Mt 10.38-39.
Jézus így tanít:
„Aki nem veszi fel keresztjét, és nem követ engem, nem méltó hozzám. Aki megtalálja életét, az elveszti azt, aki pedig elveszti életét énértem, az megtalálja azt.”
Keresztyén Gyülekezet! Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!
A keleti egyházban böjt 3. vasárnapját a kereszthódolás vasárnapjának nevezik. Ilyenkor a pap az ikonosztáz mögül, az oltártól kihozza a keresztet, hogy a egybegyűltek hódolhassanak előtte. Így emlékeznek Krisztus keresztáldozatára, és azon szavára, hogy a kereszthordozás hozzá tartozik a Krisztus-követők sorsához is.
Nálunk nincs ilyen jelképes cselekedet. Azt azonban én is elmondhatom, hogy szeretném a lelki ikonosztáz elrejtettségből előhozni a keresztet, hogy az emlékeztessen minket Krisztus szenvedésére, s arra, hogy a Krisztust-követők ma is ugyanazt a lelki feladatot kapják. A keresztfelvétel nehéz feladatát!
Ja, hogy azt mondod, hogy felesleges előhoznom a lelki ikonfal mögül a keresztet, mert tied ott van, elől van. Hát amikor fáj a lábad, vagy magas a vérnyomásod, vagy az ízületeidet érzed, vagy amikor a férjeddel veszekszel, vagy a feleséged házsártosságát kell elviselned, vagy amikor gyermeked közönyét érzed, vagy amikor a szülőd parancsolgat neked, vagy amikor a főnök lemar, és amikor nincs pénzed a hónap végén, az a te kereszted. Igen, hétköznapi értelemben így szoktuk használni: Meg van mindenkinek a maga keresztje. Mégis nekünk valami egészen másra kell figyelmünk. „Aki nem veszi fel a keresztjét, és aki nem követ nem méltó énhozzám.” S ebből kiderül, hogy amikor Jézus a tanítványok kereszthordozásáról beszél, akkor nem a vulgáris értelemben vett keresztekre gondol. Mert az még nem lesz Jézushoz méltó, akinek állandóan migrénje van. Az sem, akinek magas a vércukorszintje, vagy éppen a idegzsába fájdalmától szenved. Mennyi jó tanítvány lenne, ha egy kis fájdalom, egy kis betegség méltóvá tenne bennünket Jézushoz.
De figyeljük csak meg, a kereszthordozás és a követés mindig összefügg Jézus szavaiban. Itt is, Máté evangéliumában is: „aki nem veszi fel keresztjét és nem követ engem, nem méltó énhozzám.” De máshol is. Ezt a mondatot is jól ismerjük: „Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, és vegye fel az ő keresztjét, és kövessen engem.”
És így válik érthetővé, hogy csakis Krisztus keresztjére nézve lehet azt megérteni, hogy mit jelent a kereszthordozás. Mégis csak ki kell hozni Krisztus keresztjét, hogy azt szemlélve jussunk el a kereszthordozás igazi érteméig.
Karner Károly a XX. század elejének nagy teológusa írta a Máté evangéliumáról szóló könyvében, hogy Jézus szava a hallgatóit először egy akkori közmondásra emlékeztette. Felvenni a keresztet, Palesztinában, a Rómaiak provinciájában azt jelentette: Eltökélt határozottsággal megindulni azon az úton, amely a keresztfára, azaz vértanúsághoz visz. Mivel a kereszt a kor gyakori, divatos kivégzőeszköze volt, nem csak a gonoszok hanem a hazafiak is végezhették rajta.
Hős vagy bukott ember egyaránt felvehette a keresztet. Hős vagy bukott ember egyaránt szenvedhetett a kereszten.
De a tanítvány sem nem hős, sem nem bukott ember. És mégis a feladatlistáján ott szerepel ez a Jézus által meghatározott kötelezettség: felvenni a keresztet. Nem vagyok sem hős, s nem akarok a bűn által bukott ember sem lenni. Ezért szeretném helyesen érteni azt, hogy mi is ezt a keresztfelvétel, és mi is ez a kereszthordozás.
Jézus kereszthordozását szemléljük:
- Ő azért vált a vallási vezetők szemében halálra méltóvá, mert Isten rendjét akarta újra helyreállítani. Gyógyított, kenyeret adott, bűnöket bocsátott meg, és az életet széttépázó sátáni erők ellen küzdött, halottakat támasztott fel. Tettei a messiási tettek voltak, jelezték, hogy benne itt van az Isten világa. S akik átélték a csodáit, ezt tapasztalták meg. S a vallási élet fejedelmei nem látták benne csak az ács fiát.
- Ő azért vált a halálra méltóvá, maradéktalanul az Isten szeretetén csüngött. S erre tanította a hallgatóit: Éljenek aggodalom és félelem nélkül, éljenek megbocsátó szeretetben és irgalmasságban, egymás felé fordulva, egymást hordozva.
- Ő azért vált az elítélői előtt méltóvá a halálra, mert mert földhöz tapadt gondolataikkal fel sem tudták fogni, hogy milyen az Isten országa, amelyet Jézus hirdetett. És ezért azt sem tudták elképzelni, hogy milyen az Atya akaratába való feltétlen belesimulás.
- Ő azért vállalta a keresztet, hogy ne nekünk kelljen bukott, a bűnben elbukott emberként elszenvedni a bűnök büntetését.
Négy egyszerű vonás: És azt hiszem, hogy ezeknek a vonásoknak a Jézus követésében kellene az életünkben kirajzolódni: A keresztfelvétel nem azt jelenti, hogy valami szenvedésem van. Hanem azt jelenti, hogy nem magamnak akarok élni, hanem Jézus szeretetéből és hatalmából erőt merítve akarok én is a nyomdokába lépni. Még ha ügyetlenül is, és nagyon esetlenül is, de eltökélt határozottsággal felvállalni azt, amivel akkor Jézus kihúzta a gyufát a ellenfelei előtt. És gyógyítani a világot, hogy a bűnereje a krisztusi megbocsátás által csökkenjen.
Tehát úgy él, hogy meri elveszettnek látni az életét.
A görög szöveg itt a psziché, lélek szót használja. Tehát így is mondhatjuk, hogy aki nem a maga lelkét kényezteti, és nem csupán a belső lelki békéjét és nyugalmát akarja megtalálni, az ezzel felveszi ugyan a keresztet, de nyertes lesz.
Egy kisgyermek nagyon sokat nyaggatta az apját, hogy a hegyek között pompázó virágot tépjék le és vigyék haza. A apa először erősködött, és nem akarta letépni a kis virágot, de aztán a hisztiző gyermekének mégiscsak engedett. A kisgyermek megnyugodott és széles, győztes vigyorral tért haza, kezében egy kókadó virágszál. De hiába tette vázába, az két nap múlva, már ronda, hervadt szál lett csupán. A vázában pedig büdösödött a víz.
Vajon nem így hisztizünk-e azért, hogy megnyerjünk mindent, és újra és újra rá kell döbbennünk, hogy akarnok magatartásukkal inkább csak fájdalmat okozunk.
Pedig Jézus szava olyan egyértelműen segít bennünket. Hogyha el tudjuk engedni a lelkünk hamis illúziókkal festett álmait, és fel tudjuk vállalni az Istenhez ragaszkodás és a róla szóló bizonyságtétel nehéz útját, akkor olyan kincsre találhatunk, amelyet valódi életnek neveznek.
Ezért kell nekünk ezen a vasárnapon is rácsodálkoznunk Krisztus keresztjére! Szemünk Őrá nézzen szüntelen!
Ámen