Keresztyén Gyülekezet! Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!
Hamupipőkének nehéz feladata akadt. Ki kellett válogatnia a lencsét a hamuból. Így szúrt ki vele a mostohája, hogy ne tudjon részt venni a díszes ünnepégen, a bálon. Vannak ilyen nehéz feladatok. Olykor ilyen nehéz feladatnak érezzük azt, hogy miként lehet az elvetemült és gonosz emberektől megszabadulnunk. Sziszifuszi, nehéz feladatnak tűnik, még akkor is, hogy ha a vágy erősen megvan bennünk. Mert azért csak szebb és jobb lenne a világ, s élhetőbb lenne a föld, és barátságosabb a haza, és lendületesebb, meghittebb a gyülekezet élete, ha megszabadulnánk a gonoszoktól. Mert, hát vannak. S közben látjuk, hogy ez nem is megy olyan könnyen. Sőt irtózatos vérengzések, pogromok, népirtások dokumentumai tanúskodnak arról, hogy voltak a világtörténelemben olyan próbálkozások, amikor a valakit álnoknak, gonosznak tituláltak, és ezért őt és a hozzá hasonlókat meg akartak semmisíteni.
A lencsét nem könnyű elválasztani a hamutól. Ahhoz bizony jóságos galambokra volt szüksége a kis mesehősnek is, hogy idejében végezzen a munkával. A gonoszoktól megszabadulni nem olyan könnyű, sőt iszonyúan nehéz! Mert a gonoszság belül is végzi munkáját. Jézus nagyon határozottan mondja ezt el a búzáról és a konkolyról szóló példázatban és óvva int, hogy nehogy mi magunk akarjuk az ítélőbíró szerepét felölteni.
Pál apostol a thesszalonikai gyülekezethez írt levelében elárul egy titok, annak a titkát, hogy miként lehet megszabadulni attól, ami vagy aki irritál, bánt, és ellenünkre van.
Azt tudjuk, hogy Pál apostol – Szilvánusszal és Timóteussal együtt szolgált a macedóniai Thesszelonikában és miután tovább mentek és már Athént is elhagyták, Pál visszaküldte Timóteust, hogy maradjon a közösséggel. Ekkor küldte az első levelét. Majd egy kicsit később, mintegy tartalmi kiegészítést, fogalmazta meg a második, rövidebb levelét Kr.u. 50-52. tájékán. S bár a levélben sok a bátorító, hálaadó, és a gyülekezet életét dicsérő szó, azt láthatjuk, hogy a thesszalonikai gyülekezetben is voltak rendetlenül élő emberek. Nem csak a pogány környezet irritálta a keresztyének hívő nyáját, hanem az is, hogy a közösségen belül is voltak, akik a élősködőként akartak másokra telepedni, akik olyan közelre várták a Jézus visszajövetelét, hogy nem akartak dolgozni.
S egy közösség életét igen meg tudják fertőzni az elvetemült és gonosz emberek. A jelenlétük és a róluk szóló hírek félelemeket generálnak. És a gonoszságokról szóló hírek mindig elnyomják a jó üzeneteket.
És ha már itt tartunk, akkor azt is gondoljuk végig, hogy a gyülekezet életét ez ma is ugyanúgy fertőzi, ugyan úgy bomlasztja, és teszi nehézkessé. Bennünk ugyanúgy ott él a vágy, hogy ne vegyenek minket körül gonoszok és elvetemült emberek.
Két fontos „ellenszert” fogalmaz meg Pál.
Nem vagyok egy nagy kertész, de a mindig szívesen hallgattam a rádióban Bálint gazda műsorát. Sokan kérdezték őt telefonon: Mit tegyenek a különféle kártevők és növénybetegségek ellen, mit használjanak, mi az ellenszer. Talán ennél nagyobb odaadással kellene figyelnünk „Pál gazda” tanácsára, akkor, amikor azt tapasztaljuk, hogy az Isten gyümölcsös kertjében van valamilyen hiba. Mi ez a két ellenszer:
1. Terjedjen az ÚR igéje!
2. Dicsőítsék az Istent!
1. Terjedjen az ÚR igéje! Azt tapasztalom, hogy egyfajta keresztyén alázatból, tapintatból, máskor pedig gyávaságból és a rosszul értelmezett toleranciából az igével némák maradunk. Nem hogy nem hirdetjük, tanítjuk, adjuk tovább. De még egyfajta deffenzív álláspontot is képviselünk. Pál kéri a gyülekezetet, imádkozzanak értük, hogy terjedjen az ÚR igéje. Ebben a hármasban – Pál, Timóteus, Szivánusz – Pál volt a teológus, jól tudjuk, hogy ő korábban a kor legismertebb rabbiiskolájában tanult. Az ott tanultakat, a megtérése után, jól tudta a teológiai okfejtéseihez használni. De Timóteus egy hívó édesanya gyermekeként lett keresztyénné, és Pált hallgatva lett alkalmas arra, hogy az igét hirdesse. Ő egyszerű igehirdetést hallgató ember volt. Nem járt egyetemre, csak igeolvasó emberként és az igét komolyan vevő emberként vált alkalmassá az igehirdetésére. Ez arra mutat, hogy mindegy, hogy mi a végzettséged, de ha Krisztus követője lettél, akkor ott él a szívedben a felelősség, hogy terjedjen az ÚR igéje.
Tudjuk, hogy a metró földalatti folyosóit folyamatosan friss levegővel kell ellátni. Ha elakad a levegőellátás, akkor ott előbb-utóbb elfogy a levegő és tömeges rosszullétek lehetnek. Nem így van az emberi közösségekben is? Ha nem pumpálunk be elegendő éltető, friss levegőt, akkor a mérgező, a fárasztó gonoszságok foglalják el az emberek lelkét.
2. S ugyan ilyen hatású a dicsőítés. Az Isten dicsérete. Ha szívekben az Isten dicsérete él, akkor onnan kiszorul az emésztő bánat. S ha a közösségben természetes lesz az, hogy Istent, értünk tett hatalmas dolgaiért dicsérjük, akkor nem marad idő és hely a gonosz gondolatoknak és a gonosz tetteknek rossz érzéseknek, félelmeknek!
Két asszony arca elevenedett meg előttem. Mindkettő ugyanolyan műtéten esett át. Az egyik keserűen és lemondóan beszélt arról, hogy elszálltak az álmai és oda van minden, a másik pedig reménységgel nézett arra, hogy új helyzetben mit ad neki az Isten. Hálát adott, bízott és remélt. Azért lettek jobbak a második túlélési esélyei, mert a szívében lévő pozitív indulattal maga köré gyűjtött olyan lelkületű embereket, akik imádsággal is, és lelkileg, fizikailag is segíteni tudták.
Pál jól tudja, hogy az ige terjedése, és a hálaadás, az Isten dicséret növekedése, olyan „térfogat foglaló” erővel bír, hogy ott ahol az igét intenzíven hirdetik és az Istennek szóló lelki dicséretek csendülnek fel, ott azért szabadulnak meg, az elvetemült és gonosz emberektől, mert azok élete megváltozik. Nem az emberek szorulnak ki, hanem a gonosz indulat!
Csoportdinamika alapján is jó tudjuk, hogy egy vezető nem akkor jár el bölcsen, ha a számára nehezen kezelhető tagot kizárja, hanem ha magához közel tudja vonni. A gyülekezet sem akkor lesz jobban működő, ha el kezdjük hamupipőke módjára, szelektálni, hogy ki értékes lencse, és ki értéktelen hamu, hanem ha úgy él, hogy az értéktelennek látszók is örömmel vállalják magukra az értékes életutat, a krisztusi szeretetet.
Ebben azonban mi csak olyan kicsiny eszközök vagyunk, mert az Úr irányítja a szívünket az szeretetre és az állhatatos hitre.
Hamupipőkének galambok segítettek. Nekünk pedig Isten Szentlelke adhat ebben a segítséget!
Ámen