Keresztyén Gyülekezet!
Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!
Te melyik vagy? Valóban, melyik? A meghívott, vagy az utakról bekényszerített? A menyegzői ruhában ünneplő, vagy a topis? Te melyik vagy?
Mert amikor Jézus példázatokban tanított, akkor a hallgatói elé akart tükröt tartani. Ennél a példázatnál például a főpapok és a nép vénei voltak a megszólítottak. Éppen azok, akik a vallási élet elitjének számítottak, az Isten képviselőinek tartották magukat, mindenki kiváltságosaknak, s ezért másoknál különbnek vélte őket. És akkor felcsendül a példázat, amely egy királyról szól, aki a fiának készít lakodalmat. Örömünnepre készül, és az ünnepre való készülés közben – mit kerteljünk – kap néhány pofont. Éppen azoktól, akikkel együtt akart ünnepelni, akikkel osztozni akart az örömben. Éppen azoktól, akikre előre számított.
A kor ismeretében elmondhatjuk, hogy a patrónus-kliens viszonyban hallatlanul fontos volt az, hogy ki, kinek lehet a meghívottja, kinek a lakomáján vehet részt. A minden lakomára kétszer hangzott a meghívás, egy előzetes értesítés után, a lakoma elkészültével érkezett a második hívás. S erre, a másodikra nemet mondani pedig már durva sértésnek számított. Azoktól kapott tehát durva sértést, fájdalmas pofont a király, akikre a legjobban számított. Mert azok, mit sem törődve az illemmel, - s nem csak az illemmel, hanem az Uruk örömével, - elmentek dolgukra, s még attól sem rettentek vissza, hogy bántalmazzák, vagy megöljék a hívást tolmácsolókat. Az örömre készülőnek fájdalmat okoznak.
Bántják a királyt! Bántják patrónus urukat! Bántják az Istent! Igen, – ezt mindenki tudhatja – hogy Jézus példázatiban a király mindig az Istent jelenti.
Isten örömöt készít, és az öröme mégsem valósul meg. Ki miatt? Hát a legvallásosabbak miatt! Ők azok, akik már annyira birtokában vannak a vallásnak, hogy elveszítették a hitet, az engedelmességet, és elveszítették a hit örömét! Nem csak Jézus korában volt ez így.
Hanem ma is, és ez elég erős lelki teherként nehezedik rám. Kimutatások vannak arról, hogy az egyházból kilépők egyik okként éppen az egyházi emberek magatartását nevezik meg. Éppen azok lesznek botránykővé, akik ahelyett, hogy az Isten ügyéért élnének, csak az Isten ügyéből élnek! A kliens azt mondja a patrónusának: nincs rád szükségem! Nem érdekel, hogy mit akarsz! Nem érdekel, hogy mire hívsz! Nem érdekel, csak az érdekel, ami a saját érdekem!
Te melyik vagy? Azt hiszem, hogy az itt ülők nem akarnak azonosulni a gyilkossá váló meghívottakkal. S közben a hétköznapokban mennyi minden van, amely elvon bennünket az Istentől, a hívástól, az Isten öröméből. S bár nem akarunk azonosulni ezekhez az unszimpatikus figurákhoz, mégis a tetteinkkel gyakran törjük szét az Isten örömét!
Te melyik vagy? A keresztutakról beterelt csőcselék tagja, a beterelt jók és gonoszok egyike? Bár így első hallásra nem tűnik megfelelőnek ez a szerep, mégiscsak ők azok, akik az elkészített örömben részesülnek! S amikor Jézus meghívta a vámszedőket, a szegényeket, a paráznákat, bűnösöket, és a betegeket, a kicsiket és a lenézetteket, akkor Isten örömébe hívta, a király fiának menyegzőjébe hívta őket. Micsoda nagyszerű dolog! Abban részesedni, amivel különben híjával vagyunk. S bár nem kívánatos egy ilyen szedett-vedett népséghez tartozni, én mégis inkább leszek ilyen. Olyan, aki nem érdemli meg, de mégis, kegyelemből részesedhet az Isten örömében! Nincs semmi érdemem, nincs semmi, amivel dicsekedhetnék, de Isten az örömét nem engedi letörni. Ö nem hagyja, hogy engedetlen szívek miatt a kegyelme, a meghívása, a tág ölelésű szeretete csorbát szenvedjen! S nem engedi, hogy az, amit az embernek, a világnak készített, kárba vesszen!
Te melyik vagy? Van még egy fura szereplője ennek a példázatnak. Egy ember, akit azon kap a vendéglátó, hogy nincs menyegzői ruhája. Talán mindenki számára talány, hogy miként lehet ez? Egy sebtébenlakomára terelt vendégseregben miért probléma az, ha nincs megfelelő ruha?
Vannak olyan magyarázatok, miszerint mindig a vendéglátó adott a meghívottaknak menyegzői ruhát. Ezek szerint – ez az ember nem a szolgák invitálására, hanem maga akart bemenni. Besunnyogott, potyázni. És a gond éppen ezzel van. Az Isten jóságát sohasem a magunk akaratából, igyekezetéből, és szándéka szerint érjük el. Nem a magunk törekvése számít. Hanem az Isten nyitottsága, hívása és elkészített öröme a döntő!
Ezért én sem tehetek mást, mint hogy ezt teszem hangsúlyossá: Olyan Istened van, aki örömöt készített számodra, a Fia által. Olyan Istened van, aki azt akarja, hogy közösségben legyél Jézussal és azokkal akiket meghívott. Olyan Istened van, aki a gyülekezet közösségébe, jókat és gonoszokat egyaránt hívott, hogy vendégei lehessünk és az asztala körül ülve legyen részünk az örök életre tápláló eledelében.
Jöjjetek, immár minden kész! Csak a szív táruljon, és engedelmeskedjen, csak a bizalom növekedjen és akkor részesei lehetünk Isten megváltó irgalmának!
Ámen