Keresztyén Gyülekezet! Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!
Egy régi tabló előtt megállni mindig élvezetes és izgalmas. Ebben az évben a 45 éves érettségi tablómat és a 40 éves teológiai tablómat többször elővettem. Nézegettem az arcokat, ízlelgettem a neveket, többekről sok-sok sztori, történet jutott eszembe, s bizony voltak olyanok is, akikről szinte semmi. Ebben az évben a találkozók is elmaradtak, tehát a személyes találkozás helyett maradt a tabló.
És ezen a vasárnapon egy ilyen tabló nézegetésre hívlak benneteket, nem érettségi, s nem is évfolyam tablót fogunk nézni, hanem rendkívülit, s ma arról is csak négy arcot. Beszédes tabló ez, amelyet egy ismeretlen apostol fényképezett le, és adta sokak kezébe, mert a tablón megjelenők arcából is sokat lehet tanulni. Ez pedig nem más, mint a hit példáinak tablója:
A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés. Ennek a hitnek az alapján nyertek Istentől jó tanúbizonyságot a régiek.
Hit által értjük meg, hogy a világokat Isten szava alkotta, úgyhogy a nem láthatókból állt elő a látható.
Hit által ajánlott fel Ábel értékesebb áldozatot Istennek, mint Kain, és hit által nyert bizonyságot arról, hogy ő igaz, mert Isten bizonyságot tett áldozati ajándékairól, úgyhogy hite által még holta után is beszél.
Hit által ragadtatott el Énók, hogy ne lásson halált, és nem találták meg, mivel elragadta őt Isten. Elragadtatása előtt azonban bizonyságot nyert arról, hogy Isten szemében kedves. Hit nélkül pedig senki sem lehet kedves Isten előtt, mert aki az Istenhez járul, annak hinnie kell, hogy ő van, és megjutalmazza azokat, akik őt keresik.
Hit által kapott kijelentést Nóé azokról a dolgokról, amelyeket még nem láthatott, és Istent félve és tisztelve készítette el a bárkát háza népe megmentésére. E hite által ítélte el a világot, és a hitből való igazság örökösévé lett.
Hit által engedelmeskedett Ábrahám, amikor elhívta Isten, hogy induljon el arra a helyre, amelyet örökségül fog kapni. És elindult, nem tudva, hova megy. Hit által költözött át az ígéret földjére, mint idegenbe, és sátrakban lakott Izsákkal és Jákóbbal, ugyanannak az ígéretnek az örököseivel. Mert várta azt a várost, amelynek szilárd alapja van, amelynek tervezője és alkotója az Isten.
Négy arc tehát a hit hőseinek tablójáról: Ábel, Énok, Noé, és Ábrahám arca. Az Ószövetség elején szereplők arca. Távoli múltba vesznek, a vonások már alig kivehetők, de a lényeg mégis jól látszik. Mindegyik – valamilyen formában - azt mutatja meg, hogy mit jelent a hit. A hit, amellyel mi annyit küszködünk. A hit, amely sok-sok kétellyel keveredve él a szívünkben. A hit, amely után áhítozunk, amire vágyunk, mert hisszük, hogy ha hitünk van, akkor mindenünk van. A nyári táborunkban is többször felidéztük egy Szörényi ballada szövegét: Hit nélkül sem alkotni, sem élni nem lehet! De rámondtuk a választ: Hittel – így lehet élni!
Ábel – mint a hit példája. Érdekes. Alig tudunk erről a fazonról valamit. Azt tudjuk, hogy pásztor életet él, és testvérével együtt áldozatot mutatott be az Istennek. De valamiért, s erről a Biblia tényleg nem ír, az ő áldozatára rátekintett az Isten. Aztán testvére irigységének, haragjának az áldozata lett. De ez alapján azt mondhatjuk, hogy a hit kifelé nem látható, a hit olyan belső erő, amelyet csak az Isten lát. A vallásos cselekedeteket lehet látni, azt, hogy valaki áldozatot mutat be, imádkozik, Bibliát olvas, templomba jár, az jól látható mások számára. De a hit szívben lévő energiáját csak az Isten látja. Ahogy Sámuel könyvében is olvashatjuk, hogy az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, az Isten azt, látja, ami a szívben van. Nem attól lett értékesebb az áldozata, hogy Ábel húst, kövérjét áldozta fel, Kain pedig csak zöldségeket vagy gabonát. A külsőségek az Istennek nem számítanak. Egyedül az számít, hogy a szíved milyen. Éppen ezért lehet fontos nekünk ez a tablókép: Ne a tradíció, a megszokott – és sokszor látványos külsőségek hajtsanak. Nem attól lesz hitünk, hogy „értékes áldozatot mutatunk be”, hanem attól lesz értékes az áldozatunk, hogy hittel, ezzel a belső, láthatatlan, Istenhez kötő kötelékkel bízunk benne mély, megingathatatlan meggyőződéssel.
Énok – Róla még kevesebbet tudunk. Arca elveszik teljesen a múltban, a nevét csak Noé családfájában találhatjuk meg. Ő Matuzsálemnek az apja, és az életéről az derül ki, hogy Istennel járt. Van egy apokrif írás is, amit Énoknak tulajdonítanak, és ebből még Júdás apostol is idéz a Újszövetségben, az istentelenek büntetéséről. És mégis, bár nagyon keveset tudunk róla, ő is a hit példái közé emelkedett. De ez számunkra vigasztaló lehet: nem az a lényeg, hogy az emberek előtt ismert legyen valaki, hanem az, amit a Szentírás így fogalmaz meg: Énok az Istennel járt. Hidd el, testvérem, nem csak a nagy nevű, a sztárként és sokak által elismertségben élő emberek viszik előbbre a világot. Sok esetben éppen azok, akik csendben az Istennel járnak az életük útján. S gondolkozz el azon, hogy a te életedben az Istennel-járás miként valósul meg? Hogyan lesz a hétköznapokban is, a köznapi dolgaidban is teljesen veled vándorlóvá az Isten, aki Jézusban mellénk szegődött? Istennel járt: ez számomra azt jelenti, hogy – mint a szerelmes - felfedezte Istenben a társát, és nem engedte el a kezét. Észrevette, hogy nélküle bukdácsolna és el is esne, de vele van ereje az újraindulásra, és minden egész más lesz vele. Még a haláltól sem kell félni.
Noé – Ezt a hajót, bárkát építő embert már egy kicsit ismerjük. Tudjuk, hogy amikor a gonoszság elhatalmasodott a földön, akkor ő feddhetetlen maradt a maga nemzedékében. Ő is az Istennel járt. Így kirajzolódik előttünk, hogy az, hogy valaki az Istennel jár, azt is jelenti, hogy fel meri vállalni azt, hogy az árral szemben halad. Él, mert csak az élő hal tud az árral szemben úszni, a döglött halakat sodorja az ár. Az Istennel való élet eleve azt jelenti, hogy merek szembe menni azzal, ami Istentől elsodorna! És engedelmeskedem neki. A hit egyfajta engedelmesség. Az Isten vár tőlem valamit, olykor olyan értelmetlen dolgot, mint a bárkaácsolás. Hogy aztán engedelmességem révén megmenthessen. Lehet, hogy nekünk nem bárkát kell ácsolni, csak éppen meglátogatni az idős szeretteinket akkor is, amikor mindenki azt sulykolja, hogy maradj otthon. Lehet, hogy nekünk nem bárkát kell ácsolnunk, de nekünk is bőven olyan feladat, amely az emberek szemében legalább olyan értelmetlen, mint a bárkaépítés. De a hit engedelmesség. Annak engedelmeskedem, aki már megmutatta, hogy a legnagyobb haragjában is él a mentő szeretete! Annak az Istennek engedelmeskedem, aki a bárkánál erősebb Megmentőt, Szabadítót adott nekem Jézusban!
Ábrahám – A mai tabló-nézegetésünk utolsó alakja Ábrahám, az ősatya. Engedelmes volt, és az engedelmességen túl megkapaszkodott az ígéretbe: Olyan ígéretet adott Ábrahámnak Isten, amely nem csak az egész életét, hanem az általa alapított család és nép életét is erősen meghatározta, és amelynek a beteljesedése Jézusban lett valós. Mert általa nyert áldást a föld minden nemzetsége. S ahogy Pál is mondja: Isten minden ígérete Jézusban lett igenné és általa lett ámenné.
S az ígéret sokkal távolabbra mutató volt. Túl mutatott a földi vándorlás keretein, túl mutatott az életúton. Nem egyszerűen az Ígéret Földje, a Kánaán lebegett Ábrahám szeme előtt. Hát, ha csak az lebegett volna, akkor nagyon sokat csalódott volna. Nem a világ leg kiesebb tája az. Mind a mai napig a háborúságok és világ-békétlenség nyugtalan helyszíne az a föld. De távolabbra nézett. S azt kell látnunk, hogy a hit nem csupán azt jelenti, hogy itt a földi utunkon minden áldott lesz, minden jó lesz. Hogy békés lakhelyünk és megfelelő életfeltételeink lesznek. Hanem azt, hogy Jézus szavába kapaszkodunk: Veletek leszek minden napon a világ végezetéig. Én vagyok a feltámadás és az élet, senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam!
Tablóképek közül most négy kép bukkant elénk a régmúlt homályából. Közben sokakat lehetne még ide sorolni. De a kérdés csak az marad számomra, hogy felismered-e arcodat, hited vonásait? S a te szívedben ott él-e ez a Isten által látható teljes bizalom, amellyel az egész életedet engedelmesen és reménységgel bízod rá? Reá, aki mindent megtett érted!
Ámen