Viczián István
Az áldásról
Az utóbbi időben egyre gyakrabban gondolkozom az áldásról. Az istentiszteletek végén áldással bocsájtanak el minket, életünk jelentős eseményeikor is Isten áldását kaphatjuk. Az áldás azonban nem csak az ünnepi alkalmak kiváltsága lehet, hanem életünk bármely pillanatában kaphatjuk, sőt mi is adhatjuk.
Vajon több-e az áldás, mint egy egyszerű jókívánság vagy mondhatjuk-e, hogy az áldás egy varázsige, önbeteljesítő jóslat? A Biblia első lapjain olvassuk, hogy Isten a földi élet, az emberi nem és a világ teremtése után áldást mond a világra, az életre – és benne a mi életünkre is – rányomja a pecsétjét, jónak mondja, igent mond rá. A történet nem ér itt véget. Nem csak jókívánságokkal, bőséges útravalóval indít el minket utjainkon, hanem később is gondja van ránk, velünk együtt éli az életünket. Ezt ígéri Máté evangéliumának záró mondata, Jézusnak a tanítványokhoz szóló utolsó szavai is: én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Az áldás minden testi és lelki jónak a foglalata, amit Isten az embernek adhat. Az áldás osztás ennek az ajándéknak és örömnek a hirdetése. Nagy kérdés, hogy életünk minden ügye-dolga olyan-e, ahova örömmel beengedjük Istent? A liturgiában illő helyen hangzik az áldás, az úrvacsora után, amikor Istennel és emberekkel elrendezzük életünket és az ő békéjét kérjük. Ez az Istennel és emberekkel való békesség az, amiben az életünk növekedni tud és gyümölcsöket hoz. Én egy református gyülekezetben nőttem fel és szépnek tartom a református köszöntést: Áldás, békesség!
Isten áldását arra szoktuk kérni, amit jónak tartunk, aminek a jó működését, kiteljesedését szeretnénk. Ha valakire áldást kérünk, akkor azt kívánjuk, hogy Isten adja meg neki mindazt a jót, amire szüksége van. Az áldásban mi is kifejezzük szeretetünket, azt hogy fontos nekünk a másik, elismerjük, megerősítjük döntéseit, cselekedeteit, engedélyt, bíztatást adunk további életére. Nagy ereje van annak, ha szüleink vagy más számunkra fontos és hiteles emberek áldást kérnek életünkre, ha életünk minden percét áldások kísérik. A régi magyar köszöntések: adjon Isten jó napot, Isten hozott, Isten áldjon, Isten segítsen - még őrzik az áldást kérő és Isten segedelmében bízó lelkületet. Egy áldott életű ember környezetének is sok áldást hoz. Mondjunk áldást mások életére és kérjük Isten áldását magunkra is. Áldjon meg téged az Úr!