicsőség a magasságban Istennek! Most lett az üdvösség és az erő és a hatalom a mi Istenünké!
S az angyalok azok, akik a színfalak mögötti eseményeket áthozzák nekünk, láthatóvá és megtapasztalhatóvá teszik az ember számára is.
A színfalak előtt mi szegényes istállót látunk, és gyenge gyermeket. A színfalak mögött azonban valami olyan történik, amelyet mi nem is értünk meg igazán: Az Isten győzött, a vádlót megsemmisítette. Az igazságos Isten nem engedhette meg, hogy a szeretetét állandóan próbára tegye igazságosságával szemben a sátán. S lássuk be a sátán vádjai, amelyek a mi hitetlenségünkről, szeretetlenségünkről és önzésünkről igazak! De az Isten nem engedhette azt sem meg, hogy az igazságát félretegye a szeretetre hivatkozva. (Mert tudjuk a lélektani alaptételt, hogy ott nincs igaz szeretet, ahol az igazságot kényelemből félretesszük, a szeretetre hivatkozva.) Ezért a legelképzelhetetlenebb megoldást vállalta magára: embersorsunkat vette magára. Így énekeltük: „Te szenvedsz Jézus szívesen, hogy üdvöt adhass énnekem.”
Dicsőség, Dicsőség! Mert legyőzetett a vádló!
Dicsőség a magasságban Istennek! Hát hogyne dicsérnénk, dicsőítenénk azt az Istent, aki azon fáradozott, hogy az „ős ellenség,” aki „ma is üldöz még” De azt látjuk, hogy ez a küzdelem a mennyben dőlt el. Ott van győzelem, ott van dicsőség.
De az angyal szava tovább folytatódik: És a földön békesség…
Mert ha a mennyben eldőlt a küzdelem, akkor a földön is van remény. Ha az Istené az uralom és az erő, és az Ő Krisztusáé a hatalom, akkor igen is ott élhet a szívünkben annak a bizonyossága, hogy egyszer már nem csak az egek és a benne lakók örvendezhetnek. Hanem mi is! Mi, akik itt a földön még csak vágyódunk arra a békére, amely a színfalak mögött elterveztetett.
Szegedi Kovács György rövid verse ezt az állapotot ezzel képpel írja le:
Az elültetett mag
és a szárbaszökő növény között
ingázol,
amit félbeszakíthat
egy-egy halotti beszéd,
a bárány színe
változatlan marad.
Karácsony az elültetett mag. A mennyei béke a szárba szökkenő növény. Olykor ezt megtöri a mi belső békétlenségünk. Egy gyász, egy kudarc, egy fájdalom, az emberi elégedetlenség, egy baleset, egy rosszul sikerült mondat. De van valami, ami az első karácsony óta állandó: A bárány színe előtt mi mindig a védelmében vagyunk. Még ha egy halotti beszéddel, rávilágít is arra a valóságra az emberi tapasztalat, vagy éppen maga a sátán, hogy bizony por és hamu vagyunk, mi mégis a bárány színe előtt irgalmat nyertünk. Ővé a hatalom, amely által győzött a porrá tevő bűnön.
Karácsony színfala előtti eseményeit ámulattal csodálhatjuk. Lám milyen szép is ez! Szívet dobogtató és lelket melengető. Olykor talán könnyeket csal a szemünkre, máskor pedig a maga naturalizmusában képzeljük el a születés fájdalmát.
Karácsony színfala mögötti események azonban ennél is többet adnak. Valami sejtést abból, hogy az Isten nagyon-nagyon szeret téged. És azért ajándékozott meg, hogy a jó akaratát te magad add tovább.
Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség és az emberekhez jó akarat
Ámen