De most így szól az ÚR, a te teremtőd, Jákób, a te formálód, Izráel: Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy! Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el. Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg. Mert én, az ÚR, vagyok a te Istened, Izráel Szentje, a te szabadítód!
Ünneplő Gyülekezet!
Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban! Kedves Zoli! Kedves Rita és Gyerekek!
Azt hiszem, hogy az ilyen alkalommal nem a nagy szavak kellenek, hanem az evangélium, amely igazán vigasztal, erősít és lendületet ad. S ezért választottam azt az igét, amely a Biblia egyik legismertebb mondatát is tartalmazza. Mert azt tudom, – kedves Zoli – hogy bár részben hazajössz ide a Várba, mégis nagyon sok ismereten vár rád, rátok. Valamikor gimnazista korodban beépültél a budavári gyülekezetbe. És itt próbálgattad teológusként a szárnyaidat, s tudom, mennyire szerettek, becsültek. S közben elmúlt 14 év, Cegléd lett az otthonotok, s mégis elfogadtátok a hívást, s jöttetek, a bizonytalanra. Sok ismeretlen vár rátok, - mint ahogy a holnap mindig rejteget magában titkokat, de éppen ezért ezen a napon, az ismeretlen útra indulás napján a legismertebb ige bátorítása adhat biztonságot!
Zoli! Rita! Benneteket az Isten szeretete fog hordozni az ismeretlen utakon is! Ne félj! Az az Isten szólít meg téged, aki kiválasztott és elhívott, aki neveden szólított, aki számára fontos vagy. Ő ismerte, hogy mi lakik szívedben és így tett evangéliuma által az evangélium követévé. Számára fontos vagy, ezért engedte, hogy a megváltás csodája életedet és gondolkodásodat meghatározó erővé legyen, hogy szelídségeddel, és szereteteddel pásztora légy azoknak, akik Isten népéhez tatoznak, vagy keresik a vele való közösséget.
Ne félj! Lehet, hogy az ismeretlen utak izgulósabbá teszik a lelkészt, mert keresi a kimondandó szavakat és még nem ismeri azokat, akiknek lelki vezetésére vállalkozott. Lehet, hogy az ismeretlen arcok belső drukkot generálnak, de hidd el, itt is mindenki az evangéliumra, a vigasztaló szóra vágyódik a leginkább.
Lehet, hogy az új feladatokhoz több erőre lesz szükség, de hidd el, hogy az, aki elhívott téged, meg is erősít. Neked olyan Megváltód, Krisztusod van, aki az életformáló szeretetével, bűnbocsánatával alkalmassá tett, hogy hiteles tanúja légy. A kereszt csodájáról és hatalmas erejéről szóló igét választottál a meghívódra, és erről te fogsz szólni, éppen ezért merem mondani, hogy a kereszt evangéliumát hordod a szívedben, azt a Jézust, akire kimondva, kimondatlanul mindannyiunknak szüksége van.
Az ismeretlen úton az Ismerős ige kísér! És az Ismerős! Az az Isten, akit megismerhettél az igében, a közösség szeretetében és keresztről szóló bizonyságtételben.
Övé vagy! A lelkészi szolgálatban megvan az a kísértés, hogy a gyülekezet azt gondolja a lelkészéről: Én választottam meg az egyházjog rendje szerint, tehát a lelkész az enyém. De fordítva is kísért minket: Ha elfogadjuk a gyülekezet hívását és választását, akkor azt gondolhatnánk mi, lelkészek, hogy a gyülekezet a miénk! Sokan mondják is: a mi papunk! Az én gyülekezetem! S közben rá kell eszmélnünk, hogy nem sajátíthatjuk ki a papunkat, és a gyülekezeteinket. Az ÚR, aki mindeneket teremtő és a megváltó szeretetével mindeneket helyreállító, tehát az ÚR mondhatja csak el: Enyém vagy! Nekünk mink lenne, amit nem úgy kaptunk volna Istentől? Istené azonban minden. De ez nem az Isten kisajátító önzése. Isten ezzel a magához vonó, kezében tartó hatalmával éppen az teszi lehetővé, hogy övéiként olyanokká legyünk, mint Ő. Szeretetének hordozóivá, törvényének és evangéliumának hirdetőivé, irgalmasságának megcselekvőivé, testének és vérének közösségében meggazdagodottakká.
Lehetnek erők – a prófétai igében ezek a víz, a sodró folyó, és a tűz, a perzselő láng képével vannak lefestve – amelyek akadályként jelennek meg majd előtted, vagy éppen benned. Amelyek fékezni, gátolni akarnak a szolgálatban. De Isten azt mondja: veled lesz. Számomra mindig nagyon szavakba önteni azt, hogy mit jelent az, hogy az Isten velem van! De talán nem is szavak kellenek ide, hanem az a megtapasztalás, hogy a minden akadály, és minden nehézség – ahogy a héten már mondtam neked – áldott és megoldandó feladattá lesz jelenlétével.
Lehet, hogy árként sodornak majd a feladatok, emberek vagy éppen új ötletek és tennivalók, és úgy érzed, hogy nincs megállás. De merj Rá tekinteni ilyenkor is, és hallgatva az igéjére, megtapasztalod, hogy a sodrás ahelyett, hogy magával ragadna, inkább megerősít. Lehet, hogy égető lángként perzselnek majd a hiányok, mert nagy gyülekezetünkben nem lehet pl. egyszerre mindenkit meglátogatni és mindenkinek az elvárása szerint lelkészkedni. De merj Rá tekinteni, imádkozni, áldani és kérni őt, hogy a perzselő lángok ne elégessenek, s ne égj ki, hanem megedzenek, ahogy a kovács is perzselő izzó parázsba tartva a vasat, alakítja és megedzi!
Ő, a Krisztusban szabadítóvá lett Isten szeretetének ismerete adja meg neked az ismerősség érzését még az ismeretlen utakon is. Jézus legyen veled!
Ámen