A húsvét utáni 2. vasárnap heti igéje (Misericordia Domini): "„Én vagyok a jó pásztor. Az én juhaim hallgatnak a hangomra, és én ismerem őket, ők pedig követnek engem. Én örök életet adok nekik, és nem vesznek el soha, mert senki sem ragadhatja ki őket az én kezemből. (jn.10.11;27-28.)
Az egyik legmegnyugtatóbb igeszakasz. Nincs teendőnk, nincs aggódni valónk, csak egyet kell tennünk: ráhagyatkozni a mi Jézus Krisztusunkra.
És valóban, ha valaki egyszer, majd egyre többször és többször megtapasztalja ezt az érzést, az már nem tud leszokni róla. S nem, félreértés ne essék, nem a lustaságról van szó, mert a lustaság arról szól, hogy mással végeztetjük el azt, ami a mi feladatunk lenne. Sőt. Itt a Jézus és ember közötti teljes bizalom a lényeg, mint ahogyan kisgyermek és szülei, édesanyja - édesapja közötti teljes ráhagyatkozás, amely valójában egy nagyon is aktív köteléket jelent. S mint ahogy a kisgyermek is figyeli és követi szülei hangját, úgy hallgatunk mi is Jézus szavára. Követjük őt, tekintetünkkel, figyelmünkkel, gondolatainkkal, tetteinkkel és szívünkkel - aktívan. Mert ő tudja, hogy merre a tápláló legelő, a forrásvíz, ő tudja, hogy merre kerülhető el a szakadék, hol nincs mérgező növény a tápláló füvek között, hogy merről fúj a fagyos szél, merre omlékony a talaj, hogy honnan jönnek az éhes farkasok, az orvvadászok. S miért is oly aktív ez a követés? Mert sokszor szebb, csábítóbb és finomabb a mérgező növény, sokszor izgalmasabb a szakadék szélén egyensúlyozni, sokszor rövidebb, de veszélyesebb az alattunk beomló út, s sokszor erősebbnek érezzük magunkat a farkasoknál, és ügyesebbnek a gyilkosoknál is. Sok a csábítás, nekünk aktívan kell azoknak ellenállni és mélyülő hittel a jó pásztort követni. S az ember, a Krisztus által pásztorolt juh csak akkor nyugszik meg igazán, ha már saját báránykáin is látja, hogy követik a jó pásztort.
Mi történik, ha elfáradunk, elfogy erőnk, megbotlunk, elesünk, elgyengülünk, lebetegszünk, mozgásképtelenek leszünk? Akkor vállára vesz, úgy visz a nyájával tovább az úton, (mint ahogy Madarassy István Jó Pásztor szobra ezt ábrázolja). S mi történik, ha eljár felettünk az idő, vagy idő előtt, váratlanul mégis jönnek a farkasok, s elragadják szeretteinket vagy minket? Akkor vár ránk az örök élet ígérete, a legmegnyugtatóbb folytatás, ami elképzelhető.
Tarpataki Noémi