Alapige:
Mt 13,18-23„Ti tehát halljátok meg a magvető példázatát! Amikor valaki hallja a mennyek országának igéjét, és nem érti, eljön a gonosz, és elragadja azt, ami szívébe van vetve: ez olyan, mint akinél az útfélre hullott a mag. Akinél pedig sziklás talajra hullott, az hallja az igét, és azonnal örömmel fogadja, de nem gyökerezik meg benne, ezért csak ideig való, s amint nyomorúság vagy üldözés támad az ige miatt, azonnal eltántorodik. Akinél pedig tövisek közé hullott, hallja az igét, de e világ gondja és a gazdagság csábítása megfojtja az igét, és nem hoz termést. Akinél pedig jó földbe hullott, az hallja és érti az igét, és terem: az egyik százannyit, a másik hatvanannyit, a harmadik harmincannyit.”
Keresztyén Gyülekezet! Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!
Rettenetes ez világnak mostan minden dolga,
Csodálatos nagy vaksága és hatalmassága,
Nem fog rajta az Istennek semmi igazsága,
Sem haragja, sem csapása, sem irgalmassága.
Szkhárosi Horváth András – magyar reformátor és énekszerző - Az átokról című verse mintha korunkat jellemezné. S e sorok hallatán el is gondolkodhatunk azon, hogy semmit, de semmit nem változott a világ. Nemhogy Szkhárosi óta, a reformáció kora óta nem változott az ember, hanem Jézus óta sem. Rettenetes ez világnak mostan minden dolga. Az egykori tállyai lelkész, reformátor így fejezte be több mint negyven versszakos versét:
Ezerötszáz negyvenhétben mikoron írnának,
Tállyán szerzék ezt énekben siket magyaroknak,
Kik Istennek beszédével semmit nem gondolnak,
Hogy meglássák miokáért romlásra jutának.
Talán egy kicsit sértő az a megszólítás, hogy siket magyarok, ebben a helyzetben ágálnánk is ellene. De Jézus szavát, példázat magyarázatát hallgatva elgondolkodhatunk ezen, vajon nem vagyunk-e süketek az ige meghallására.
Jézus a magvetőről mondott példáztat az egyik legjobban ismert példázat. Most is szeretném hangsúlyossá tenni, hogy a példázatok nem egyszerűen illusztrációk voltak, mintegy képiessé téve Jézus Isten országáról mondott beszédeit. Hanem olyan elgondolkodásra és meditációra, serkentő szavak, amelyek hallatán az ember a nagy titok megfejtésére indul. Csak néhány példázata van Jézusnak, amelynek a magyarázatát megtaláljuk az evangéliumokban, ezek közül a legismertebb ez.
Éppen ezért könnyelműség lenne a részemről, ha most a példázat magyarázatába kezdenék. Nem akarom én még tovább magyarázni azt, amit Jézus elmagyarázott a tanítványoknak. Én sokkal inkább azt szeretném elérni, hogy gondoljuk végig, a saját életünkben miként vagyunk mi az Igével.
Első kérdésem az, hogy mi a mennyek országának igéjét halljuk-e ki az igehirdetésből?
Azért válik ez izgalmassá, mert sokszor csupán csak „szent beszédnek”, bölcs tanításnak, emberi bölcselkedésnek gondoljuk azt, ami a szószékről elhangzik. Az Istennek mindig az a szándéka az Igéjével, hogy hozzá vigyen közelebb! Nem egyszerűen csak szellemi élményt akar nyújtani. Többet akar adni.
Sokszor hallhattuk már mi lelkészek, hogy „szépen beszélt!” De higgyétek el, nem az a célunk, hogy dicséreteket zsebeljünk be, mint a szónokok. Mi nem azért megyünk a szószékre, hogy retorikailag és információ hordozás tekintetében, vagy éppen irodalmilag szép, okos szavakat mondjunk. Hanem azért kell megszólalnunk, hogy megismerjétek a mennyek országát, tehát az Isten szeretetének az uralmát Jézusban!
Így hallgatod-e az igehirdetést?
Észreveszed-e, hogy a te életedben éppen úgy ott vannak azok a veszélyek, amikről Jézus szól.
Észreveszed-e, hogy amikor nem érted az igét, akkor olyan könnyen félre is teszed? Mintha azt mondanád, hogy ezzel nem érdemes foglalkozni, mert az ismeretemet, és az értelmemet meghaladja az a titok, amiről Isten igéje szól. Néhány évvel ezelőtt hallgattam egy riportot, amely az emberi képességekről volt szó. Egy pszichológus szakember váltig állította, hogy amit az ember szeret, annak a működési elvét meg is érti, és azt általában meg is tudja javítani. (Lehet, hogy elektronikával teletömött világunkban ez nem mindig igaz, de ha az egyszerű szerkezetekre gondolunk, akkor ez az állítás logikusnak tűnik.) Mindezt azért mondom el, mert ha szeretjük az Istent, akkor ott van a vágy az életünkben, hogy meg is értsük szavát, és ez alapján megértsük azt, hogy „működési mechanizmusa” kikutathatatlan ugyan, de szava nem érthetetlen!
Észrevetted-e, hogy a nyomorúság és az üldöztetés ki tudja ölni az igét az ember szívéből? Azok a pillanatok, amikor az életünk kerül veszélybe, amikor a kényelmünkről kell lemondani, mind-mind olyan megkeményedést teremtenek a szívben, amelyben nem tud az Isten szeretetérő szóló örömhír meggyökerezni. Bizony a sok-sok próba, amely ér bennünket, megkeményíti a szívet. Olyan lesz, mint a száraz, rögös föld, amely nem képes elég tápanyagot adni a csirázáshoz a magnak.
Idei tapasztalatomat mesélném el: Vidéki rokonaikkal veteményeztünk idén áprilisban. Egy kicsit megkésve tettük volna dolgunk, az apró magvakat így – eső híján – teljesen száraz rögök közé tudtuk csak szórni. Volt, aki meg is jegyezte, hogy mi a csudának dolgozunk ennyit, nem lesz belőle semmi! Hetekig azt gondoltuk, hogy hiába dolgoztunk. Aztán mégis megtörtént a csoda. Üzenetet kaptunk, hogy minden kikelt. Izgatottan hívtuk rokonainkat, s az asszony ezt mondta: Én bosszankodtam, hogy minek vetünk, amikor úgysem fog kikelni. A férjem pedig szó nélkül elment a mezőgazdasági boltba, tudtom nélkül vett egy csepegtetve öntöző berendezést, és mindennap kiment a szőlőhegyre a veteményesbe, és egy órán keresztül öntözött…
Sokszor olyan szívünk, mint a szikkadt talaj, mint a kemény útfél, de Isten, ilyen csendes, türelmes gazdaként kezdi el öntözgetni, hogy nem legyen hiábavaló a munka, amit az igehirdető, a magvető elvégzett.
Észrevetted-e, hogy még a nyomorúságban – vagy talán azon keresztül is – és az üldöztetésben - s még azon keresztül is – tud munkálkodni az Ige?
Észrevetted-e, hogy a világ dolgai mennyire apró-cseprőek az Igéhez képest, és mégis milyen elementáris erővel szakítanak el az Isten országától?
Gondolj csak arra, hogy ma alig akad más téma, mint az járvány, és a védekezés. Valaki már azt kérdezte ironikusan, hogy nem tudja, miről fognak prédikálni a lelkészek, ha elmúlik a járvány, mert, mintha ez lenne a leges-legfontosabb az igehirdetésekben. S számtalanszor eszmélhetünk arra, hogy az igéről való elmélkedés és beszélgetés helyett arról van csak szó, hogy mi hogyan védekezzünk, vagy milyen híreket tudunk a járványról.
Észrevetted-e, hogy figyelmed inkább elfordul az Istentől a félelemben, a világ gondjaival való foglalkozás közben? Mert annyira koncentrálsz ezekre, mintha ezeket a gondokat neked kellene megoldanod, hogy közben a szívedben elhalványul, elerőtlenedik az ige!
Testvérem! Szkárosi versével kezdtem az igehirdetésemet:
Rettenetes ez világnak mostan minden dolga,
Csodálatos nagy vaksága és hatalmassága,
Nem fog rajta az Istennek semmi igazsága,
Sem haragja, sem csapása, sem irgalmassága.
Hát ne engedd, hogy ne fogjon a szíveden Isten igéje!
Hát engedd, hogy fogjon rajtad Isten igazsága, haragja, csapása és irgalmassága, és így formálódjon az életed. Ámen