Alapige:
Jk 5,7-11. Legyetek tehát türelemmel, testvéreim, az Úr eljöveteléig. Íme, a földművelő várja a föld drága gyümölcsét, és türelmesen várja, amíg az korai és késői esőt kap. Legyetek tehát ti is türelemmel, és erősítsétek meg a szíveteket, mert az Úr eljövetele közel van.
Ne panaszkodjatok, testvéreim, egymásra, hogy el ne ítéltessetek! Íme, a bíró az ajtó előtt áll. Vegyetek példát, testvéreim, a szenvedésben és a türelemben a prófétákról, akik az Úr nevében szóltak. Íme, boldognak mondjuk azokat, akik tűrni tudtak a szenvedésekben. Jób állhatatosságáról hallottatok, és láttátok, hogyan intézte a sorsát az Úr; mert igen irgalmas és könyörületes az Úr.
Keresztyén Gyülekezet! Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!
Hát ez az, ami mostanában nagyon nehezen megy. Azaz türelmesnek lenni manapság nem könnyű. Mert olyan igaz, amit Balázs Fecó, a napokban elhunyt zenész énekelt: „Forrón türelmetlen éveinket éljük,
Sehova, senkihez nem köt megszokás...” Láthatjuk, hogy ez a türelmetlenség egyrészt abból fakad, hogy eszméletlenül felgyorsult a világ, s benne az életünk, másrészt pedig szinte kitapinthatóan nőtt az infantilitás. Hisz a piciny gyermek sohasem tudja késeltetni a vágyait. Egyből, azonnal sírni kezd, ha fáj a pocakja, és ha éhes. Nem lehet azt mondani, hogy várj türelemmel, mert egyből kell neki minden. Ezért kezd el hisztizni az édességpult előtt, ezért akarja már a pénztár előtt befalni a boltban vett csokoládét. S kimutatott, hogy a konzumálásra szoktatott (vagy kényszerített) ember ezen a téren nagyon infantilis maradt. Mert, hogy Jakab példájával éljek, a földműves tudhatta, hogy a mag kikeléséhez, kalászba szökkenéséhez várni kell, addig korunk embere már elégedetlen lesz, ha vasárnap nincs nyitva a bolt és nem tud azonnal kenyeret venni.
A türelmetlenség másik fontos okozója a ránk nehezedő teher. Láthatjuk, hogy a megterhelt, a feladatokkal, gondokkal megterhelt emberek lesznek türelmetlenek. Ha nehezebb a teher, hamarabb szeretnénk letenni. A terhekkel, a fájdalmakkal nem lehet együtt élni, a békétlenséget nem lehet sokáig cipelni, a belső nyugtalanság olyan feszítő erő, amely folytonos izgágaságra késztet.
Minden várakozást átleng így a türelem és a türelmetlenség feszültsége. Nem tagadhatjuk, hogy így várjuk ennek a járványnak az megszűnését, és a normális életrend visszaállását. A türelem és a türelmetlenség feszültségében.
De vajon az ádventünket nem járja át ugyanígy a kettő feszültsége.
Az idei ádventi időszakunkat mindenképpen átjárja. Hisz jó lenne már bizonyosat mondani arról, hogy miként tervezzük az ünnepeket, családban, kis közösségekben és a gyülekezetben egyaránt, és közben senki nem tud semmi biztosat mondani.
De amikor azt kérdezem, hogy vajon az ádventünket nem járja át ez a feszültség, akkor nem egyszerűen a mostani négy hétre gondolok, hanem sokkal többre.
Azt tudhatjuk, hogy az első keresztyén közösségek égő várakozásban éltek. Abban türelmetlenségben várakoztak, hogy még az életükben megvalósul, amit Jézus mondott: Bizony eljövök hamar!
A türelmetlenség nem annak szólt, hogy bárcsak késne. Mert mi szoktunk azzal a türelmetlenséggel várni vendéget, hogy bárcsak késne egy kicsit, mert akkor jobban el tudok készülni a vendéglátásra! Éppen ellenkezően, a türelmetlenség abból fakadt, hogy valósuljon már meg végre! Teljesedjen már be! Hogy Jézust újra láthassuk és Ő újra velünk legyen.
Mikor jön már? Kérdezik nagyon sokszor a gyermekek, amikor valamire várnak. Hát ezzel a belső türelmetlenséggel várták Jézust.
Nem csoda tehát, hogy Jakab apostol is a levelében is türelemre hívja az olvasóit. Olyan ez, mintha a boltban a toporogva kenyérre váró, türelmetlen vevőnek azt mondaná: Most állj ki a sorból és gyere velem. Állj ide a szántóföldre, vesd el a magot és várd rá az esőt, a kora őszit, és a tavaszit, hogy serkenjen és kövérre hízzon a szem.
Lehet, hogy te öt perc alatt akartál kenyérhez jutni, de várj, míg kikel a mag, míg az Isten ad rá esőt! Nem siettetheted, de nem is lassíthatod. Nem tehetsz semmit, mert annak az idejét, hogy mikor jön el az Úr nem a te határozod el, és nem te hisztized ki.
Mert Jézus jön!
Ha végig gondoljuk, hogy Bod Péter, XVIII. századi prédikátor Jézusnak négy-féle adventusáról, eljöveteléről beszélt, akkor láthatjuk, hogy nem is olyan könny a türelmetlenség és türelem dilemmáját feloldani.
Jézus eljött testben. Ez az első adventus. Mivel mi utána vagyunk az eseménynek, ezért ezt nem lehet a türelem és türelmetlenség feszültségében mérni. Megtörtént, a mi várakozásunktól függetlenül. Legfeljebb az a kérdés, hogy mikét fogadjuk a hírt be? (Maradona halálát nem merték egykori szövetségi kapitányának megmondani, mert attól féltek, hogy abba hal bele az öreg mester. De ettől a tény, hogy Maradona meghalt, még tény marad.
Jézus eljött, megszületett a Megváltó. Lehet, hogy nem akarsz tudomást venni róla, hogy a világ Megváltója Ő, de ettől a tény még tény marad.
Jézus jön hozzánk az igében és a szentségben. Ez a második adventus. Ma is ádvent van. Nem hagy bennünket árván. De lehetünk-e türelmesek, amikor nem hangzik az ige, vagy ha nem élhetünk az úrvacsora szentségével? Ha tudjuk, hogy az igében Jézus akar a szívünkhöz közel lépni, akkor lehetünk-e türelmesek, ha éppen nem szólal meg. S lehetünk-e türelmesek, amikor veszélyforrásnak kiáltják ki azt, amiben Jézus éppen az éltető eledelt ígérte nekünk? Ha valaki ebben az adventusában nem várja türelmetlenül Jézust, az olyan mintha jól meglenne nélküle.
Jézus jön hozzánk a halálunk óráján is. Ez a harmadik adventusa. Itt megint mennyi feszültség van. Hányan sóhajtoznak türelmetlenül mivel rengeteg fájdalmat és kínt hordoznak, azért, hogy Jézus lépjen hozzájuk, és szólítsa el őket ebből a szenvedésből. S máskor pedig éppen azért feszít a türelmetlenség, mert nem tudjuk azt, hogy mikor lesz ez. A keresztyén ember nem sietteti a halált, de vajon van-e türelmünk arra gondolni, hogy a halál visszafordíthatatlanná tesz mindent, tehát a türelmetlenségünket abban fokozza, hogy igyekezzünk a tetszésére élni.
S végül eljön az utolsó ítéletben. Ez Jézus negyedik adventusa.
Erre ne azért várjunk türelemmel, mert minket úgysem ítél el, hanem éppen azért, mert tudjuk, hogy Krisztusért nekünk is bűnbocsánatot szerzett a kereszten. Ahogy Jakab mondja: irgalmas, és könyörületes az Úr.
És ebben a könyörületben benne van az ő türelme.
S közben rá kell eszmélnünk, hogy ő is a türelmetlenség és türelem feszültségében tekint ránk. Türelmetlenül várja, hogy szívünk bizalma megnyíljon felé, de türelmesen várja, kegyelmi időt is adva, hogy ez a megtérés a mi életünkben végbe menjen.
Weöres Sándornak köszönhetjük ezt a szép képet: A por siet, a kő ráér.
Isten a kőszikla, aki türelmemmel vár ránk, és azt akarja, hogy ne porként siessünk, értelmetlen türelmetlenséggel, hanem hogy mi magunk is, az ő sziklaszilárd kegyelmében megkapaszkodva merjünk Rá türelmesen várakozni.
Ámen