Alapige:
Lk 6,43-49.„Nem jó fa az, amely rossz gyümölcsöt terem, és viszont nem rossz fa az, amely jó gyümölcsöt terem. Mert minden fát a gyümölcséről lehet megismerni. Hiszen tüskebokorról nem szednek fügét, csipkebokorról sem szüretelnek szőlőt. A jó ember szíve jó kincséből hozza elő a jót, és a gonosz ember a gonoszból hozza elő a gonoszt. Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj. Miért mondjátok nekem: URam, URam, ha nem teszitek, amit mondok?” „Aki hozzám jön, hallja beszédeimet, és azok szerint cselekszik: megmutatom nektek, kihez hasonló. Hasonló ahhoz a házépítő emberhez, aki leásott, mélyre hatolt, és a kősziklára alapozott: amikor árvíz jött, beleütközött az áradat abba a házba, de nem tudta megingatni, mert jól volt megépítve. Aki pedig hallotta beszédeimet, de nem azok szerint cselekedett, az hasonló ahhoz az emberhez, aki alap nélkül a földre építette a házát: beleütközött az áradat, és azonnal összeomlott az a ház, és teljesen elpusztult.”
Keresztyén Gyülekezet! Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!
Néha tiszta gyümölcsbe harapnék
De csak fertőzött csüng a fán… – ahogy szólt a rádió az autóból többször is felcsendült ez a két sor. Aztán kiderült, hogy ez nem más, mint egy szerelmes dal, a csalódott szerelmes éneke. S aztán elgondolkodtam azon, hogy vajon nem lehetne-e a legnagyobb csalódott szerelmes éneke ez? Az Isten dala? Mert, hát el kell mondani, hogy Isten sokszor, mint csalódott szerelmes tekint az emberre. Már Ézsaiás megénekelte ezt – szintén szerelmes dal formájában. Így olvassuk nála: „Dalt éneklek kedvesemről, kedvesemnek szőlőjéről, Szőlője volt kedvesemnek kövér hegyoldalon...” S a csalódás valójában így fejeződik ki: „Várta, hogy jó szőlőt teremjen, de vadszőlőt termett!” (Ézs. 5.1-2.) S vajon ez a kedves Isten hányszor keseredik el, életünk fáját látva, hogy nincs rajta, vagy csak mérgezett gyümölcs csüng rajta! Ma éppen így tekinthetünk végig életünkön.
Jézus szava egyértelmű, és mégis megrázó. Egyszerűen kimondja, hogy a jó fa teremhet jó gyümölcsöt. Így teszi egészen egyértelművé azt, hogy nem a cselekedetek határozzák meg az embert, hanem az ember lelke, szíve határozza meg a cselekedeteket. Luther ezt így írja a Keresztyén ember szabadságáról című értekezésében: Igaz ez a két mondat: A jó cselekedetek nem teszik az embert jóvá, hanem a jó ember tesz jó cselekedeteket. A rossz cselekedetek nem teszik az embert rosszá, hanem a rossz ember tesz rossz cselekedeteket. Ezért mindig magának a lényegnek, az embernek kell jóvá lennie minden cselekedet előtt, és a jó cselekedetek maguktól erednek majd... Mert az világos, hogy nem a gyümölcs termi a fát!
S közben eszembe jutott egy régi kedves ismerősöm néhány áldott szava. Kiss István, egykori diakónus lelkész, kertésztechnikusként dolgozott sokáig, és egy nálunk elmondott igehirdetésében a maga ízes, vasi tájszólásával ezt mondta erről a jézusi igéről: „Tezsvérem! A vadkörtefa gyümölcse élvezhetetlen fanyar, de ha átültetik, akkor sem fog jó gyümölcsöt teremni! Hiába ültetik át, az csak vadkörtefa marad! De ha a nagy kertész, az a mennyei gazda beoltja nemes vesszővel, akkor fog élvezetes gyümölcsöt teremni.
Így akarta érzékeltetni, hogy a rossz fa hiába erőlködik, nem fog jó gyümölcsöt teremni. A meg nem tért ember hiába erőlködik, és keresi a helyét, ilyen vagy olyan mozgalmakban, vagy szektákban, nem lesz az életében változás. De ha az Isten szeretete megérinti, és megérzi, hogy a keresztsége által ő beoltatott, és Krisztusban van, akkor – bárhol van is, jó gyümölcsöket fog teremni élete fája.
„Néha tiszta gyümölcsbe harapnék...” – sóhajt Isten, és sóhajt nagyon sok embertársunk is, „s csak fertőzött csüng a fán…” De Jézus úgy akar az életedben munkálkodni, hogy, mint a kertész, beolt téged, igéjével, Szentlelkével, újjászül a szeretetével, és jó fává tesz! Ő általa lehet csak jó fává az életed.
Aztán tovább peregnek a számok a rádióban:
Mándoki László egyik számának címére figyelek fel: Mélyre áss, vagy magasra szállj!
Az ének egyik verse így szól:
Vakon állsz, egy képhez közel.
Tanulod látni, úgy ahogy más.
A fontos az, mögötte mi van,
de nincs idő, hogy érte túl mélyre áss.
Milyen érdekes, Jézus a második kép anyagában egy mélyre ásó emberről beszél. Jól ismerjük ennek az igének azt a változatát, amelyet Máté evangéliumában olvashatunk. A tanévnyitó istentiszteleten fogjuk is énekelni azt a gyermek-éneket, amely így kezdődik: „A bolond homokra épített…” Ott - érdekes módon - nincs szó arról, amit Lukács nagyon hangsúlyossá tesz. Ott egyszerűen az okos csak sziklára építi a házát, itt azonban Lukács kimondja: ahhoz, hogy sziklára, kőre tudjon alapozni, ahhoz előbb mélyre kell ásnia.
Vannak, akik ezt a különbséget csak azzal magyarázzák, hogy más földrajzi- vagy talajviszonyok voltak Palesztinában (ahol Máté írta az evangéliumát) vagy görög vidékeken (hiszen Lukács pogányokból lett keresztyéneknek írta az evangéliumát.) Én sokkal inkább úgy látom, hogy Lukács elemző, analizáló ember volt, és megtapasztalta, hogy nem olyan egyszerű azt a sziklát, amire alapozni kell, megtalálni. Mélyre áss! Milyen sokszor vagyunk úgy, ahogy az említett énekben is, hogy nincs idő, nincs energia ahhoz, hogy mélyre ássunk. Van úgy, hogy egy ige már nagyon ismertnek tűnik, és elsiklunk az igazi üzenete felett. Pedig itt egyszerűen arról van szó, hogy nem lehetünk felszínes keresztyének. A sekélyes keresztyénekből elege van a világnak. Elege van a világnak azokból, akik fennen hirdetik, hogy keresztyének, aztán sekélyes hitükkel – gyorsan le is kopogják a szerencséjüket, és semmit nem tettek magukévá abból a megbocsátásból, abból a szeretetből, abból az aggódás és félelem nélküli életből, abból a szánalomból és indulatból, ami Krisztus Jézusban is megvolt. Elege van a világnak azokból a keresztyénekből, akik látványos katedrálisokat építenek a lopott pénzből és minden tettüket csak az határozza meg, hogy a maguk nevét miként tudják fényezni. Elege van a világnak azokból a keresztyénekből, akik addig, amíg nincs krízis, ujjongva lubickolnak a kegyelemben, s amikor jön valami nehézség, akkor máris Istent okolják, szidják és elfordulnak tőle. S elege van a világnak abból, hogy politikai eszméket próbáljanak alátámasztani a keresztyénnek nevezett gondolatokkal. „Az igaz keresztyén nem lehet, más csak liberális!” – mondják ki nagyon sokan, mert, hogy Jézus is az volt a maga korában. Mások pedig ráreplikáznak: „Az igaz keresztyén nem lehet más csak konzervatív!” – mert a konzervatívok védik a keresztyén értékeket… Csak azt nem veszik észre egyik oldalról sem, hogy az ilyen gondolkodásból éppen a „mélyre ásás” hiányzik. Mert az az átformálódás nem valósult meg, amit Jézus az okos embertől elvár: Aki hozzám jön, hallja a beszédemet, és azok szerint cselekszik…
Azt hiszem, hogy nem lehet más az imádságunk, csak az, hogy Jézus oltson be, és Jézus tegyen bennünket arra alkalmassá, hogy mélyre ássunk, ne úgy lássuk a világot, ahogy mindenki más, hanem úgy, ahogy Isten szeretné, hogy nézzük. Ebben a mélyre ásásában is segítsen minket az igében munkálkodó Szentlélek!
Ámen