Alapige:
Ez 2,1-10.Ezt mondta nekem: Emberfia, állj a lábadra, beszélni akarok veled! Miközben beszélt, lélek áradt belém, talpra állított, én pedig hallottam, hogy beszél hozzám. Ezt mondta nekem: Emberfia, elküldelek téged Izráel fiaihoz, a lázadó néphez, amely fellázadt ellenem. Hűtlenek voltak hozzám ők is, őseik is egészen a mai napig. A makacs és konok szívű fiakhoz küldelek. Mondd nekik: Így szól az én Uram, az ÚR!...
Akár hallgatnak rá, akár nem törődnek vele, hiszen engedetlen nép ez, de majd megtudják, hogy próféta volt közöttük. Te pedig, emberfia, ne félj tőlük, beszédüktől se félj! Ha csalán és tövis szurkál is téged, ha skorpiók közt ülsz is, akkor se félj beszédüktől, ne rettegj tőlük, hiszen engedetlen nép ez. Hirdesd nekik az én igéimet, akár hallgatnak rá, akár nem törődnek vele; hiszen engedetlen nép ez! Te pedig, emberfia, hallgasd meg, amit mondok neked! Ne légy engedetlen, mint ez az engedetlen nép! Nyisd ki a szád, és edd meg, amit adok neked! Láttam, hogy egy kéz nyúlt felém, és egy irattekercs volt benne. Kiterítette előttem, és az tele volt írva mindkét oldalán. Siratóének, sóhaj meg jajszó volt ráírva.
Keresztyén Gyülekezet! Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!
Szemben az árral… de ne a széllel szembe!
Amikor Ezékiel próféta az elhívását kapta, az lett a megbízatása, hogy az árral szemben, az engedetlen, hűtlen nép számára hirdesse az Isten akaratát. De az elhívását hallgatva átélte, hogy Lélek árad belé: az Isten Lelke, de az ellen nem lázadhat. Szemben az árral! - mert a nép kemény és konok szívvel elfordult az Istentől, de ne a széllel szembe! - a héber nyelvben is a „ruah” egyformán jelenti a szelet is és ezt a kifejezést használja az Isten lelkére is.
És ma testvéreim így akarlak elgondolkodtatni benneteket, olyan jó lenne, ha ezt az ősi, több ezer éves elhívási történetet alapul véve a saját életünket, keresztyén küldetésünket tudnánk végig gondolni. Mit jelent ma számunkra ez a prófétánál tapasztalt mentalitás: Szemben az árral, de ne a széllel, az Isten Lelkével szembe!
Az akkori nép jellemzésére ilyen szavakat mond az Isten igénkben: lázadó, fellázadt ellenem, hűtlen, makacs, konok szívű, engedetlen. Ezek a szavak alapján kirajzolódik, hogy valami nagy baj van. Nem működik a rendszer! Minden összeomlott. Ott van a választott nép, amelyet Isten féltve őrző szeretetével kísért, és akiért mindent megtett, és az mégis mindenestül ellene fordult. És amikor rájuk tört az ellenség, és a fogság súlyos büntetése következett, akkor a bűnből való szabadítás hangjának és a vigasztalás hangjának a megszólaltatására Isten elküld egy embert. Emberfia – szólítja meg, és ezzel csak azt fejezi ki, hogy bár különleges lesz a megbízatása, de a próféta is emberből van, nem lesz különleges a bánásmód, sőt, mert az árral szemben lép majd, sok-sok bántás, szenvedés fogja érni.
Az árral szemben – de ne a széllel szembe!
Azt hiszem, hogy nem csak az igehirdetőknek, hanem minden hitvalló keresztyénnek az lehet az izgalmas kérdése, hogy miként tud, a világi trendekkel szemben, az Isten lelkének engedelmeskedve élni, szólni és hitéről bizonyságot tenni? És nem egyszerűen arról van szó, hogy hogy mit csinál az „egyház kontra világ” feszültségben, hanem sokkal inkább az, hogy mit tesz akkor, amikor azt tapasztalja, hogy éppen az egyházon belül, a választott népen belül kellene valamilyen formában másnak lenni, és az egyháznak, a választott népnek kellene mássá lenni. S már nem az lesz a kérdés, hogy „egyház kontra világ”, hanem az, hogy miként tudja a hitét, a Krisztusba vetett reménységét, a feltámadás erejében vetett bizodalmát megélni egy olyan helyzetben, amikor a keresztyénség már alig több, mint egy kultúra, egy értékrend, vagy egy teológiai eszmefuttatás.
Vajon felfedezzük-e, hogy az Isten miként akar bennünket felhasználni arra, hogy a választott nép minden konoksága ellenére mi azt adjuk tovább a családunkban vagy a kisebb közösségeinkben, amit a Krisztushoz való elköteleződés számunkra jelent? Miközben sokan csak habogva kérdezgetik, hogy mit akar Isten a krízisekben, ki tudjuk-e mondani, hogy megtisztítás, és megerősítés csak ott van, ahol a próbák között is megmaradunk az Istenbe vetett hitben. Miközben sokan arra rendezkednek be, hogy miként lehetne biztonságosabb az élet, meg tudunk-e maradni annál a hitvallásnál, amit Dávid egyik szép zsoltárában olvashatunk: „Életemnek ereje az ÚR, kitől rettegnék”?
Miközben a sok-sok bizonytalanság közepette összeroppannak emberek, meg tudjuk-e vallani, a prófétával együtt, hogy „de az Úr velem van, mint egy erős vitéz”? S miközben a megmaradásunk fortélyait keressük és dolgozzuk ki, akkor felfigyelünk-e arra, hogy egyetlen esélyünk az, ahogy Jézus mondja, hogy ha megmaradunk az Ő szeretetében!
Az árral szemben – a de ne a széllel szembe!
Nekünk, kik kisbetűsen vagyunk emberfiak – mint ahogy a prófétát az ÚR szólította – nem adatik ebben más erőforrás, ebben a nehéz szolgáltban, mint a nagybetűvel írt Emberfia – Jézus! Mert ő mindenben a Lélek erejével cselekedett, és a sohasem azt nézte, hogy mikor és hogyan mentheti magát, hanem úgy cselekedett, hogy mindenki, aki a közelébe került megtapasztalhatta bűnből, megkötözöttségből felemelő és halálból mentő hatalmát. És amikor a hétköznapok során is feszít bennünket az a kettősség, hogy szeretnénk az árral szemben úszni, s közben nem akarunk az Isten Lelkével szembe fordulni, akkor egyszerűen hagyjuk, hogy ő munkálkodjon bennünk! Ezt egy szófordulattal így szoktuk mondani: Fogadjuk be a szívünkbe őt, vagy adjuk át neki az életünket! S ez az, amit Pál apostol így fejez ki: Élek többé nem én, hanem a Krisztus él bennem.
Az árral szemben – a de ne a széllel szembe!
A prófétai megbízatás nem eredményorientált volt. Hisz azt mondta az ÚR neki, hogy hirdesd nekik az igét, akár hallgatnak, akár nem hallgatnak rá. S ez azt is jelenti, hogy akkor sem szabad eltérni az igétől, ha mindenki bolondságnak vagy idejét múltnak tartja, s akkor sem, ha legyintenek és minket tartanak bolondnak vagy egy letűnt, korszerűtlen világ utolsó mohikánjainak. Mert ha tudod, testvérem, hogy az Isten igéje képes újat teremteni, s a Lelke által munkálkodó Úr éppen az emberek szájába adott szót akarja felhasználni arra, hogy életeket formáljon, akkor fontos lesz számodra is, hogy meg ne vesd azt, aki szól, és te magad is – bizodalmas, hitvalló élettel ennek a küldetésnek az útjára lépj.
Ámen