Keresztyén Gyülekezet! Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!
Első pillanatra azt mondhatnánk, hogy mit kezdjünk mi egy ilyen próféciával, amelyet az evangélium idéz? Betlehemről, egy kicsiny városról szól. Egy kicsiny, de mégiscsak fontos szerepet betöltő városról. A zsidók nép számára is fontos volt ez a település, hisz Dávid, a legnagyobb király is innen származott. A kicsiny faluból, a nyáj mellől elhívott ifjú nagy uralkodóvá lett. Így a messiási várakozásokban is nagy szerepet kapott Betlehem. Nem csoda tehát, hogy Mikeás próféta egészen határozottan megjövendölte, hogy belőle származik majd az, aki uralkodni fog Izraelen.
Aztán évszázadokkal később – épp egy császári rendelet miatt - itt történik meg a csoda. A szállásra be nem fogadott Mária egy istálló szénáján ad életet a gyermeknek, akit Isten megígért.
Betlehem. Jézus szülővárosa. Évszázadok óta ékes bazilika, sőt templomegyüttes hirdeti, hogy a hagyomány szerint melyik barlangban születhetett meg Jézus. A pásztorok mezején szintén. Mégis, amikor ott jártunk a táj és a környék szemlélése közben el tudtuk képzelni, hogy milyen kietlen, sziklás legelők lehettek a környéken. Aztán ott van Jeromos barlangja, aki a hagyomány szerint Jézus születésének a közelében szerette volna lefordítani a köznyelvre, - tehát latinra - a Bibliát. Ahol Krisztus megszületett, ahol az Ige testté lett, ott kellett az első latin biblia-fordításnak is elkészülnie.
Betlehem – a kenyér háza. Olyan hely, amelyet kenyeret ad az embernek. S valóban Betlehem a kenyér háza lett, mert ott született meg az, aki később így nyilatkoztatta ki magát: Én vagyok az élet kenyere!
Először is hálát adhatunk azért, hogy a kicsiny település lett az emberiség „éléstára”, a Kenyér Háza.
Ahogy a lakásnak is egy kicsiny része csupán a éléskamra, és annak is egy kis polcocskája a kenyértartó – de mégis minden családtag tudja, hogy ha éhsége van, akkor hol kell keresni a kenyeret – úgy mi mindannyian tudhatjuk, hogy honnan fakad, honnan ered a mindennapi lelki kenyerünk. Az életet adó, testté lett ige!
Tekintsünk tehát a gyermek Jézusra, a betlehemi gyermekre úgy, hogy egyedül ő az, aki valóságosan és örök életre táplál bennünket.
Mi sokszor azért az eledelért fáradozunk csak, amely elvész, de vajon nem kellene jobban figyelnünk arra, hogy az élet kenyere, Jézus. Talán egy kicsit sokat foglalkozunk az anyagi valósággal és az igényeinket és vágyainkat ahhoz szabjuk, hogy mit szerezhetünk meg. S úgy gondoljuk, hogy a birtoklás teheti teljesebbé az életünket, Minél többünk van, minél többet birtokolunk, annál teljesebb lehet az életünk – véljük. S közben rá kell eszmélnünk, hogy a fogyasztási őrület csak felemészti az embert és a teremtett világot is.
Amikor az ember abból a kenyérből eszik, amely a lelki életre és az örök életre táplálja, akkor már csillapodik az anyagiak utáni vágya és növekedni fog a lelki javak, a szeretet a megbocsátás a türelem és a békesség utáni vágyakozása. Ahogy Clairvaux-i Bernát írta egy szép himnuszában: „Ki téged ízlel, éhezik! S szomjasabb lesz, aki iszik. De másra már nem szomjazik, csak Jézusért óhajtozik.”
A kenyeres polcról azt mondtam, hogy a család minden tagja tudja, hogy hova kell menni, ha éhes. De valami ilyesmi az ökumené is. A keresztyének nagy családjának minden tagja tudja, hogy az a kicsiny, de életet mentő táplálék hol található. Krisztus Jézus az!
Olyan jó lenne, ha a kenyérhez, a megtöretett és értünk adatott kenyérhez együtt tudnánk járulni, s a szentség kovásztalan kenyerét is együtt tudnánk lelki éhségünk csillapítására és közösségünk erősítésére venni!
Betlehem a kenyér háza. El tudjuk helyezni a a térképen hol fekszik ez a kis város. Talán mindenki tudja.
Ugye, te is tudod, testvérem, hogy Betlehem ITT van! Mert ma a kenyér háza maga a keresztyén közösség.
Amikor Jézust a nagy sokaság hallgatta, és a tanítványok megjegyezték, hogy már eltikkadt a sokaság és éhes is lehet, akkor Jézus azt mondta, nekik, hogy „ti adjatok nekik enni”!
Hol van tehát a kenyér háza – Betlehem? Ott, ahol Jézus tanítványai az élet kenyerét – magát Krisztust adják a világnak. Pál kétezer évvel ezelőtt írta azt, hogy a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését. S ezzel arra utalt, hogy a keresztyén közösségeknek, a gyülekezeteknek a meg kell jeleníteniük Krisztust a világban. Vagy ahogy Luther fogalmazott: egymás Krisztusaivá kell lennünk.
Mi vagyunk a kenyér háza! Mert mi ismerjük Krisztust.
- Senki nem fogja megtanítani a világot, arra, hogy mit jelent a boldogság, a békesség és a szeretet, ha mi nem adjuk az élet kenyerét azoknak, akik körülöttünk vannak.
- Senki nem tudja megtanítani, hogy mi a teremtés jó rendje és mire rendelte Isten az embert, férfiként és nőként, ha mi keresztyének a biblia tanítását nem éljük bele a világba.
- Senki nem fogja ráeszméltetni az embereket arra, hogy a sok lelki gyötrelem abból fakad, hogy nem fogadják el az Isten rendjét, törvényét, és nem akarnak igaz bizalommal bele simulni, ha mi nem tesszük ezt hangsúlyossá!
- Senki nem tudja eloszlatni a félelmet és a feszültségeket, ha mi Krisztus ismerve nem tanítjuk meg az embereket a szívből jövő megbocsátásra.
- Senki nem fogja az emberi önzést és a bírvágyat megfékezni, ha mi nem sugározzuk bele a világba a lelki kincsek nagyszerűségét.
- Senki nem oszlatja el a haláltól való félelmet és az abból fakadó depresszív bizonytalanságot, ha mi nem hirdetjük meg, hogy feltámadott Krisztusunk, élő Urunk van!
Kenyér házává kell válnia a keresztyén gyülekezeteknek, a keresztyén családoknak, a keresztyén embernek, hogy akár testi, akár lelki ínségben reménységre leljen a világ.
Kenyér háza – Betlehem! Azt mondod, kicsiny vagy! Ne félj! Isten a kicsiny Betlehemből adta a világ szabadítóját. Te is őt szolgálhatod és őt hirdetheted!
Ámen