Mal 2,4-7.Akkor megtudjátok, hogy azért küldtem nektek ezt a figyelmeztetést, hogy érvényben maradjon a Lévivel kötött szövetségem - mondja a Seregek URa. Szövetségem volt vele, élet és békesség szövetsége. Azért adtam neki, hogy féljen engem. Félt is, és megalázkodott nevem előtt. Igaz tanítás volt a szájában, és nem volt álnokság az ajkán. Békességben és becsületesen élt előttem, és sokakat megtérített a bűnből. Mert a pap ajkai őrzik az Isten ismeretét, és tanítást várnak szájából, hiszen a Seregek URának követe ő!
Keresztyén Gyülekezet! Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!
A reformáció ünnepe előtti vasárnapot hagyományosan a Biblia vasárnapjának szoktuk nevezni, mert a reformáció, az egyházi élet megtisztítása úgy kezdődött, hogy Luther a Bibliát tanulmányozta, és megértette az evangélium üzenetét.
Mai igénk pedig egy olyan Ószövetségi prófétától hangzik felénk, aki feddő beszédet tartott a papok ellen. Hisz abban a korban, a Krisztus előtti V. században, amikor a babiloni fogság után hazatért nép már újraépítette a templomot, és helyre állt a vallási élet, a papok elkényelmesedése, dőzsölése és vagy hanyagsága szinte általánossá vált. Nem csoda tehát, hogy Isten embere a papok életét és szolgálatát is górcső alá helyezte, és bizony sok kivetni valót látott abban.
Könnyebb lenne erről az igéről egy lelkész-találkozón beszélni, felrázva a prófétai szavakkal a hivatásukban meglankadt papokat. De most az a feladatom, hogy előttetek szóljak, és nektek adjak egyfajta lelki bátorítást a feddő szavakból kiragadott részlet alapján.
Lévi és családja kapta Izráel 12 törzse közül az a felemelő megtiszteltetést, hogy az ÚR rendelkezéseit megtartva őrizzék a vallási élet tisztaságát, és a népet tanítsák az Isten ismeretére. Így olvassuk Mózes 4. könyvében is, hogy a pap az élet és a békesség szövetségét kapja. Micsoda megtiszteltetés ez. Olyan szövetséggel kapcsolódik az Istenhez, amely csupa jót tartalmaz! Élet és békesség szövetsége. Sokan ezért irigyelhették a papot. Kánaán elfoglalásakor Lévi törzse nem kapott örökségül a földből, hisz neki az volt a feladatuk, hogy tanítsa a népet és szolgáljon az Úr előtt. Látszólag sokkal könnyebb volt a helyzetük, mint a földműveseknek, a pásztoroknak vagy az iparosoknak. Az ajkaik őrizték az igét, (vagy a régebbi fordítások szerint) a tudást, az Isten ismeretét.
De minden bizonnyal nem a papok vagy lelkészekről tiszteletéről kell hogy szóljon az igehirdetés. Hisz – nagyon igaz az a mondás, amelyet én lelkész nagyapámtól hallhattam: Tisztelendő Úr, de kérdés, hogy tisztelhető-e?
Ezért inkább arról akarok szólni, hogy miként nyerheted el ezt az irigylésre méltó áldást, az élet és a békesség szövetségét?
Mert azt könnyű megérteni, hogy az Újszövetség minket mindannyiunkat papoknak, választott nemzetségnek nevez. Ti királyi nemzetség, választott papság vagytok! - mondja Péter apostol, és a gondolata arra, épül, hogy mivel Jézus bemutatta értünk az örök érvényű áldozatot, s Őt megismerve miénk lehet a helyes Isten-ismeret, az evangélium által ismerhetjük az Isten igazi arcát, mi elvileg ugyanazokkal a adottságokkal, ismerettel rendelkezhetünk mindannyian, mint az ószövetségi papság.
De azért az nem úgy ment, hogy Isten azt mondta, hogy: „itt van ez a rendkívüli, kettő az egyben ajánlatom, az élet és a békesség szövetsége, s azt teszel vele, amit akarsz!” Hanem így szól a prófétán keresztül: Azért adtam neki, hogy féljen engem. Tehát az élet és a békesség szövetsége nem egyszerűen azt jelenti, hogy az életben minden rendben lesz, és, mint egy eldorádóban, semmi gondunk nem lesz. Hanem sokkal izgalmasabb útra hív e szövetsége által benneteket az ÚR!
Léviről ezt mondja az Isten:
Megalázkodott előttem! Tehát Istent nagynak fogadta el!
- Valahogy a mi hitünkben éppen abból fakad a gond, hogy ez az attitűd hiányzik. Mi olyan bratyizós kapcsolatot képzelünk ideálisnak az Istennel. Egyfajta közvetlenséget, szinte haveri magatartást. Máskor pedig magunkat képzeljük oda a helyére, és azt gondoljuk, hogy szegény már olyan tutyi-mutyi apócska, és nekünk, a XXI. század, okos, tudományban megcombosodott emberének meg kell oldani a világ összes problémáját. Mert ő már nem tudja.
Pedig azt hiszem, hogy Istent csak úgy vehetjük komolyan, ha elfogadjuk őt Istennek! Tehát mindenek felett állónak! Olyannak, aki hatalmas, dicsőséges és erős! Az istenfélelem – és ezt sokszor tisztázni kell, – nem az Istentől való félelemet jelenti, hanem azt a magatartást, amikor a Hatalamas előtt úgy állok meg, hogy a szívemben ott él a nagy iránti feltétlen tisztelet, és a mindenhatóságában remélve a bizalom is. Ma nagy szükségünk lenne erre, hisz éppen a sok-sok bizonytalanság láttán az adhat az életünknek biztonságot – mondhatnám így is, az élet és a békesség szövetségét – hogy jobban bízunk benne, és jobban tiszteljük Őt.
Krisztus népe, az egyház úgy tudná ma betölteni a hivatását, a küldetését, ha több alázattal és meghajlással állna meg a mindenek felett álló Úr előtt.
Igaz tanítás volt a szájában! – tehát Isten igéjét, akaratát hitelesen hirdette.
– Persze tudom, hogy a mai nagyokos ember egyből visszakérdezne, hogy mi az igaz tanítás? Hisz ma minden megengedett és az egyházon belül is az ige és az igével ellentétes gondolatok egyaránt divatossá lehetnek. S még az is nehezíti a tájékozódást, hogy a hierarchikus rendszerben gondolkodva azt gondoljuk, hogy a nagyobb potentátoknak – a pápának vagy egy egyházi vezetőnek nagyobb igazsága van. Azért, mert valakinek nagyobb szava van, nem biztos, hogy nagyobb igazsága is van. Az igaz tanítás abban az értelemben konzervatív, hogy megőrzi az Isten igéjét, és igyekezik tisztán és hitelesen továbbadni. És az igaz tanítás abban az értelemben liberális, hogy meghagyja az Isten Lelkének szabadságát is. Az igaz tanítás nem tér el az Bibliában foglaltaktól , de mégis megszólítja az egészen más világképpel rendelkező posztmodern embert.
Krisztus népe, az egyház úgy tudná ma betölteni a hivatását, ha ebben az értelemben csüngne Isten igéjén, és lenne annak bátor szószólója még akkor is, ha éppen az nem felel meg a mainstream-nek, a főáramlatokat jelentő közbeszédnek.
Sokakat megtérített a bűntől. – azaz életeket formálhat át!
Az Isten igéje – ahogy Luther is hangsúlyozta mindig – törvény és evangélium! Életújulást és ezzel együtt járó gyógyulást, és üdvöt csak akkor jelent, ha így is hirdetik. Az Isten törvénye leleplezi azt, ami eltér az Isten szép rendjétől. És valóban bűnnek mondja azt, ami tényleg bűn! Nem szépít, nem mossa össze a fehéret a feketével, nem akarja beállítani azt, hogy a maszatos kéz, a szennyes gondolat vagy a tisztátalan élet éppen olyan kedves az Isten előtt, éppen olyan szép, mint a tiszta kéz, gondolat, vagy a tiszta élet. Az ige akkor hoz életújulást és a közösség újulását, ha nem sminkként akarjuk behinteni vele a gennyes gócokat, hanem hagyjuk, hogy feltárja és kivágja mindazt, az életünkből, ami rossz, és így adjon gyógyulást. Úgy, hogy arra világít rá, hogy Isten még akkor is szeret, ha gennyes a sebünk, de azért szeret, hogy gyógyuljunk!
Krisztus népe, az egyház úgy tudná ma betölteni hivatását, s akkor enne képes a reformáció örököseként maga is reformálódni, ha ebben az értelemben lenne az ige hordozója. S ami a belső életét és formálja, alakítja, az sokakat vezet el a bűnbánaton át a megújult életre.
A papoknak szánt feddő szavakból lehet életújulás. Ezért az én szívemet is erre tárom ki! És erre hívlak benneteket is, hogy gyógyuljon az a világ, benne ez az egyház és természetesen személyes életünk!
Ámen