Ézs 29, 22-24. - Ezért így szól az ÚR, aki megváltotta Ábrahámot: Nem szégyenül meg többé Jákób, nem sápad el többé az arca, mert ha gyermekei meglátják kezem munkáját, szentnek vallják nevemet. Szentnek vallják Jákób Szentjét, és rettegnek Izráel Istenétől. A tévelygő lelkek észhez térnek, és a zúgolódók levonják a tanulságot.
Ünneplő Gyülekezet! Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!
Tanévnyitó istentiszteletre jöttünk össze, és a mai napon egy olyan ézsaiási ige hangzik fel, amelyben a cselekvő Isten, a csodákat tevő Isten, a világ rendjét helyreállító Isten hatalmáról szól. Az Isten helyreállítja, megigazítja a világ rendjét. Mint egy gondos édesanya, aki este még beleles iskolás gyermeke táskájába és szépen megigazítja a füzeteket, és belenéz a tolltartóba, és látja, hogy a piros ceruzának kitört a hegye, és gyorsan kihegyezi. Látja, hogy rendetlenség van az asztalunkon és a fiókunkban már nem találunk semmit, és ő rendet rak, és átláthatóvá teszi a könyv és füzethalmazt. Isten igazít meg! Visszaadja a dadogó süket hallását és beszédkészségét, és mert Ő a rend Istene. De nem csak a külsőségekben tesz rendet, hanem itt belül is, a szívben, a lelkünkben, megbocsátó szeretetével, Krisztus által újra vissza adja nekünk az elveszített reményt és az elveszített istenképűségünket.
Ma három olyan tárgyat hoztam elétek, amelyek talán sokak számára kedves emlékeket idéznek, de valahogy mégiscsak egyfajta szenvedéllyel kötődtünk, kötődünk hozzájuk.Azt is mondhatnám, hogy az „őrületeinkről” akarok beszélni, azokról a játékokról, amelyek talán néhány pedagógust, és szülőt őrületbe kergetett, de amely révén mégis csak megláttam azt, amiről az ige beszél: Azt mondta igénken keresztül az ÚR, hogy ha a gyermekeink meglátják a kezem munkáját, akkor szentnek vallják nevemet, és a tévelygők észhez térnek és a zúgolódók pedig levonják a tanulságot.
A legrégebbi őrületem volt a jojó. Az a játék, amelyet már nagyapáink is játszották, de a mi gyermek korunkban újra divat lett. Nagyon egyszerű játék, elvileg két fakorong egy tengellyel összekötve és egy darab zsineg. A játékos ember feltekeri a zsineget a tengelyre és kezében fogva a zsineg végét függőegesen elereszti a fakorongot. S ha elkaptuk a ritmust, akkor órák hosszat lehetett játszani a le-föl szaladgáló koronggal. Először számoltuk, hogy egy- kettő…. Hét, aztán már a hetvenszer hétig is eljutottunk. S mikor már nagyobb gyakorlatom volt – akkor függő helyzetből is újra tudtam indítani a korongot, sőt, nem csak függőegesen, hanem vízszintesen is ellökhettem magamtól. S aztán egyszer csak megláttam, hogy ez az játék mire emlékeztet. Arra, ahogy az Isten kezében tart bennünket. Nem láncol magához, hanem a szeretet szálával tartja kezében az életünket. Mi olykor eltávolodunk tőle, van,amikor talán azt érezzük, hogy mélybe zuhanunk. Jön valamilyen nehézség és azt hisszük, hogy vége, elengedett az Isten! De nem, Ő mindig a megfelelő ritmusban megérint a szeretetével és mi újra emelkedni kezdünk, hozzá közelebb jutunk. S Ő olyan ügyes, hogy még ha mi úgy érezzük, hogy a végpontra jutottunk, és már nincs újrakezdési lehetőség, akkor is új szívet ad, és a bocsánat új lelkületével tiszta lappal indítja az életünket. Isten kezéből nem esünk le, és nem esünk ki.
Egy kicsit később kerülhetett a kezembe a bűvös kocka. Ez a Rubik Ernő által kreált nagyszerű találmány. Sose voltam olyan ügyes, hogy a forgatással mind a hat oldalt kirakjam. Még akkor sem, ha kirakott állapotban kezdtem vele játszani. Sokszor a tanulás helyett is azzal foglalatoskodtam, hogy végre sikerüljön, egy-egy oldal még csak ment, de mind a hat sohasem.
Milyen agyszerűen mutatja meg ez a játék azt, hogy milyenek vagyunk. A rendet könnyel elrontjuk, Ez a bűn! Elforgatjuk az összeillő színeket, és nem tudjuk visszarendezni, káoszt képesek vagyunk teremteni, de igazi rendet nem. Isten azonban olyan, hogy a keze érintésével visszaállítja a rendet. Ahogy néhányan, akik a világ-versenyeken pillanatok alatt kiforgatják a hat színt, úgy cselekszik az Istent. Isten kezében helyre áll a rend!
Harmadik egy új keletű őrület, a pörgettyű, amit spinnernek neveznek. Azt mondják: stresszoldó. Egyszerű kis szerkezet. Sokféle van, színes és egyszínű, kisebb és nagyobb, de mindnek egy a lényege, hogy a három különböző szárnya oly gyorsan forog, hogy egynek látod. Levezeti a feszültséget. De vajon ez az egyszerű kis szerkezet nem hirdeti-e nekünk azt, amire jobban oda kellene figyelni? Három ága: Atya, Fiú, Szentlélek! Mozog, mert az Isten mindig mozgásban van, nem csak van, hanem cselekszik. S amikor cselekszik akkor egy – egy igaz Isten, ki tudná megmondani, amikor érzi a jelenlétét, hogy az Atya, a Fiú vagy éppen a Szentlélek munkálkodott az életében, amikor megbocsátani tudott, amikor szeretetet kapott, amikor a hit bizodalma erősödött benne. S oldja a stresszt…
Isten láttassa meg velünk, hogy munkálkodó szeretetével megigazít, hogy gyermeki szívvel rácsodálkozzunk, és ahogy ezek a játékok teljesen lekötöttek, úgy kössön le bennünket Isten minket megtartó szeretete.
Ámen