Alapige:
Jer 23.23-30.
Nemcsak a közelben vagyok Isten - így szól az ÚR -, hanem Isten vagyok a távolban is! El tud-e rejtőzni valaki olyan helyre, ahol nem látom? - így szól az ÚR. Nem én töltöm-e be az eget és a földet? - így szól az ÚR.
Hallottam, hogy mit mondanak a próféták, akik hazug módon így prófétálnak nevemben: Álmot láttam, álmot láttam! Meddig tart még ez? Van-e valami a hazugságot prófétáló próféták szívében, akik saját szívük csalárdságát prófétálják? Úgy gondolják, hogy el tudják feledtetni népemmel az én nevemet álmaikkal, amelyeket elbeszélnek egymásnak, ahogyan őseik is elfelejtették nevemet a Baal kedvéért? Az a próféta, aki álmot látott, mondja meg, hogy csak álom volt. De aki igét kapott, hirdesse igémet igazán! Mi köze a szalmának a tiszta búzához? - így szól az ÚR.
Nem olyan-e az én igém, mint a tűz - így szól az ÚR -, vagy mint a sziklazúzó pöröly?
Ezért rátámadok az olyan prófétákra, akik egymástól lopkodják igéimet! - így szól az ÚR.
Keresztyén Gyülekezet! Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!
Ne tűnjön szerénytelenségnek, hogy egy általam régen írt énekből idézek. Lehet, hogy sokan ismerik is ezt az énekemet, amelynek refrénje így szól: „Ne gondold, hogy álom, álom volt az egész! Megmutatta, megmutatta nékem szeretetét!”
Sokszor az Istennel való találkozásunk ilyen álomnak tűnik. Máskor pedig álmainkat próbáljuk meg isteni kijelentésként értelmezni.
Nem volt álom az, hogy Jeremiás próféta kijelentést kapott az Úrtól, hogy Isten elveti a hűtlen pásztorokat és elküldi az igazi, jó pásztort.
Nem volt álom az, hogy Jézus „jaj-t” kiáltott a vallási vezetők bűnei láttán és a jó pásztor szeretetével ölelte magához az elveszetteket.
Nem volt álom az, hogy Luther a Szentírás buzgó tanulmányozása révén ráébredt az igazságra és biblikus, teológiai érvekkel még a pápával is dacolni mert, hisz tudta, hogy egyedül Jézus Krisztus az üdvözítő!
S nem álom az sem, hogy Isten ma is meg tudja újítani az életünket a reménységünket és a közösségünket.
Ezért reformáció ünnepén Jeremiás próféta szavai alapján figyelhetünk arra az Istenre, aki valóságosan jelen van az életünkben.
1. Újítsa egyházunkat az a bizonyosság, hogy Isten jelen van az életünkben!
Jeremiás, a fogság prófétája úgy kapta a kinyilatkoztatást Istentől, hogy nem egy kellemes hírt kellett közölnie a hallgatóival. Ostorozta a vallási vezetőket, akik veszni hagyták és szétszélesztették Isten legelőjének nyáját. S azokat, akik hamisan prófétáltak békességről és a jólét helyreállásáról. S ebben a helyzetben megszólal az ÚR, és kijelenti, hogy Ő mindenhol és mindenben jelen van. Előle nem lehet elbújni és övé a mindenség. Ő nem egy lokálisan megjeleníthető istenség, egy kis helyi bálványocska, hanem a világmindenség Ura. Közelben és távolban, az ígéret földjén vagy a fogságban jelen van. Nincs az életnek és a szellemi világnak olyan területe amelyről száműzni lehetne.
És ez az Isten értünk emberré lett, közelünkbe jött Krisztusban. Hogy a rejtőzködőket, és az elveszetteket keresse. Hogy még azok is, akik távol érezték magukat Istentől, megérezhessék jelenlétét, és akik szándékosan bújtak el előle, egyszerre rádöbbenjenek, hogy ezt nem lehet megtenni. Bár évszázadok óta ott él az emberben a törekvés, hogy a szekularizációs eszméivel kiszorítsa az élet különböző területeiről, sőt a világból is Istent. És ebből fakad aztán a nagy gyengeségünk, a pusztulásba rohanó életünk, és a sóhajtozás, mert nyög a világ az istentelenítés okozta fájdalomtól.
A reformáció szabadítson fel bennünket arra, ne a dogmák és ne a rituálék szintjén foglalkozzunk csak az Istennel, hanem meglássuk, hogy akié a halatom mennyen és földön, jelen van és hordozza életünket.
2. Újítsa egyházunkat, hogy az igét igazán hirdetjük!
Jeremiás is rádöbbent, hogy mennyien vannak, akik az Isten igéjével ellentétes gondolatokat, álmokat és a hamis békességet hirdető szavakat hirdetnek. Látható, hogy a spiritualitás utáni vágy fokozódik, de az is látható, hogy a lelki életből éppen az Igéje által munkálkodó Istent akarjuk kizárni. Meg lehet figyelni, hogy az ezotéria és a különféle belső utakat kereső pszichés technikák tanulása milyen divatos lett. És megdöbbentő az, hogy az egyháztól sem várnak mást, mint az, hogy ezen a spirituális piacon népszerű árukat tegyen a standjára, nagy választékkal. Pedig – ahogy Luther írta a 95 tételben: „Az egyház kincse valójában Isten dicsőségének és kegyelmének szent evangéliuma.”(62. tétel) S ennek a kincsnek a megőrzése, és torzítás mentes továbbadása lehet csak Isten népének, az egyháznak a küldetése. Ott ahol elhajlanak az igétől és a saját gondolataikkal, vagy a bibliai üzenettől eltérő módon akarják népszerűbbé tenni a hit útját, ott végzetes hibát követ el az agyház.
A reformáció emlékeztessen bennünket arra, hogy az Ige, s főleg a testté lett Ige, Jézus Krisztus olyan erőforrás, amely- s aki - az Istennel való bizodalmat erősíti és az Isten számára kedves életre vezet.
3. Újítsa egyházunkat, hogy ez az ige erő és hatalom!
Jeremiás szavai a tűzhöz és a sziklazúzó pörölyhöz hasonlítja az Igét. A tűz, amely megemésztheti azt, ami mulandó és így megtisztíthatja az életet, mint a értéktelen kórótól megtisztul a leégetett tarló. És mint az a hatalmas kalapács, törő, amelynek még a legkeményebb szikla sem tud ellenállni és ripityára törik, ha az lesújt.
Mert bizony megtisztít, a bűnös valónkból kiégeti a szennyet az Ige. És a keménységünket tudja szétzúzni. A hitetlen szívünk keménységét, a szeretetlenségünk keménységét, a makacsságunkat. Egyszóval olyan újulásra tud vezetni, amelynek az ember nem tud ellenállni. Mert nincs az a profi tűzoltó, aki az Ige tüzét ki tudná oltani, ahol az a Lélek által terjedni kezd. Lám, Luthert igazságát sem tudta még a pápa sem elfojtani, mert nem Lutheré volt az igazság, hanem Istené. S olyan újulásra tud vezetni, amelyben szűnik a makacs, beidegződött kevély vallásosság is, és személyes hitre ébreszt, mert nincs kőszikla senki más, csak az Isten. Tehát, ha az ember akar magának, vagy magából maradandó kősziklát kreálni, azt az Isten szava le tudja dönteni.
Reformáció ünnepén így újítson ébresszen, tisztítson és zúzza össze kemény szívünket az Isten a Lélek erejével, hogy megújulhassunk. Hogy ne csupán egy szürke emléknap, hanem az életünk forduló pillanata legyen az Isten megújító, reformáló, és így üdvöt munkáló szeretete.
Ámen