Zsolt 34.15. b.
„Törekedj békességre, és kövesd azt!”
Ünneplő Gyülekezet! Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!
Ez az év is jól kezdődik! Rögtön egy felszólítást kapunk! Egy ilyen imperativuszt! Törekedj a békességre, kövesd azt! A 34. zsoltárról tudjuk, hogy Dávid írta. Akkor énekelte ezt az imádságot, amikor Abimelek elől kellett menekülnie. Egy üldözött ember, egy menekülésben lévő ember imádsága, és sok-sok vigasztaló, lelket simogató gondolatot tartalmaz: Áldom az Urat mindenkor, állandóan őt dicséri szám! Az egyik kedvenc zsoltárversem is itt található: Érezzétek és lássátok, hogy jó az ÚR! Boldog az az ember, aki hozzá menekül. És egyszer jön egy váltás: mert hisz a menekülő ember azért fogalmazza meg a gondolatait, hogy tanítsa a környezetét is: Jöjjetek fiaim, hallgassatok rám, megtanítalak benneteket az ÚR félelmére! Hisz ő ott az üldöztetésbe is átélte, hogy az életet lehetne másképp is élni. És ha lehetne, akkor miért ne próbálná meg átadni a tapasztalatait azoknak, akik utána jönnek.
Ezért lesz számunkra mégis áldott ez az ige. Hisz nem csupán egy kötelezettséget ró ránk, hanem megvilágítja azt, hogy lehetne másképp élni. Lehetne úgy élni, hogy a békesség növekedjen, és a békesség erősödjön a szívünkben.
A békesség – az a shalom kifejezés, amely a sémi nyelvekben a békességet jelenti, valójában a testi-lelki, külső és belső harmóniát jelenti. Azt, amivel – valljuk meg őszintén – az ember híjával van. De mi sok esetben úgy várunk Istentől ajándékokat, hogy közben nem gondolunk arra, hogy az életünknek is változni kellene.
Adjon az Isten...! Hallgasson meg az Isten! Árassza ránk a békességét az Isten! Védelmezzen az Isten! Legyen velünk mindig az Isten! Ugye ezeket a szavakat könnyen kimondjuk. Pedig ezek a mondatok is – hanem is imperatívuszok – mégis csak az elvárásainkat és kéréseinket, igényeinket tükrözik. De egy bölcs vezető, Dávid a király, aki veszélyben volt, emberi tapasztalatként, intésként akarja a szívünkbe írni: Nem elég kérni, követelni az Istentől. Nem elég a jót, a kellemeset elvárni tőle! Többre van szükség. Arra, ami mindig is fontos: arra, hogy a hit engedelmességgel jár. A hit nem egy rózsaszín, kellemes érzés, hanem minden esetben az engedelmességben rajzolódik ki. A tetteben, a mozdulásban, a változásban.
Jézusnak van egy példázata a két fiúról: Az egyik nagy fityekkel azt ígéri meg az apjának, hogy elmegy a szőlőbe dolgozni. A másik pedig nemet mond. De végül, az, aki ígérgetett, az nem ment el, és aki nem ígért semmit, az elment. Vajon melyik volt engedelmes? Az, aki nem ígért és mégis elment! Met az ráébredt arra, hogy bizony sokkal jobb lesz mindenkinek, ha inkább engedelmeskedik. Mert lehet abban a szabadsággal élni, amit Isten a szeretete révén adott. De a szeretet akkor válik igazán lehetőséggé, ha a szabadságunk és az engedelmességünk összekapcsolódik!
Törekedj a békességre! Mennyi békétlenség van belül!
Törekedj a békességre! Mennyi békétlenség uralja a személyes kapcsolatainkat.
Törekedj a békességre! A társadalmunkat átjárta egyfajta elégedetlenség, morgás, amely világméretű katasztrófához vezethet!
És most nem akarok a békétlenségek megnyilvánulásáról szólni. Mert ha mondok egy példát, akkor könnyen mondhatja bárki, aki magára ismer, hogy most kiprédikáltam. S ha nem fedezni fel magában és/ vagy környezetében azt a fajta békétlenséget, jelenséget, akkor könnyen azt gondolhatja, hogy nála minden rendben van: A világ borzalmas, és benne az emberek is azok, de rám nem illik a példa, tehát nekem rendben van az életem! Szóval inkább ne a békétlenséget ecseteljük ma. Azt, hogy honnan indulunk, azt mindenki tudja.
Az új, okos telefonok, azt jól tudják, hogy hol tartózkodsz. S ha megnyitunk egy térképet, egy útvonal tervezőt, akkor már csak a célt kell megadni: A GPS segítségével könnyen oda lehet találni a célhoz.
Most, az év elején tegyünk meg, egyet: Írjuk be a lelki útvonaltervezőnkbe a célállomást: BÉKESSÉG!
S biztosak lehetünk abban, hogy Isten segíteni fog odaérni!
De mi a cél? Mi ez a békesség?
Az, hogy a minket nyomasztó érzések elmúljanak…
Az, hogy a társainkkal legyen kiegyensúlyozott kapcsolat…
Csupán ennyi lenne? Igen ennyi! De ezt nem tudjuk megvalósítani akkor, ha a magunk elhatározásából, a magunk erejére támaszkodva kívánjuk elérni a békességet. Bizony nem!
Olyan ez, hogy sem az örömöt, sem a szeretetet nem lehet külső utasításra megvalósítani. Az öröm helyett erőltetett vigyor lesz az ajkunkon, a szeretet helyett valami kényszeredett szólam hagyja el az ajkunk.
Törekedj a békességre! Ha a béke örömöt, harmóniát, nyugalmat, biztonságot, egészséget jelent, akkor láthatjuk, hogy ezek nem olyan dolgok amelyeket mi, a magunk erejéből meg tudunk valósítani. Ezek ajándékok!
De törekedhetünk arra, hogy az ajándékozóval jóba legyünk. Ezért amikor a Dávid arra tanít, hogy törekedj a békességre, akkor azt mondja neked. Keresd Istent! És ne tégy semmit, ami tőle elválaszt!
Kerüld a rosszat! Hagy fel a gonosszal! Mert a kegyelemből kapott békesség sem lehet következmények nélküli. Tehát, ha kegyelemből kaptuk, és árad ránk, akkor nem véthetünk tudatosan ellene.
Ha betegségedben azt mondja az orvosa, hogy törekedj az egészségre, és ezt úgy fogod elérni, hogy beveszed az orvosságot, és sokat sétálsz, és a napon tartózkodsz, akkor ne vedd ezt puszta szekálásnak. Vagy ha nem vetted be az orvosságot, és nem sétáltál sokat, és nem tartózkodtál napon, ne ródd fel az orvosnak, hogy nem gyógyultál meg!
Ha lehetne azért valamit tenni, hogy jobb legyen a belső közérzeted, a közösségi életed, és a jobb legyen – nagy szónak tűnik – az egész világ, akkor törekedj a békésségre.
Arra, hogy azzal a Jézussal éld meg a közösséget, akinek a születésénél békesség megjelenését hirdették az angyalok, és aki a sírból kilépve azért tudta azt mondani, hogy békesség néktek, mert a legnagyobb ellenséget győzte le, a halált!
Nincs más lehetőség a változásra: Kövesd ŐT!
Ámen