Nagypéntek - a legmegrendítőbb húsvéti ünnep. Az Isten, aki mindenható - áldozta fel a saját fiát értünk, emberekért, hogy örök életünk legyen. Sokszor hallottam már ezt a templomban és mindig megrendít. De ez a Húsvét más. Nem hallhatom a templomban, csak a képernyő előtt. És hálás vagyok, hogy ott nézhetem, mert közvetítik lelkészeink és gyülekezeti tagok segítségével.
Nagyon hiányzik a templom: a templom illata, az orgonaszó élőben, az igehirdetés a szószékről, az éneklés, a lelkészi kézfogás, a gyülekezet tagjaival való beszélgetés a templom előtt. A Húsvét-hajnali istentisztelet, a Passió. És különösen Krisztus teste és vére.
És értem és elfogadom, hogy sok ezen formák közül a mostani helyzetben veszélyes; és egymásért, a családunkért, a szeretteinkért, a betegeinkért és magunkért - most másképp lehet és másképp kell ünnepelnünk.
A családomban van gyönyörű kort megért nagymama, pici baba és tartós betegséggel élő családtag is, akikre nézve különösen veszélyes a vírus - és féltem őket nagyon. Ezért óvatos és elővigyázatos vagyok.
Nagypénteken valami nagyon nagy húsvéti ajándékot kaptam a lelkészeinktől: megtapasztalhattam újra Krisztus testét és vérét - igaziból, élőben.
És még nem olyan volt a környezet, mint régen, mert nem ünnepelhettünk együtt - a gyülekezet tagjai térben találkozhattak, de időben nem. Lelkészeink lehetővé tették, hogy akinek ez elég biztonságos, jöjjön a templomba és családonként részesülhettünk az úrvacsorából. Öt órakor csak ketten voltunk az unokaöcsémmel a gyönyörűen feldíszített oltár előtt - a leplek, a töviskoszorú, a vörös rózsaszál és a fehér rózsák előtt. A templom bejáratánál pedig Nagypéntekre emlékeztető fekete lepel és barkák.
Bence Imre lelkész fogadott minket a templom előtt és Péter Zoltán végezte a liturgiát: meghitten, családiasan, biztonságban. Felemelő volt. Hálás vagyok ezért az ünnepért!
Bach János Passiójának zárókoráljával szeretnék áldott Húsvétot kívánni minden gyülekezeti tagnak:
"Végső órám ha már közel,
Szent angyalod küldd értem el,
Vigyen örök hazámba!
Válhat testemből földi por,
Új életre hív majd egykor
Ítélet harsonája.
Akkor megrendül föld és ég,
Megújul a nagy mindenség,
És megdicsőült új testben
Jóságod áldom szüntelen.
Erre segíts, Én Istenem, én Istenem,
S Téged dicsérlek szüntelen!"
Urbán Eszter