Az ördög munkái körülöttünk voltak, vannak. Van, amikor könnyű, s van, amikor nehéz felismerni milyen formában van jelen. Vajon a mindennapi életben mik is lehetnek ezek? Nem is kell nagy dologra gondolni. Diétázás során egy szelet süti, máskor egy vagy több pohár alkohol, de lehet a sietés miatt kevesebb figyelem a szeretteinkre, vagy figyelmetlenség autóvezetés közben a forgalomra.
Szóval itt van az ördög. Felismertük, tudjuk, hogy az állapot az ő munkájának az eredménye, s valamit tenni kellene. Ima, Biblia, lelkész, egy társ vagy tanácsadó vajon van ott abban a helyzetben mellettünk?
Hallottam a megoldás módszereként, hogy fel kell tenni a kérdést: Mit tenne most Jézus ebben a helyzetben? Mit mondana? Nem tudjuk biztosan mit mondana, mit tenne. Abban viszont biztosak lehetünk, hogy a szeretet oldalán állna, bármilyen nehéz is.
Meg lehet próbálni úgy reagálni ahogy ő tenné, vagy ahogy szeretné, hogy tegyünk. S a történések sűrűjében talán nem hangzik el egy bántó szó, egy munka lelkiismeretesen teljes mértékben elvégzésre kerül, egy magányos ismerősünket felhívunk, egy elesetthez odafordulunk stb.
Naiv a gondolat? Működik, ha Jézus mellé állunk. Jézus, pedig már régóta mellettünk áll. Rajtunk múlik, hogy meghalljuk-e az üzenetét, azonosulunk-e szándékával ebben a hangos, mindenféle zajjal teli világban. Teszed, teszem, teszik, tesszük. Ha kicsit is, ha nehéz is. Ettől is élhető az életünk. S nem kell, hogy nagy dolognak éljük meg. Hogy nem várható el köszönet, megbecsülés, nem gyulladnak tűzijátékok, jár a 4-es 6-os villamos a körúton…
A szív belső öröme, nyugalma van meg. Csak úgy.
A hívő ember számára nagy segítség, ha fizikailag nem is, de itt van nekünk, s itt vagyunk neki.
A kétségek, érzések mozognak bennünk, néha nehéz is megfogalmazni. S hogy milyen is Jézusra nézni a nehézség közepette, álljon itt Fernando Pessoa portugál költő Harmadik című verse:
„Bánat partján írom könyvem,
Szívemben nincs, ami legyen.
Szemeimben folyók könnyek,
Uram, élet vagy s kegyelem.
Csak a Tereád gondolással
Aranyozom a napjaim.
Megtelve várakozással,
Eljön-e a király megint?
Mikor leszel az a Krisztus
Kinek holt hamis istene,
Bíztass: majd a rosszból kijutsz!
S leszel Új Földem Új Ege.
Mikor jössz el, Rejtőzködő,
Portugál korok nagy álma?
Tedd, legyek Istenhez törő
Nagy vágy parány sóhajtása!
S mondd, mikor fogsz visszatérve
Fonni vágyaimból szerelmet?
Álmom, Uram, fénybe érve
Ködből, vágyból, adsz kegyelmet?”
(1928. Zalán Tibor fordítása)
Ámen