Laetare vasárnapja
„Ha a földbe vetett búzaszem nem hal meg, egymaga marad; de ha meghal, sokszoros termést hoz.” (Jn 12,24)
Szomorú olvasni arról a búzaszemről, amit ugyan a földbe vetnek, de egymaga marad: nem kel ki, nem növekszik, nem fejlődik, és nem hoz termést. Üdítő annak a búzaszemnek a példája, ami szépen fejlődik, és egy kiteljesedett életet él. Ilyen egészséges és gyümölcsöző életre vágyunk mi is.
Jézus a búzaszemekről szóló mondatában kétszer is hangsúlyozza, hogy a magnak meg kell halnia ahhoz, hogy bő termést hozhasson. E tanítása akkor hangzott el, amikor bejelentette közelgő halálát, földi küldetésének célját. Jézus feltámadt, és az örök élet ajándékát adta a benne hívőknek. Kalásza sokszoros termést hozott.
A búzaszem példázata rólunk is szól. Jézus mondja: „Ha valaki nem születik újonnan, nem láthatja meg az Isten országát.” (Jn 3,3) Az újjászületett ember szoros közösségben él Istennel. Ebből következik, hogy jellemében, cselekedeteiben megismerszik a bennünk élő Krisztus természete. A vele való közösségről és ennek gyümölcseiről Jézus a szőlőtő példázatában szól: „Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt.” (Jn 15,5)
Milyen gyümölcsöt terem az Istenben gyökerező élet? „A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás.” (Gal 5,22-23) Ha ezt teremjük, akkor bennünk és általunk is szép dolgok teremtődnek, és a mi kalászunk is sokszoros termést hoz.
Viczián István
presbiter, gondnok